10 megbukott Batman-képregény, ami ma már kultklasszikusnak számít

Batman 1939-es debütálását követően a DC-képregények egyik legikonikusabb karaktere lett. A több mint nyolc évtizedes pályafutása alatt a szakma legnagyobb írói és rajzolói egyengették a sötét lovag útját, vitték ezerféle irányba, formálták saját képükre és tették hozzá a magukét Gotham rettenthetetlen védelmezőjének legendáriumához – nem egyet ezek közül azóta is a kilencedik művészeti ág halhatatlan klasszikusai közt jegyeznek.

Ám nem minden Batman-történet aratott rögtön sikert: egyes sztorikat a kommersz diadal után hamar elfelejtettek az olvasók, és csak a következő generációk fedezték fel őket, mások egyáltalán nem mozgatták meg a rajongókat a megjelenésükkör, de később mégis felismerték az értékeiket. A kiadó történelmében jónéhány Batman-kiadvány jutott arra a sorsra, hogy a kezdeti érdektelenség ellenére végül kultikus státuszba emelkedett – az alábbiakban pontosan ezekről a képregényekről ejtünk egy-két szót.

10. All Star Batman & Robin, the Boy Wonder – író: Frank Miller, rajzoló: Jim Lee
Eredeti megjelenés: All Star Batman & Robin, the Boy Wonder #1-10 (2005-2008)

Amikor a DC Comics 2005-ben bejelentette, hogy a méltán népszerű Frank Miller és a nem kevésbé elismert Jim Lee közös Batman-képregényt készít, a rajongók szinte megőrültek az izgalomtól. Előbbi remek írói vénájával addigra már többször is bebizonyította, hogy érti és érzéki a Denevérember-mítoszt, utóbbi pedig gyönyörű és aprólékos rajzaival rögtön bebocsátást nyert a legnagyobb művészek arannyal díszített panteonjába. A kereskedelmi siker nem maradt el, csak az All Star Batman & Robin, the Boy Wonder első számából több mint 300 ezer példányt vettek meg az olvasók, és noha a további részek eladási mutatói fokozatosan csökkentek, a sorozat még így is hónapról hónapra kiemelt helyet élvezett a DC Comics értékesítési listáján. Kritikai szempontból azonban közel sem volt ennyire rózsás a helyzet: bár Lee rajzait széles körben dicsérték, Miller viszont nem tette zsebre, amit kapott a főhős nem hagyományos ábrázolása miatt.

Ebben a sztoriban Batman lényegében egy kegyetlen, amorális, szadista pszichopata, aki imádja kínozni és megölni a bűnözőket, az útjába kerülő ártatlan civilekkel szemben pedig maximális közömbösséggel viseltetik. Dick Grayson verbális és fizikai bántalmazása csupán azért, mert a fiú gyászolja az elvesztett szüleit? Molotov-koktél behajítása a tömegbe egy csata közben? Komolyan, ez még csak a jéghegy csúcsa. A címszereplő a második számban „Goddamn Batman”-ként hivatkozik magára, és ezt a folytatásokban is elismétli párszor (ez azóta mém lett), a Robinnal való kapcsolata pedig leginkább egy erősen traumatikus viszonyra hasonlít, ahol Batman kegyetlen toborzó őrmesterként, tőle szokatlan kegyetlenséggel abuzálja a tapasztalatlan újonc Robint.

A fanok természetesen kiakadtak, de Batman minden ismert aspektusának kettépisálása, valamint Miller totális karakter- és világidegen szkriptje miatt a sorozat végül gúnyos élcelődések céltáblája lett, így innen egyenes út vezetett a jól megérdemelt kultstátuszig. A képregényre enyhén szólva is hálátlan figyelem irányult, amit tovább fokoztak a gyakori halasztások (három évbe telt, mire végigment a teljes sor, és a közönség Lee, a késések okán tett felelősségvállalását sem voltak restek kiröhögni), a bakik (a 10. számot vissza kellet hívni egy nyomtatási hiba miatt – a „fuck” szót véletlenül cenzurázatlanul tették közzé), valamint az utóbbiból kivirágzott gyűjtői kereslet (a vissza nem adott példányok magas áron keltek el az eBay-en), szóval együttható összeállt ahhoz, hogy az képregény helyet kapjon ezen a listán, és a körülötte kialakult hype miatt még ma is emlékezzünk rá. Az már egy másik dolog, hogy ilyenfajta hype-ra kevés alkotó vágyik.

