Delta Force: Xtreme

Voltak köztük egészen fogyasztható gammák is (az első rész, valamint a Black Hawk Down) és szóra sem érdemes végeredményűek (Task Force Dagger). Nekem úgy tűnik, hogy a cég áttörése a Commanche 4 megjelenésének időpontjára tehető, mivel nagyjából innen születnek maradandó alkotásaik és szintén jó beruházásnak bizonyult a kiadó internetes játszóterének – a Novaworld-nek a kialakítása. Nem titok, az előző epizód, a 2003 tavaszán megjelent Black Hawk Down - Ridley Scott jól csengő fimlicenszének köszönhette a viszonylag magas eladott példányszámot, bár jó néhány ziccert kihagyott a játék, azzal mindenki egyetértett, hogy meglepően jól játszható terméket produkált és néha még a Sólyom végveszélyben című mozi feelingjét is visszaadta. A csapat hasonló aduásznak könyvelheti el a Joint Operations multi-FPS-t is, ami meglepően jó netkódjának, végeláthatatlan nagyságú pályáiról és rekordszámú játékosbefogadó-képességéről vált híressé. Szerencsére a szerverek is tömve voltak és vannak még a mai napig is, sőt a játékosok száma nemritkán még az EA Battlefield: Vietnam-ját is lekörözte, a télen debütált Escalation névre hallgató kiegészítő pedig tovább fokozta az élményt. Éppen ideje volt, hogy a Novalogic előrukkoljon egy Single-orientált gyöngyszemmel is, mely a korábbi híreszteléssekkel ellentétben a kissé fantáziálatlan Xtreme nevet kapta (korábban Reloaded volt), ami tulajdonképpen semmitmondó, ugyanúgy lehet egy sportjáték alcíme is, mint egy FPS-é! Hagyjuk a témát, ebből éppolyan felesleges következtetéseket levonni a játék lényegére, mint jósolni egy teáscsészéből, inkább csapjunk a lecsóba.

Az Xtreme mindösszesen egy darab compact disken érkezik, ennek ellenére majd’ két giga helyet foglal el magának a merevlemezen. A program első indítást követően – a Novalogic játékoknál megszokott módon – a videókártyánk vizsgálatába kezd, aminek folyományaként magának beállítja a textúrák részletességét, felbontást és más látványjavítókat! Ez egyrészt jó dolog, mert leveszi ezt a „fárasztó” munkát a vállunkról, másrészt rossz, mivel néhány esetben, főleg gyengébb VGA-kal rendelkezőknél kíméletlen megszorításokat tesz - emiatt fájhat a fejünk, hiszen felhívja a figyelmünket arra, hogy ideje gépfejlesztésbe kezdenünk. Szintén jellemző a sorozatra, hogy anélkül lépünk be a főmenübe, hogy egyetlenegy intrót is végig kelljen néznünk. Már-már puritánságba megy a takonyzöld menü kidolgozása, az azonban kétségtelen, hogy így gyorsan megtalálunk minden nekünk tetsző opciót. Ha minden kapcsolót saját szánk íze szerint beállítgatunk, nyugodtan belevethetjük magunkat a Single Player kínálta hadakozásba, de azzal legyünk tisztában, hogy Tutorial voltaképpen nincs, így a sorozattal ismerkedő újoncoknak erősen javallott átrágni magukat a rövid, de velős kézikönyvön.

