A Forma 1-es csapatok és versenyek körül mindig is nagy volt a felhajtás. A focimeccs, melyben a magyar „all-star” csapattal mérkőznek meg, már tradíció.
A tegnapi nap estéjén jómagam is (váratlanul) kilátogattam a helyszínre. Az eseménynek a még mindig felújítás alatt álló Puskás Ferenc Stadion adott helyett, így a felső tribünök továbbra sem voltak nyitva, ám végül ebből nem adódott probléma: pont elfértünk, sőt itt-ott még maradt is pár szabad hely –szóval éppen teltház volt na, habár ezt két mondatban sem sikerült értelmesen elmondanom. Parkolóhely természetesen a stadion két kilométeres körzetében már nem akadt, mire mi uszkve 10 perccel a kezdés előtt a helyszínre érkeztünk, így a gépjárművet kénytelenek voltunk lejjebb hagyni. No de sebaj, az idő remek volt, az égiek szeretnek minket, nincs is jobb, mint ilyenkor sétálni egy kicsit.
Miután lezavartuk a kicsit szűk sávszélességen zajló bejutást a helyszínre, s túlvoltunk a motozáson is, sikeresen tovább mentem szembe egy elkerített részre, ahonnan rövid úton kizavartak, mondván, hogy nem vagyok meghívott vendég. A következtetést mindenesetre levontam, hogy a meghívott vendégeknek igen jó lehet, ugyanis minden egyes asztalnál kettő gyönyörű szép fiatal leányzó ült. Ezen szépen kibosszankodva magamat tovább vettük az irányt s elfoglaltuk helyünket a lelátón. Gundel Takács Gábor már javában nyomta az élő kommentárt, éppen a csapatok felállását ismertette, mikor végre sikerült letelepedni egy viszonylag megfelelő helyre.
A Forma 1-es pilóták általában a legtöbb versenyhelyszínen részt vesznek valamilyen sporteseményen (már az autóversenyzés mellett persze), melyek a legtöbbször jótékonysági célúak –így volt ez a tegnapi estével is. A Forma 1-es csapat gerincét és fő erejét a minden hasonló focimeccsen jeleskedő Michael Schumacher képezte, aki bizony keményen odatette magát: sokat futott és remekül játszott, az első gólt mégis –nagy meglepetésre- a magyarok Forma 1-es mezben játszó ex-pilótája, Baumgartner Zsolt szerezte –legalább valahol lehetett egy kis sikerélménye. Mindezt egy igen impresszív magyar all-star válogatott ellen: a csapatkapitány Lékó Péter mögött olyan hírességek sorakoztak fel, mint Hajós András, Pindroch Csaba, Farkasházy Tivadar, vagy éppen a kézilabdás sztárjátékosunk, Perez. Farkasházy egyébként meglepően jól tolta, annak ellenére hogy látszólag már azért ő is benne van a korban, a kicsit kopaszodó fejével még fejest is nyomott, sőt Schumacher is vetett rá pár tiszteletteljes pillantást.
Sajnos akiért én speciel legszívesebben mentem ki, Kóbor János, az Omega énekese nem nagyon jutott szóhoz, habár mozgott rendesen, nem helyezkedett olyan pozícióba, hogy labdát tudjon kapni, cserébe viszont a futásába néhol belevitte a koncertekről ismerős színpadi mozgását. Természetesen néhány embernél a megfelelő IQ szint is megvolt: egy kisebb csoport, melynek tagjai –nem akarok senkit megsérteni- főleg szőkített hajú, enerdzsi pólós, enerdzsi nadrágos, enerdzsi alsónadrágos, enerdzsi zoknis, enerdzsi sapkás, enerdzsi karpántos, enerdzsi pulcsis egyedek közül kerültek ki, sikeresen Charlienak hitték Kóbort, s erről minden gond nélkül emelkedett hangnemben adtak jelt… meg sem lepődöm, ez az általános magyar kulturális színvonal. Sajnos a Forma 1-es oldalon nem láthattunk olyan sok nagyobb sztárt, bevallom nekem néhány név teljesen ismeretlen volt, annak ellenére, hogy jó ideje követem már a száguldó cirkusz eseményeit. Schumacher oldalán feltűnt még a szintén nagyon profin játszó Vitantonio Liuzzi, a Red Bull pilótája, valamint a Renault-t terelgető Giancarlo Fisichella, akinek szintén volt pár emlékezetes megmozdulása.
A második félidőben, mintegy végső meglepetésként az addig a mikrofon mögött ülő Gundel Takács kiment a pályára, s helyét Hajós András foglalta el, aki abban a pár percben újfent bizonyította, hogy teljesen nem normális, és még egy focimeccset is sikerült új feldobnia a szövegeivel, hogy valami hihetetlen. Az állás végül a tisztes 6-6-os döntetlenben állapodott meg, s az est záróakkordjaként a pilóták bedobálták a mezüket, majd Schumacher hangos női sikongatások közepette félmeztelenül körbefutott a pálya körül, valamint autogramot adott pár, a pályán segédkező kissrácnak – egy újabb jó pont nálam az egyébként is nagyon tiszteletre méltó és remek hozzáállással rendelkező versenyzőnek. A közönség végig remek hangulatban tartotta a meccset, Schumacher az öltözőben lelkesen nyilatkozta Zsoltinak, hogy ilyen jó közönség előtt még sosem játszott, s hogy nagyon örül hogy itt lehetett ezen az estén. Örültünk mi is, reméljük jövőre sem hagyják ki… hatalmas poén volt.