9. Gotham County Line – író: Steve Niles, rajzoló: Scott Hampton
Eredeti megjelenés: Batman: Gotham County Line #1-3 (2005-2006)

Miközben a sötét lovag egy rituális gyilkosságsorozat ügyében nyomoz Gotham City-n kívül, kénytelen együtt dolgozni a megyei seriffhivatallal, a nyomozás azonban nem várt fordulatot vesz, és Batmannek végül zombikkal kell felvennie a harcot, ráadásul egy szörnyű átoktól is meg kell szabadulnia. Noha a Bőregér pályafutása során számtalanszor megküzdött már démonokkal, szörnyekkel és vámpírokkal, a Gotham County Line nem csak az élőhalottakkal állítja szembe, hanem saját félelmének és bűntudatának manifesztációjával is. Sokszor nézett már szembe a halállal, de nem gyakran fordult elő, hogy a halál „visszanézett” rá, Steve Niles és Scott Hampton 3 részes képregénye pedig izgalmas és színvonalas csomagban tárja elénk a főhős hátborzongató útját a természetfeletti birodalmába.

Igaz, nem minden ízében tökéletes, a sztori végkövetkeztetése kissé hibádzik, viszont az alkotók olyan elvont atmoszférát teremtettek, ami bőven elég volt ahhoz, hogy a Gotham County Line kultkedvenccé váljon. 

8. Odüsszeia (Odyssey) – író és rajzoló: Neal Adams
Eredeti megjelenés: Batman: Odyssey #1-6 (2010-2011)
Magyar megjelenés: DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #90-91 – Batman: Odüsszeia 1-2. rész (2020)

Neal Adams a néhai Denny O’Neillel együtt a ’70-es években újjáélesztette Batmant, és sikeresen visszaterelte őt a sötét gyökereihez – a duó sorozaton végzett munkáját azóta is a hős legpatinásabb korszakai közt tartják számon, de ahogy a mondás is tartja, még a legnagyobb tehetségek sem tévedhetetlenek. 2010-ben a DC Comics megengedte Adamsnek, hogy a fő-kontinuitástól függetlenül, szerkesztői megkötések nélkül, teljesen szabadon alkothassa meg saját Batman-történetét. Ebből lett végül az Odüsszeia, azaz az egyik legfurcsább, legbizarrabb fejezet a Bőregér mítoszában.

A képregény tökéletes példa arra, hogy hogyan és miképp mehet félre az alkotói szabadság mézesmadzagja még egy Adams-szintű zseninél is: a Föld középpontjában elterülő prehisztorikus világba vezető utazással, szokatlanul erotikus tónusokkal és indokolatlan ázsiai sztereotipiáival az Odüsszeia oldalról oldalra lesz egyre különösebb és groteszkebb sztori, ami rendkívül idegen a tradicionális Batman-univerzumtól, de ezen felül még kifejezetten rossz is. Viszont a szokatlan mibenléte a puszta kíváncsiság erejével mágnesként vonzotta be az olvasókat.

7. Arkham Elmegyógyintézet (Arkham Asylum – A Serious House on Serious Earth) – író: Grant Morrison, rajzoló: Dave McKean
Eredeti megjelenés: Arkham Asylum – A Serious House on Serious Earth (1989)
Magyar megjelenés: Batman: Arkham Elmegyógyintézet – Komor ház komor talajon (2008), DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #51 – Batman: A nevető ember & Arkham Elmegyógyintézet (2018)

