2020-ban óriási meglepetést okozott Will Smith és Martin Lawrence ikonikus zsarupárosának visszatérése: a Bad Boys for Life címen futott, alaposan megkésett folytatás 17 év után hozta vissza a köztudatba a csúcsvagány, keménytökű nőcsábász Mike Lowrey-t és a komikus labdák feldobásáért felelős Marcus Burnett-et – és a fene se gondolta volna, hogy a sokat tologatott-halogatott harmadik rész ekkorát fog menni. Mert nosztalgiamánia ide, folytatásmánia oda, ezen két dolgot leszámítva gyakorlatilag minden ellenük szólt. Hollywood egykori, akkorra már bukást bukásra halmozó szuperproducere, Jerry Bruckheimer évek óta nem adta a nevét sikeres filmhez, a sztárkultusz végeztével a karriergödörbe zuhanó Will Smithnek jócskán megkopott az ázsiója, Martin Lawrence-et egy-két zs-kategóriás, a kétszáz forintos DVD-s kosár legaljára pozicionált szemeten kívül pedig sehol sem jegyezték. Ilyen előzmények fényében kevesen fogadtak arra, hogy majd pont a rosszfiúkból időközben öregfiúkká vált duó vési bele az egyik legnagyobb jelet a 2020-as blockbuster-mezőnybe – de ahogy a mondás tartja, innen szép nyerni.
És a Bad Boys 3-mat tényleg megvette a közönség: világszinten több mint 420 millió dollárt termelt (ezzel a franchise legsikeresebb darabja lett – tegyük hozzá, hogy még pont a COVID-mizéria előtt került a mozikba, így emellett piszok szerencsésnek is mondhatta magát), a kritikusok összességében szerették, többé-kevésbé a rajongók is elégedettek voltak vele. De nem Nate Hope, aki akkor töltötte be a 28-at, és baromra nem tudott elvonatkoztatni a régi emlékektől: minden másodpercben a múltat akartam viszontlátni – vagy egyszerűen csak hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy a főszereplőkkel együtt én sem leszek már fiatalabb, és ami még rosszabb, dörzsölhetném én a csodalámpát addig, amíg Michael Bay elő nem ugrik belőle, akkor sem lesz már semmi ugyanolyan, mint 1995-ben és 2003-ban.
A teljes kép kedvéért nem árt tudni, hogy az első két rész (különösen a második) zsenge kamaszkorom egyik legmaradandóbb filmélménye volt. Előbbinél a videóklipek világából frissen érkezett Bay mondta fel tökéletesen a Tony Scott iskola tananyagát (vakítóan narancssárga naplemente, cool shotok, vagány lassítások, stb.), utóbbinál meg annak rendje s módja szerint csúcsra járatott mindent, és olyan akciófilmet rakott le az asztalra, aminek már a saját idejében is alig-alig akadt méltó párja. A Bad Boys 2 Michael Bay magnum opusa, az ő elkorcsosult Fury Roadja, a szórakoztató trash mintapéldánya, pusztító hadjárat a kultúra és a jóízlés ellen – ilyen formán igazi megismételhetetlen csoda, ha csak egy filmet kellene megneveznem, ami kifejezi a tinédzserkoromat, ez lenne az, így eleve elvetélt ötlet egy olyan folytatás, ami minden tekintetben a második részre akar hajazni. A folytatás mondjuk nem is akart, de amilyen szellemiséggel pumpáltak vért a frencsájzba, az úton-útfélen felvetette a gyanút, hogy nem feltétlenül a Chio reklámos öregapó látja rosszul a dolgokat.
Mert hát a Bad Boys 3-nál rohadtul 2020-at írtunk, szóval itt jön képbe az, hogy az akkor divatos álomgyári receptekkel (felesleges múltban vájkálás, régi dolgok megmagyarázza, hogy lehetőleg teljesen más szemmel nézd újra az első két epizódot) amúgy is erőteljesen dolgozott a film az ellen, hogy jól érezzem magamat. Hogy közben 17 év telt el, és más lett a világ, igazából csak hab volt a tortán. Szerencsére a Bad Boys: Mindent vagy többetnek (a továbbiakban Bad Boys 4) nincsenek ilyen ambíciói. Sőt, mi több, játszva túllép az előző rész kellemetlenségein és hülyeségein: nem akarja minden áron felülírni a múltat, nem tart kínos kiselőadást arról, hogy a főhősök miért lettek olyanok, amilyenek, nincsen elégtelen osztályzatot érdemli matekozás az évszámokkal. Ehelyett logikusan viszi tovább az ott felhozott témákat (öregedés, kiégés, megállapodás, a család, mint univerzálisan összetartó erő fontossága), miközben a nemegyszer infantilis, humoros vonal megtartása mellett az akciójelenetekre is megpróbál jobban ráerősíteni – és valóban, a Bad Boys 4 már tényleg egészen úgy néz ki, mint egy akciófilm.
