Amikor az első trailer megérkezett a Switch portról, akkor már sejteni lehetett, hogy itt bizony egy minőségi átiratról lesz szó, hiszen a „szokásos” fél perces gameplay és rajta pár „coming to Nintendo Switch” felirat helyett egy meglepően poén, több mint három perces élőszereplős videót kaptunk. Október vége óta érhető el a játék, és azóta a Sega és a Ryu Ga Gotoku saját bevallása szerint a vártánál is jobban teljesít eddig a kézikonzolos verzió. És hogy mi a titka? Nos, amellett, hogy a port szinte teljes egészében hibátlanul működik, a játék is egyszerűen remekül passzol a handheld felálláshoz.
A Yakuza Kiwami a franchise első részének remakelt verziója, és annak ellenére, hogy már 2016 óta elérhető, mégis maximális mértékben van helye a piacon. A játék gyakorlatilag a legjobb belépési pont mind a mai napig az új játékosok számára. Igaz, hogy az első résznél a fejlesztők még nem találtak rá igazán a széria saját hangjára, arra a vékony mezsgyére, ami a túldramatizált komolyság és a bugyuta tréfák közt húzódik, így a későbbi részekhez képest még sokkal sötétebb, és némiképp a valóság talaján otthonosabban mozgó kalandot kapunk, mely ennyi évvel később is még remekül fest a Switch képernyőjén.
Főleg, hogy tényleg nagyítóval kell keresnünk a különbséget például a PS4-es verzióhoz képest mind látvány, mint pedig teljesítmény tekintetében. Ahogyan azt a korábbi platformokon megszokhattuk, az apró kis utcák ezúttal is zsibonganak a járókelőktől, a ragyogó neonfények és a rengeteg parányi részlet pedig tényleg hibátlanul kelti meg az élettel teli játéktér illúzióját.
Az irányítás terén semmiféle gonddal nem találkozunk, az összecsapások remekül kontrollálhatóak a Joy-Conok segítségével, és mivel a játék olyannyira zsúfolásig tele van tartalommal, sosem fogunk nagyobb üresjáratokra vagy időhúzó részekbe ütközni, akármikor kezdünk bele, és akármikor hagyjuk félbe, a szórakozás minden körülmények közt garantált.
Ami pedig a teljesítményt illeti: a játék meglepően szépen tartja a 30fps-t, dockolva 720p-ben, handheld módban pedig 540p társaságában. Az egyetlen szituáció, amikor kisebb-nagyobb döccenésekkel találkozhatunk, amikor olyan utcai bunyóba keveredünk, ahol a bámészkodókból is nagyobb közönség áll össze. A beltéri bunyóknál, vagy csak a világ szabad felfedezése közben viszont beton-stabilan pörögnek a képkockák. Ráadásul a grafika kifejezetten tetszetősnek is mondható, a textúrák élesek, a vonalsimítás és az árnyékolási részletesség tökéletes, és talán az egész platform történetében ennél a játéknál találkozhatunk a legigényesebb arcanimációkkal.
Összességében tehát egy remek portot kaptunk, aki egy picit is szemezett valaha a játékkal, vagy csak egy jókora kalandba akar belevágni a platformon, annak bizony felesleges tovább rágódnia, és irány Tokyo!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.