Mai fejjel lehetetlen elképzelni, hogy az Arkham Elmegyógyintézetet nem tartották rögtön remekműnek a megjelenésekor, de 1989-ben még más szelek fújtak, és annak idején az olvasók nemigen tudtak mit kezdeni Grant Morrison és Dave McKean enyhén szólva is szürreális, ma már kultklasszikus képregényéről. Sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mű gyökeret verjen az olvasók tudatában, noha Morrison írását már a saját korában is elismerték, McKean horrorisztikus rajzaira viszont egyáltalán nem volt még felkészülve az akkori közönség. A szimbolikus stílust kevesen értették, a hagyományos Batman-képregények és a hagyományos szuperhősképregények ábrázolásmódjától egyaránt eltérő rémálomszerű képi világot képtelenek voltak összeegyeztetni a cselekménnyel (pedig ma már egyértelműen látszik, hogy az alapsztori, azaz, hogy az Arkham rabjai átveszik az irányítást az intézet felett, ezért Batman kirándulást tesz az erődben, és közben felfedi a létesítmény rémisztő történetét, szinte üvölt az elvont stílusért), szóval kellett némi idő, amíg beérett az a bizonyos gyümölcs.

És az utókor a megmondhatója, hogy 35 évvel később már megkapta a neki kijáró rivaldafényt: az Arkham Elmegyógyintézetet a legjobb Batman-történetek között tartják számon, kereskedelmileg is minden egyik legsikeresebb képregénye (több mint 600 ezer példány kelt el belőle a megjelenése óta), popkultúrális hatásával kapcsolatban pedig elég annyit mondani, hogy a zseniális Arkham Asylum című videojátéknak is ez volt az egyik fő ihlet-forrása.

6. Gotham Central – író: Greg Rucka és Ed Brubaker, rajzoló: Michael Lark
Eredeti megjelenés: Gotham Central #1-40 (2002-2006)

A Greg Rucka, Ed Brubaker és Michael Lark vezényelte, 40 számot megért Gotham Central című széria Gotham rendőrségét helyezte középpontba, főleg Renee Montoya, Maggie Swayer, Mike Akins és Crispus Allen nyomozókat, az alapkoncepció pedig az volt, hogy mihez kezdenek a város zsarui, ha nem számíthatnak a Denevérember segítségére. A sorozatot egyöntetűen imádták a kritikusok és az olvasók, ám ennek ellenére ez eladási listákon még a top 100-ba sem sikerült bejutnia, noha a TPB-kiadások értékesítési számai valamivel kedvezőbbek voltak. Brubaker szerint nem fogyott rosszul, például abban az időben a Vertigo összes kiadványát kenterbe verte, így elvileg eladási szempontból nem fenyegette a törlés veszélye, ám Brubaker és Lark távozása után, a Végtelen Krízis utóhatásai közepette mégis a kasza áldozat lett.

A méréskelt sikertől függetlenül a DC folytatni akarta a sorozatot, de Greg Rucka úgy érezte, hogy mivel a Gotham Central az ő, Brubaker és Lark közös gyermeke, ezért távozásukkal ideje neki is továbblépni. A Végtelen Krízis miatti egyéves szünetben elég időt biztosított a kiadó a fő történetszálak elvarrására. A Gotham Central által keletkezett űr betöltésére hivatott Streets of Gothamből (amelyen Renee Montoya lett volna a főszereplő, mint magánnyomozó) viszont nem lett semmi, pontosabban 2009-ben kiadtak egy független sorozatot ugyanezzel a címmel, ami gyakorlatilag a Gotham Central és egy másik törölt Batman-széria, a Gotham Knights keveréke volt, Montoya pedig az 52 című heti sorozatban kapott szerepet, amelyben Rucka társírói szerepet vállalt. Ami a Gotham Centralt illeti, az érdekes és több szempontból zseniális mellékág nagy hatást gyakorolt a Christopher Nolan-féle Batman-trilógiában látható gothami rendőrség ábrázolására, valamint enélkül a képregény nélkül tulajdonképpen a Gotham című elismert és népszerű tévésorozat sem létezni.