A harmadik felvonás lapos és ötlettelen csörtéi után a negyedik epizód sokkal koherensebb ívet rajzol meg. A lövöldözések, autósüldözések és a test-test elleni bunyók összeszedettebbek, látványosabbak (nagy dolgokra azért ne számítsunk, de a Bad Boys 3 gyatra és dinamikátlan rendezését követően már ez is kisebbfajta megváltással ér fel), a készítők láthatóan tanultak a hibákból, amit az egészen korrekt végső leszámolásnál megdurrantott FPS-nézettel (ugye emlékszünk, hogy a legutóbbi részben mekkora kihagyott ziccer volt, amikor főhőseink megrohamoztak egy drograktárat, és az eseményeket nem a testükre erősített kamerákon keresztül néztük végig) nem annyira burkoltan még el is ismernek. A jobb és élvezhetőbb összképhez hozzátartoznak a hellyel-közzel kacagtató poénok (a régi jó, politikailag inkorrekt, szexista és a kisebb közösségeket megcélzó prosztó vicceket ezúttal is mellőzték, de gondolom ez senkit sem lep meg), melyekért ismét csak Martin Lawrence-é az érdem.
Már másodszorra fordul elő, hogy ő a szíve-lelke a filmnek, ő viszi a hátán az egészet, egy letűnt kor talán utolsó bástyájaként szalad (vagy most már inkább nagypapásan kocog) a 2000-es évek akcióvígjátékainak tipikus, semmivel össze nem téveszthető lángjával, emlékeztetve minket arra, hogy többek közt mi hiányzik a mai filmekből – és igen, még Will Smithnél is jobb! Apropó Will Smith: az előző részt 2020-ban mutatták be, de mintha 4 év alatt minimum 10-et öregedett volna. Durván látszik rajta, hogy rendesen megrágta az élet és totál kivan idegileg (felesleges bővebben belemennem abba, hogy miért, aki követi az utóbbi idők hollywoodi celeb-eseményeit, az pontosan ismeri az okokat), amit azért is fáj látni, mert gyerekkorunk egyik legnagyobb, legmeghatározóbb filmsztárjáról van szó, aki annak idején akkora magasságokig jutott, hogy onnan elképzelhetetlen volt, hogy magánéletileg és karrier-ügyileg itt kössön ki.
Így múlik el a világ dicsősége: az egyik pillanatban még a csúcson vagy, ha szerepelsz valamiben, akkor arra tódul a nép, a neved alanyi jogon garantálja az anyagi sikert, mögötted áll a család, a néhai Tupac Shakur legjobb csajhaverját vetted el feleségül, a másikban meg sorra buknak a filmjeid, a fiad eltávolodott tőled, a nejed kikészít, és hiába nyomták a kezedbe az Oscar-díjat, a legemlékezetesebb dolog, amit 2008 óta csináltál, az az, hogy élő adásban felpofoztad Chris Rockot. Mondjuk utóbbi láthatóan nem befolyásolja a Bad Boys 4 előremenetelét: a film szépen termel, az idei nyár eddigi legnagyobb meglepetése, végeredményben egyáltalán nem rossz, csak a két főhőssel együtt nekünk is el kell fogadnunk, hogy már nem megy minden úgy, mint régen – ami esetünkben azért nem annyira könnyű.
A Bad Boys 4 kicsit olyan, mint amikor egy hosszú múltra visszatekintő népszerű zenekar új albumot ad ki. A tagok már túlvannak a zenitjükön, már megírták a legnagyobb slágereiket, benne vannak a korban is, és inkább már csak puszta kedvtelésből zenélnek. Visszafogottabban, lassabb tempóban, öregesen. De te jó eséllyel nem tudsz elvonatkoztatni a múlttól, és a lemezt hallgatva tudat alatt is folyamatosan a régi hangokat, dallamokat keresed, amik miatt anno megszeretted a bandát. Ha így nézem, akkor a film nem is kérdés, hogy elhasal, hiszen a régi feeling maximum csak pár perc erejéig jön vissza (amikor a páros a nagy finálé előtt felfegyverkezik a naplementében, az azért rendesen adja), viszont ha túllépek ezen, akkor a Bad Boys 4 egy agykikapcsolós nyári mozinak bőven megfelel, és amilyen hitvány manapság a kínálat, sokak szemében akár még fel is értékelődhet. Egy korrekt, „ellazulok, megnézem, másnapra elfelejtem”, akciófilm, se több, se kevesebb.
Ennek ellenére azt mondom, hogy ezekben a rosszfiúkban simán van még egy résznyire való kraft. Ki tudja, ha így haladunk, a következő film akciójelenetei már tényleg majdnem olyanok lesznek, mint a Bad Boys 2-ben – bár erre azért nem vennék nyugodt szívvel mérget.
Gamekapocs értékelés: 6
Eredeti cím: Bad Boys: Ride or Die
Rendező: Adil El Arbi, Bilall Fallah
Producer: Jerry Bruckheimer, Will Smith, Chad Oman, Doug Belgrad
Forgatókönyv: Chris Bremner, Will Beall
Szereplők: Will Smith, Martin Lawrence, Vanessa Hudgens, Alexander Ludwig, Paola Núnez, Eric Dane, Ioan Gruffudd, Jacob Scipio, Melanie Liburd, Tasha Smith, Tiffany Haddish, Joe Pantoliano
Zene: Lorne Balfe
Operatőr: Robrecht Heyvaert
Vágó: Asaf Eisenberg, Dan Lebental
Gyártó: Columbia Pictures, Don Simpson/Jerry Bruckheimer Films, Westbrook Studios, 2.0 Entertainment
Forgalmazó: Sony Pictures Releasing
Játékidő: 125 perc
Eredeti premier: 2024. június 7.
Hazai premier: 2024. június 6.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.