Miután lezavartuk a kicsit szűk sávszélességen zajló bejutást a helyszínre, s túlvoltunk a motozáson is, sikeresen tovább mentem szembe egy elkerített részre, ahonnan rövid úton kizavartak, mondván, hogy nem vagyok meghívott vendég. A következtetést mindenesetre levontam, hogy a meghívott vendégeknek igen jó lehet, ugyanis minden egyes asztalnál kettő gyönyörű szép fiatal leányzó ült. Ezen szépen kibosszankodva magamat tovább vettük az irányt s elfoglaltuk helyünket a lelátón. Gundel Takács Gábor már javában nyomta az élő kommentárt, éppen a csapatok felállását ismertette, mikor végre sikerült letelepedni egy viszonylag megfelelő helyre.
A Forma 1-es pilóták általában a legtöbb versenyhelyszínen részt vesznek valamilyen sporteseményen (már az autóversenyzés mellett persze), melyek a legtöbbször jótékonysági célúak –így volt ez a tegnapi estével is. A Forma 1-es csapat gerincét és fő erejét a minden hasonló focimeccsen jeleskedő Michael Schumacher képezte, aki bizony keményen odatette magát: sokat futott és remekül játszott, az első gólt mégis –nagy meglepetésre- a magyarok Forma 1-es mezben játszó ex-pilótája, Baumgartner Zsolt szerezte –legalább valahol lehetett egy kis sikerélménye. Mindezt egy igen impresszív magyar all-star válogatott ellen: a csapatkapitány Lékó Péter mögött olyan hírességek sorakoztak fel, mint Hajós András, Pindroch Csaba, Farkasházy Tivadar, vagy éppen a kézilabdás sztárjátékosunk, Perez. Farkasházy egyébként meglepően jól tolta, annak ellenére hogy látszólag már azért ő is benne van a korban, a kicsit kopaszodó fejével még fejest is nyomott, sőt Schumacher is vetett rá pár tiszteletteljes pillantást.
Sajnos akiért én speciel legszívesebben mentem ki, Kóbor János, az Omega énekese nem nagyon jutott szóhoz, habár mozgott rendesen, nem helyezkedett olyan pozícióba, hogy labdát tudjon kapni, cserébe viszont a futásába néhol belevitte a koncertekről ismerős színpadi mozgását. Természetesen néhány embernél a megfelelő IQ szint is megvolt: egy kisebb csoport, melynek tagjai –nem akarok senkit megsérteni- főleg szőkített hajú, enerdzsi pólós, enerdzsi nadrágos, enerdzsi alsónadrágos, enerdzsi zoknis, enerdzsi sapkás, enerdzsi karpántos, enerdzsi pulcsis egyedek közül kerültek ki, sikeresen Charlienak hitték Kóbort, s erről minden gond nélkül emelkedett hangnemben adtak jelt… meg sem lepődöm, ez az általános magyar kulturális színvonal. Sajnos a Forma 1-es oldalon nem láthattunk olyan sok nagyobb sztárt, bevallom nekem néhány név teljesen ismeretlen volt, annak ellenére, hogy jó ideje követem már a száguldó cirkusz eseményeit. Schumacher oldalán feltűnt még a szintén nagyon profin játszó Vitantonio Liuzzi, a Red Bull pilótája, valamint a Renault-t terelgető Giancarlo Fisichella, akinek szintén volt pár emlékezetes megmozdulása.
A második félidőben, mintegy végső meglepetésként az addig a mikrofon mögött ülő Gundel Takács kiment a pályára, s helyét Hajós András foglalta el, aki abban a pár percben újfent bizonyította, hogy teljesen nem normális, és még egy focimeccset is sikerült új feldobnia a szövegeivel, hogy valami hihetetlen. Az állás végül a tisztes 6-6-os döntetlenben állapodott meg, s az est záróakkordjaként a pilóták bedobálták a mezüket, majd Schumacher hangos női sikongatások közepette félmeztelenül körbefutott a pálya körül, valamint autogramot adott pár, a pályán segédkező kissrácnak – egy újabb jó pont nálam az egyébként is nagyon tiszteletre méltó és remek hozzáállással rendelkező versenyzőnek. A közönség végig remek hangulatban tartotta a meccset, Schumacher az öltözőben lelkesen nyilatkozta Zsoltinak, hogy ilyen jó közönség előtt még sosem játszott, s hogy nagyon örül hogy itt lehetett ezen az estén. Örültünk mi is, reméljük jövőre sem hagyják ki… hatalmas poén volt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.