5. Gotham hallja (Gates of Gotham) – író: Scott Snyder és Kyle Higgins, rajzoló: Trevor McCarthy
Eredeti megjelenés: Batman: Gates of Gotham #1-5 (2011)
Magyar megjelenés: DC Comics – A Legendás Batman #27: Gotham hallja (2020)

Scott Snyder generációjának talán legjobb Batman-írója, aki olyan nagyszabású, mítoszt megmozgató történetekkel bizonyította tehetségét, mint A Baglyok Bírósága, a Halál a családra és a Végjáték. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a Denevér-univerzumban, későbbi sikerei azonban jelentősen beárnyékolják egyik korábbi munkáját, a Gotham hallját, ami nem kifejezetten rossz, azonban nem is annyira jó, mint a fent említett művek, sőt, igazából a köztudatba kerülését is csak azoknak köszönheti. A történetben a sötét lovag egy Építész nevű új ellenséggel kerül szembe, aki magát Gothamet használja fegyverként, miközben a sztori a város három prominens családjának, a Wayne, Cobblepot és Elliot-klánnak a ködbe burkolódzó múltját is feltárja.

Folyamatosan ugrándozunk a múlt és a jelen eseményei között, ami itt most sokkal kevésbé érdekes, mint Snyder műveinél általában, a felesleges, indokolatlan akciójeleneteknek mintha sose lenne vége, és az már csak hab a tortán, hogy nem Bruce Wayne ölti magára a denevér-jelmezt. Viszont Snyder már itt felhoz egy rakás ötletet, amelyek majd megjelennek A Baglyok Bíróságában, tegyük hozzá, mérföldekkel kiforrottabban, a Gotham hallja valahogy mégis megtalálta a maga közönségét, és ha nem is beszélhetünk kifejezetten színvonalas alkotásról, egy bűnös élvezetnek félig-meddig remekül megfelel.

4. Különös jelenések (Strange Apparitions) – író: Steve Englehart és Len Wein, rajzoló: Marshall Rogers és Walt Simonson
Eredeti megjelenés: Detective Comics #469-479 (1977-1978)
Magyar megjelenés: DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #40 – Batman: Különös jelenések (2018)

A ’70-es éve Batman-képregényeit főként a karakter gótikus gyökereihez való visszatérést beiktató Denny O’Neil-Neal Adams páros uralta, azonban az évtized végén Steve Englehart, Len Wein, Marshall Rogers és Walt Simonson a Különös jelenésekkel méginkább megszilárdította elődeinek elképzeléseit. A 10 számból álló munkájuk nem definiálta úgy újra Batmant, mint tette azt az O’Neil-Adams páros, de egy sötétebb, fenyegetőbb, sok szempontból sokkal félelmetesebb figurát rajzolt ki. Néhány aranykorbeli karakter teljesen friss színezetet kapott, mint például Deadshot vagy Dr. Hugo Strange, miközben pár új szereplőt is bevezettek (Doctor Phosphorus és a gyengéd, romantikus szálért felelős Silver St. Cloud), a történetek lényege pedig arra futott ki, hogy Batman viselkedésének újraértelmezése után azt is újraértelmezték, hogy hogyan kommunikál és hogyan viszonyul a többi figurához.

Ezzel ugyan akkor még nem arattak akkora sikert, mint az O’Neil-Adams páros, akik olyan magasra tették a lécet, hogy az jó ideig minden további próbálkozás elhomályosított, de a Különös jelenések később mégis segített lerakni az olyan művek alapjait, mint a Bruce Timm-féle Batman-rajzfilmsorozat és a Matt Reeves rendezte 2022-es Batman-mozifilm.

3. Préda (Prey) – író: Doug Moench, rajzoló: Paul Gulacy
Eredeti megjelenés: Batman: Legends of the Dark Knight #11-15 (1990-1991)
Magyar megjelenés: Batman: Préda (2007), DC Comics – A Legendás Batman #18 – Préda (2019)

A sötét lovag kezdeti éveit bemutató Legends of the Dark Knight kifejezetten közkedvelt sorozat, amelynek legtöbb története azonnali sikert aratott (mint például a magyarul is olvasható Méreg), de voltak olyan sztorik, melyek csak jóval később érték el a kívánt hatást. A Préda tökéletes példa az utóbbira. Batman szembesül a bűn ellen indított hadjáratának következményeivel, amikor megjelenik Gothamben egy új antihős, Night Scourge, aki a Bőregér módszereinél jóval radikálisabban és brutálisabban igyekszik ritkítani a város gengszter-állományát. Közben Batman nem csak vele, hanem Dr. Hugo Strange-dzsel is felveszi a harcot, aki pszichológiai és lelki szinten próbálja megfejteni és becserkészni a Denevért, és furmányos elmetrükkjei következtében a főhős csakhamar a törvények felett álló igazságosztói státuszát is kénytelen megkérdőjelezni.