A játék három választható kampányt kínál, ám játékmenetileg, illetve a kapott feladatok jellegében nincs lényeges eltérés közöttük, csupán különböző helyszíneken zajlanak. Átvezető-animokat sajnos a küldetések közben is nélkülöznünk kell, ahogy már korábban ezt megszokhattuk. Az első küldetéssorozat Peruba szólít minket, ahol bizonyos Miguel Corrales nevű drogbáró hatalmát kell megbuktatnunk. A tagnak nagyon bejöhetett a kokain-biznisz, mivel kisebb magánhadsereget tart fenn, amely bőven elég lenne egy apró államocska lerohanására is. Feladataink között szerepel kábítószer-ültetvények felszámolása, drog- és lőszerraktárak felrobbantása, repülőterek bevétele, szállítókonvojok likvidálása, kőolaj-finomítók elfoglalása stb. A terep ennél a kampánynál a legegzotikusabb: többnyire ritkás esőerdőkben, folyópartok menti, dimbes-dombos tájakon fordulunk meg, főleg nappal, de azért egy-két misszió erejéig be kell kapcsolnunk éjjellátó ketyerénket is. Ellenfeleink a hadúr zsoldoshadseregéből kerülnek ki, találkozunk velük földön, vízen, levegőben egyaránt. Általában AK-47-tel aprítanak, de előszeretettel húzódnak be lecövekelt géppuskák mögé, nem ritka az sem, hogy helikopterből vagy motorcsónakból, esetleg egy technical-ból szórják az áldást. A második – Chad - kampány a napsütötte Afrikába kalauzolja el a játékost, méghozzá a Szaharába és környékére, ahol egy magukat Chad Nemzeti Liberális Front-nak hívó fegyveres csoportosulás fenyegeti a térség stabilitását. Nos az olyan elszánt erők megfékezését - akik ráadásul azt hiszik magukról, hogy amit cselekszenek azt az országukért teszik – a régióba vezényelt Delta Kommandó vállalja magára. Megbízatásunk egészen addig szól, míg ki nem takarítjuk az egész bagázst és visszaállítjuk a régi, békés autonómiát. A sivatagos terep minden előnyét kiélvezzük küldetéseink során, de feladataink változatosságán bizony lehetne vitatkozni: ismét csak robbantani fogunk, elfoglalni ezt meg azt, megbénítani irányító központjaikat stb., s közben irtani a többszörös túlerőben lévő szélsőségeseket. Végül a harmadik kampány a Novaya Zemilya Campaign nevet kapta, amelyben egy barátságtalan, korábban az orosz hadigépezetben szolgáló tisztek alkotta csoporttal gyűlik meg a bajunk, az északi sarkkörhöz közeli szigetecskén. A brigád tagjai bosszút esküdtek az előző kormányuk ellen, minden energiájukkal azon vannak, hogy befűtsenek a jelenlegi Oroszországnak. Osztagunk előzékenyen az orosz speciális erők – a Spetsnatz – segítségére siet, akikkel szorosan közreműködve kell pontot tennünk az ellenség fenyegető nukleáris ambícióira. A korábbi kampányok meleg éghajlati övét elhagyva, ezúttal egy csapásra téli, hóeséses helyszíneken fordulunk meg, ami mindenképpen jót tesz a játék változatosságának, sajnos ez a feladatokra már (megint) nem annyira jellemző. Minden küldetés előtt kiválaszthatjuk a nekünk tetsző és a feladatokhoz legalkalmasabb fegyvert a minden igényt kielégítő arzenálból: alapfegyverünk egy gránátvetős M16, vagy egy távcsővel kiegészült M4-es. Ha a gépkarabélyok nem felelnének meg ízlésünknek, választhatunk kétféle mesterlövészpuska közül (M24 és M82), valamint egy nehézgépfegyver (M249), vagy ez hangtompítós géppisztoly (MP5) közül. Másodlagos mordályok terén rakétavető, C4-es robbanószer és Claymore akna a választék. Amikor belenézünk fegyverünk távcsövébe, a célkereszt idióta módon a képernyő jobb oldalát foglalja el, amivel egyáltalán nem voltam kiegyezve, eléggé zavaró. Sajnos a megölt ellenségek hulláit még most sem kutathatjuk át, nem mintha szenvednénk lőszerhiányban a játék során.

A sorozat remek újítása, hogy mostantól járműveket is vezethetünk. Korábban kizárólag utasként pattanhattunk be egy dzsipbe, vagy egy helikopterbe, ám most bármikor átvehetjük a sofőr, illetve a pilóta szerepét. A vezethető járművek kínálata szerencsére elégedett hümmögésre késztetett, mi több remekül is irányíthatóak: buggy-ik, dzsipek, motorcsónakok, vagy ötféle helikopter, tank, csapatszállító járművek stb., de ami már a JO-ban is hatalmas rajság volt, az a krosszmotor. Sajnos a rövid egyjátékos mód miatt igazán kitapasztalni nem fogjuk egy-egy jármű sajátosságait, de mindenképpen üde színfoltja lett az Xtreme-nek. A másik kimondott újdonság a mentési rendszer, pontosabban annak hiánya. Nem kell megijedni, ha meghalunk az még nem jelenti egyből a küldetés újrakezdését, hanem a multis játékokhoz hasonló módon újraéledünk, azaz respawn-olunk a pálya elején, vagy egy adott pontján. Ilyenkor a már korábban megölt ellenfeleinken nem kell ismét átverekedni magunkat, csupán vissza kell gyalogolnunk, vagy utaznunk elhalálozásunk színhelyére. Eleinte tartottam ettől a rendszertől, de meglepően jól működik és végre nincs már a korábbi részekben előforduló limitált mentés, csupán akkor van galiba, ha a pálya egyik végéből a másikba kell elbattyognunk, ami nem kevés időbe telik. Minden megölt ellenség után tapasztalati pontokat kapunk, de igazából ennek egyszemélyes módban nem sok értelmét láttam, mivel egyáltalán nem befolyásolja a játékmenetet, ergo nem fejlődünk, fegyvereinket sem tudjuk hatékonyabban kezelni. Sokkal inkább számít az xp a multis meccsek során, ugyanis ez alapján rangsorol minket a játék és így sokkal könnyebben tudunk a rátermettségünkhöz hasonló ellenfelet találni a világhálón. Ellenben nem tudom kitalálni, hogy vajon mivel töltötték az elmúlt időt a jó novalogic-os arcok, hiszen a mesterséges intelligenciát még két év elteltével sem tudták kijavítani! Már a BHD-ben sem tudtam megbocsátani, hogy derék szomáliai milicistáinknak annyi gógyija sem volt, mint egy féltartós elemnek, ész nélkül megindultak felénk, amikor megláttak, fedezékbe még csak véletlenül sem bújtak, egyszerűen hagyták magukat lelövetni. Az Xtreme-ben sem változott a helyzet, az MI hiányosságait ismét csak a túlerővel kompenzálták, így azért némi kihívás akad.

