A figyelők filmkritika

  • Írta: osan
  • 2024. június 15.
Link másolása
M. Night Shyamalan lányának nyitórendezése egy horror köntösbe csomagolt tündérmese, ami nem lenne rossz, ha egy gyakorlottabb, művészi lenyomat szempontjából kiforrottabb rendező készítette volna. Így viszont kicsit felemás lett a végeredmény.

Valahol Írországban található egy erdő, mely annyira el van dugva, hogy még a térképeken sem lehet megtalálni. Bárki, aki beteszi a lábát az erdő mélyére, már nem kerül ki onnét élve, de holtan sem. Főhősnőnk, Mina is egy szerencsétlen véletlen során – a munkahelye megköveteli, hogy utazzon át az erdőn egy üzleti túra alkalmából – kerül az erdő mélyére, ahol a legelső furcsaság az, hogy semmilyen elektronika nem működik. A kocsi lerobban, akkumulátora használhatatlan lesz, a telefon először az északi mitológiából vett írásjeleket mutat, majd teljesen elsötétül. Mina elkezd bolyongani az erdő mélyén segítségért kiáltva, mikor megpillant egy őszhajú öregasszonyt, aki a Ketrecbe invitálja, mondván, ha Minának számít az élete akkor követi őt, hiszen nemsoká lemegy a nap és előjönnek a figyelők.

A Ketrecben aztán sorstársakra talál Mina. A többiekről megtudja, hogy ők is ugyancsak az erdő és ezáltal a figyelők rabjai, és minden este, miután lemegy a nap, a titokzatos épületbe kényszerülnek, ahol aztán a legátlagosabb hétköznapi teendőkkel szórakoztatják a lényeket, akik cserébe megkímélik az életüket.

A film eleje remek horrorhangulatot teremt, Ishana Shyamalan rendezői debütálása ügyesen használja a bevett elemeket, sőt olyan újszerű és ötletes megoldásokat is bevet, minthogy Minán kívül nem látunk mást míg be nem kerül az erdőbe. Egyedül Mina van fókuszban, a többi szereplő kivehetetlen és mellékes, egyedül a főszereplőt figyeljük. Egy technikai utalásnak is felfoghatjuk, ami kicsit előrevetíti a filmet, de mindenesetre frissnek hat és kellemes megközelítés.

A horror azonban hamar tovaszáll, szinte rögtön, ahogyan Mina belép a Ketrecbe, ott mintha Ishana sem tudta volna eldönteni, hogyan is szeretné folytatni a filmet: megmaradjon-e egy atmoszferikus rettegésnek vagy átcsapjon egy pszichológiai vetületbe. Utóbbit egyébként alátámasztaná a figyelők jelenléte, a kérdés, hogy miként is változik az ember viselkedése és természete, ha tudja, hogy megfigyelik őt. Ám pont ezen dilemma miatt innentől sajnos a film gyakorlatilag szétesik műfaji szempontból, és nem tud elköteleződni egyetlen opció mellett sem, a horror elszáll, de helyét semmi sem veszi át annyira hangsúlyosan, hogy emlékezetes legyen.

Sajnos nemcsak a film identitása esik szét menet közben, hanem a történet is: több csavarral is él a sztori, de míg ez a történet alapjául szolgáló regényben – hiszen könyvadaptációról van szó, amit azonos címmel írt A.M. Shine – valószínűleg nem okoz ekkora problémát, addig a nagyvásznon szétszakítja a rendező és ezáltal a nézők figyelmét is. Mindegyik csavar kissé más tónust és hangulatot ad a történéseknek, így pedig abszolút nem áll össze egy koherens végkifejletté a narratíva.

Színészi teljesítményt tekintve Oliver Finnegan játékán kívül – aki egyébként inkább mellékszereplő – nincsenek kiemelkedő alakítások, mind Dakota Fanning, Georgina Campbell, mind Olwen Fouéré és Alistair Brammer csak a kötelezőt hozza.

Shyamalan egyik legnagyobb ismérve – a misztikum előszeretett használatán kívül -, hogy kérdéseket hagy filmjeinek a végén, Ishana viszont nem. Vagy így szeretné elérni, hogy ne apja árnyékában kezdje rendezői karrierjét, vagy csak alapvetően túl direkten dolgozta fel a könyvet, de mindent lezár, mindenre van egy válasza. Ezzel nem is lenne baj, és maguk a megoldások sem borzalmasok, azonban nincs elég idő ahhoz, hogy az oda vezető utat felépítse a film, sokszor vagy kissé légből kapottnak tűnnek a lezárások, vagy csak egy teljesen más érzelmi hangnemet ütnek meg, mint például azt az öt perccel előtte látottak feltételezni engednék – ami lehetne egyébként egy remekbe szabott érzelmi hullámvasút alapja is, de sajnos egyszerűen nem eléggé emlékezetes maga a film, hogy egy ilyen utazásra vigyen magával minket.

Összességében nem rossz a film, remek gondolatok és ötletcsírák találhatók meg benne, maga a történet pedig – bár ez inkább a regény érdeme – ötletes, viszont túlságosan is kiforratlan a rendező munkája ahhoz, hogy egy emlékezetes, ténylegesen jó filmet lássunk a nagyvásznon. Nagyszerű film lehetett volna A figyelők, ott volt benne a lehetőség a kiválóságra, de sajnos nem azt kaptuk, amit a regény, a nézők vagy, en bloc a Shyamalan név érdemelt volna.

Gamekapocs értékelés: 6

Eredeti cím: The Watchers

 Rendező: Ishana Shyamalan
Producer: M. Night Shyamalan, Stephen Dembitzer, Jo Homewood
Forgatókönyv: Ishana Shyamalan, A.M. Shine
Szereplők: Dakota Fanning, Georgina Campbell, Olwen Fouéré, Oliver Finnegan, Alistair Brammer
Zene: Abel Korzeniowski
Operatőr: Eli Arenson
Vágó: Job ter Burg
Gyártó: Blinding Edge Pictures, Inimitable Pictures, New Line Cinema, Warner Bros.
Forgalmazó: InterCom

Játékidő: 102 perc
Eredeti premier: 2024. június 6.
Hazai premier: 2024. június 6.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...