Megjelenésekor ugyan nem váltott ki különösebb rajongást, de Doug Moench írása és Paul Gulacy rajzai, valamint a gyakori újranyomások miatt felismerték az értékeit, és végül kultklasszikussá vált. Hugo Strange karakterének későbbi ábrázolása is ezen a történeten alapult, és Batman jellenmének tematikája is rendre vissza-visszaköszönt a Préda utáni képregényekben. Ennek fényében a Préda ma már zokszó nélkül elengedhetetlen olvasmány a sötét lovag rajongói számára.

2. Gótika (Gothic) – író: Grant Morrison, rajzoló: Klaus Janson
Eredeti megjelenés: Batman: Legends of the Dark Knight #6-10 (1990)
Magyar megjelenés: Batman Különszám 2021/3 (2021)

Az Arkham Elmegyógyintézet után Grant Morrison, A sötét lovag visszatér rajzolójával, Klaus Jansonnal karöltve megcsinálta a Gótika című 4 számból álló sztorit, amely a Batman korai évet bemutató Legends of the Dark Knightban jelent meg. A történetben a sorozatgyilkos Mister Whisperer terrorizálja a gothami alvilágot, így a magas rangú maffiavezérek kénytelenek segítséget kérni a Denevérembertől, aki, bár kezdeten vonakodva próbálja leleplezni a tettes személyazonosságát, csakhamar fényt derít egy sötét összeesküvésre a város múltjából, valamint egy elfeledett epizódra Bruce Wayne gyermekkorából.

Morrison több műfajt is vegyít a képregényben, az alaptörténet a klasszikus noir-filmekre hasonlít, Manfred szerzetes és az Ördög közti paktum a Faust című német folklór-legendára hajaz, és Matthew Lewis A szerzetes című regényének több eleme is rendre vissza-visszaköszön a cselekmény során. Szóval a Gótika jó, sőt, remek sztori, de mindhiába, a képregény nem ment nagyot a megjelenésekor – csak jóval később találta meg a közönségét. Morrison nagy sikerrel futott 2000-es évekbeli Batman-runja segített felkelteni az érdeklődést eme régi, elfeledett képregény iránt, ami az okkult és felkavaró elemeinek köszönhetően továbbra is népszerű mű a Batman-rajongók körében.

1. A szekta (The Cult) – író: Jim Starlin, rajzoló: Bernie Wrightson
Eredeti megjelenés: Batman: The Cult #1-4 (1988)
Magyar megjelenés: Batman 2024/3-4 (2024)

A Jim Starlin és Bernie Wrightson fémjelezte mű totálisan a fizikai és mentális korlátai közé szorított a sötét lovagot. Batman egy vallási szekta gonosz vezetőjével, Deacon Blackfire-rel kerül szembe, akinek eltökélt szándéka, hogy egész Gothamet megtisztítsa a bűnözőktől. Ennek érdekében elfogja, majd begyógyszerezi a Bőregeret, hogy az segítségére legyen a város rosszarcúinak likvidálásában. Az indulatok hamar elharapódznak, a Nemzeti Gárda evakuálja Gotham civil lakosságát, és nemsokára természetesen Blackfire agymosási terveibe is hiba csúszik.

Az alapsztori nem véletlenül ismerős, A szekta volt az egyik fő ihletője Christopher Nolan A sötét lovag: Felemelkedés című filmjének, több másik klasszikus mellett (A sötét lovag visszatér, Megtörten, Senkiföldje), valamint a Rocksteady stúdió Batman-videojátéka, az Arkham Knight is részben ebből a képregényből inspirálódott. És ez a két dolog már elég is volt ahhoz, hogy az olvasók felfigyeljenek erre a saját korában méltatlanul mellőzött képregényre.

A cikk Jason Jarman, a Comic Book Resources nevű weboldal szerkesztőjének írása alapján készült.