Egyébiránt a single-rész nagyjából 6-7 óra alatt minden további nélkül végigjátszható, éppen ezért terelődik a figyelem a multiplayer felé. Először is csak azok élvezhetik a többjátékos mód gyönyöreit, akik előzőleg regisztráltak egy Account-ot a Novaworld-ön, mivel csak ezután válnak elérhetővé az újdonságot nemigen felvonultató játékmódok, úgymint DM, TDM, CTF, King of the Hill, Team King of the Hill, ezeken kívül a leginkább említésre méltó, a kooperatív mód Lan-on, vagy neten. Vérbeli Delta Force-osok igazán otthon érezhetik magukat és nekik is újdonságot fog mutatni a járművek használata, ha nem próbálták előzőleg a JO-t. A mellékelt pályák száma kielégítő, csak kár, hogy akad köztük kevésbé jól játszható is.

Nem mehetek el egyetlen szó nélkül a játékhoz mellékelt nagyszerű Editor mellett. Már a BHD alá is előszeretettel kreáltam különféle küldetéseket, de most, hogy új tereptípusok, objektumok és járművek szerepelnek az Xtreme-ben mindenképpen sűrűn kattintgatok a szerkesztő parancsikonján. Ha előtte áthámozzuk magunkat az elektronikus kézikönyvön, kis gyakorlással és kreativitással, a készítőket bealázó missziókat is gyárthatunk magunknak, amiket aztán a neten bátran közzétehetjük. Már az előző epizódhoz is találhatunk rengeteget, de most váltak csak igazán izgalmassá lehetőségeink, bátran próbálkozatok ti is saját küldetések megalkotásával.

A grafikai motor továbbra is megegyezik a Commanche 4-ben debütált engine-nel, bár kétségkívül használ jó sok szemkápráztató effektet, már meglátszik rajta az idő vasfoga. Ami 2001-ben is szájtátásra késztetett, az a hihetetlenül élethű robbanások megvalósítása, nos ez máig is megállja a helyét. A karaktermodelleket is feltupírozták valamelyest, kiváltképp az ellenség fizimiskáját, amitől 2003-ban felállt a hátunkon a szőr. A játék igazi aduásza, amivel még a konkurenseket továbbra is kiüti a nyeregből, az a hatalmas pályákban rejlik. Most még rá is tettek egy lapáttal a látványra: a fák között madarak repkednek, a fák szépen hajladoznak a szélben, vagy kiszakadnak a becsapódó lövedékek hatására. A járműveken éles textúrák feszülnek, de korántsem ez jelenti a mai grafikai csúcsot. Egy ilyen játékhoz még éppen megfelel, ezáltal a gépigénytől sem esünk hasra, ám az kétségtelen, hogy növekedett valamelyest a JO óta. A Novalogic több-kevesebb sikerrel vette az akadályt, hogy mai szintre hozza az öregecske grafikus motort, de legközelebb illendő lenne egy teljesen újjal kijönni, amely már kisujjból vágja a jelenlegi (és elkövetkezendő) videókártya-izzasztó speckókat. Hangzásvilágot tekintve érdemleges változások nem születtek, többnyire ugyanazokon a hangokon durrognak fegyvereink, mint a JO-ban, sőt a szinkronszínészek közül jópár ismerős lehet a BHD-ből is. Zenét nem sokat hallunk, de a főmenüben cincogó darab kellően felcsigázza lövöldözésre vágyó nebulót, a küldetések aláfestéséül szolgáló darabok pedig legalább nem zavartak.

Az Xtreme nem fog csodákat tenni, nem is hoz reformokat az FPS-ek állóvizébe, éppen ezért ne várjuk tőle eget-rengető újításokat. Szimpla lövöldözős játék, amely hibái ellenére kellemes perceket szerezhet. Összességében pont a lényeget nyújtja: felesleges sallangoktól mentes, a járművezetéstől még egyetlen programban sem kaptunk gyomorrontást, most sem fogunk. A Delta Force sorozat szerencsére nem veszett el a süllyesztőben, sőt tovább is lendült egypár hangulatos játékelem beépítésével. Ha már szőröstül- bőröstül kijátszottuk a nagy ászokat, érdemes elővenni pár órácska erejéig.