Nem mondhatnánk, hogy az elmúlt években termékeny időszakát élte Guillermo del Toro, aki lényegében a 2017-ben bemutatott A víz érintése óta semmi érdemlegessel nem rukkolt elő. Véleményem szerint a kézifék behúzása egyszerre volt tudatos és kényszerű. A mexikói rendező ugyanis a Faun labirintusa óta nem igazán tudta már megvillantani mesélőként azt az oldalát, ahol történetei hatásosan ütköztették a valóság és a képzeletbeli világok közötti feszültségeket. Az továbbra is vitathatatlan, hogy egyedi stílusérzékével nagyon ügyesen teremt világokat, de a körítés és a látvány mindig csak arra jó, hogy elfedjük mindazt, amit nem akarunk láttatni. Márpedig del Toro már egy jó ideje nem tudott izgalmas történeteket elmesélni.
Most is úgy próbál meg lenyűgözni minket, hogy nem saját sztoriról regél. A Rémálmok sikátora ugyanis William Lindsay Gresham 1946-os, azonos című regénye alapján készült, ráadásul második alkalommal dolgozza fel Hollywood a sötét, noir-hangulatú, nyomozós krimi-thriller cselekményét, ugyanis 1947-ben már kaptunk egy adaptációt. A mexikói rendező viszont ragaszkodik ahhoz, hogy nem remake-et készített, hanem az alapanyaghoz volt hű, és ezt bizony a del Toro-féle feldolgozás sok esetben megsínyli.
Főleg azért, mert a Rémálmok sikátora borzasztóan hosszú. Vagyis hosszúnak érződik, mert 151 perc könnyedén el tudna repülni, ha a nézőt lekötné, amit lát. De ahogy a filmbéli cirkuszi mutatványokról is kiderül, hogy mindaz, amit látunk, szemfényvesztés, úgy del Toro rendezői munkájának alkalmazott trükkjeiről is hamar lehull a lepel. Görcsösen ragaszkodik a forrásanyaghoz, ami ahhoz vezet, hogy a film cselekménye sokszor elkalandozik vagy olyan momentumokon időzik el, amelyek felesleges üresjáratot generálnak. Emellett del Toro a görcsös ragaszkodásában nem tudott, de talán nem is akarta újragondolni a történet mondandóját, ami közel nyolcvan év távlatában igencsak idejétmúlt. A fordulatok kiszámíthatóak, olyannyira, hogy óriási bravúr a rendezőtől, hogy a film lezárását sikerült úgy tálalnia, hogy hiába látjuk már jó előre, hova is fut ki a szélhámos mentalista, Stanton Carlisle (Bradley Cooper) sorsa, mégis stílusos lelki megnyugvást kap főhősünk.
A cselekményvezetés másik problémája az arányok nem megfelelő kezelése. A film közel első harmada egy nagyon hosszúra nyúlt felvezetés, ami egyébként a Rémálmok sikátorának legkoherensebb szakasza, mert a rendező egyfelől itt élhette ki igazán a vizuális kreativitását, közben pedig kómotosan, de szépen felrajzolja a karakterek jellemeit és a vándorcirkuszban történetekkel okosan alapozza meg a cselekmény második felvonását. Viszont ahogy lecseréljük a vándorcirkusz mocskos, belterjes világát a nagyvárosi rongyrázásra, füstös partikra, el is fogy del Toro muníciója. Legalábbis ami a játékos mesemondást illeti.
A cselekmény korábban említett elkalandozásai hirtelen szembetűnőbbek lesznek, ráadásul amíg az expozíció során minden szereplőt szépen felépítettek, addig pont a második szakasz legfontosabb szereplője, a titokzatos pszichiáternő személye nem kap igazi mélységet. Mert értem én, hogy Dr. Lilith Ritter (Cate Blanchett) ennek a filmnek a femme fatalja, Carlisle végzete, de nem attól lesz valaki rejtélyes, hogy lényegében semmit nem tudunk meg róla és a motivációiról. Ezzel pont a nyomozós krimihangulat vész el.
Hibái ellenére azonban üdítő látni, hogy Hollywood ad még lehetőséget olyan filmeknek, amiben nem gumiharisnyás önjelölt igazságosztók meg vaspáncélba öltözött, nagydumás playboyok gyepálják egymást. A Rémálmok sikátora csak a felszínen okos, sötét és rejtélyes, valójában nagyon felszínes és könnyen kiismerhető. Mind a karakterei, mind a cselekménye. Ennek ellenére ha kedveled del Toro munkáit vagy csak simán valami újszerű élményre vágysz, akkor nem nyúlsz mellé, mert a színészek játéka és a hangulata azért könnyedén elviszi a hátán a felemás összképet.
Gamekapocs értékelés: 7.0
Rendezte: Guillermo del Toro
Szereplők: Cate Blanchett, Mary Steenburgen, Bradley Cooper, Rooney Mara, Paul Anderson, Toni Collette, Willem Dafoe, Ron Perlman, Holt McCallany, David Strathairn, Tim Blake Nelson, Richard Jenkins, Lara Jean Chorostecki, Clifton Collins Jr., Jim Beaver
Játékidő: 151 perc
Hazai premier: 2022. február 3.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.