Öt évvel az eredeti Serial Cleaner megjelenése után végre megérkezett a folytatás, melynek címében a Draw Distance csapata nemes egyszerűséggel csupán egy „s” betűvel jelzi, hogy ez itt bizony a második rész. A Serial Cleaners igyekszik feldobni az elődjében megismert formulát, mind játékmenet, mind történetmesélés szempontjából. Lássuk, hogy sikerült-e neki!
Aki nem játszott az első résszel, annak sem kell aggódnia, a Serial Cleaners nem igényel különösebb előismeretet ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Az eredeti főhőse, Bob gyilkossági helyszínekről takarítja el a hullákat, különböző nyomokat és a vért. Az alvilági munka azonban túl soknak bizonyult számára, így maga mellé verbuvál három társat, akik segítenek neki elintézni a piszkos melót. Bob egy dörzsölt veterán, profi a szakmájában, mellé szegődik még Lati, egy akrobatikus tornász, Vip3r, egy hackelésre szakosodott hipszter lány és végül Psycho, aki... nos igen, egy pszichopata.
A szedett-vetett csapattal egy afféle időutazáson veszünk részt, visszaemlékezések útján ismerhetjük meg a közösen eltöltött idejüket, miközben egyre többet tudhatunk meg az egyes karakterek háttértörténetéről. Mindenféle spoiler nélkül mondhatjuk, hogy az összes karakter megjárta a poklot, a történetük és személyiségük érdekes, és minél többet játszunk a játékkal, annál inkább megkedveljük őket.
Történetünk egyébként az 1970-es évektől egészen 2000-ig tart. A küldetések között szinte megelevenedik előttünk a korabeli New York városa, ahol az akkori társadalom a bűnben és mocsokban úszott. Ehhez a környezethez remekül passzol a játék grafikája, illetve a megjelenítési stílus. Izommetrikus nézetből irányíthatjuk a karaktereinket egy háromdimenziós környezetben, a művészeti dizájn pedig festményszerű, leginkább a Disco Elysium képi világához tudnám hasonlítani. A környezet kidolgozottságára és minőségére nem lehet panaszunk, nagyon szép és részletgazdag minden. Kellőképp színes és változatosak a helyszínek, mindig igyekszik átadni az adott kor szellemiségét.
Az atmoszférateremtéshez nagyban hozzájárul a környezethez és a korhoz illő zene. Habár többnyire lágy, nyugtató, nosztalgikus jazzdallamot kapunk, akadnak közöttük pörgősebb darabok is. Itt viszont megjegyezném, hogy sajnos egyáltalán nincs kihatással a hallott zenére a játékmenet. Vagyis hiába üldöznek épp a rendőrök, ugyanaz a nyugis szám fog szólni, mint ami akkor szól, amikor épp rejtőzködünk elölük, ami kissé illúzióromboló tud lenni.
Játékmenet szempontjából egy lopakodós puzzle-játékról beszélhetünk. Minden pálya elején egy meghatározott karaktert irányítva (néha segítséget kérhetünk egy másik kollégánktól, ám erre csak bizonyos helyszíneken van lehetőségünk) kell meghatározott számú hullát, nyomot és vérmennyiséget eltávolítanunk a bűnügyi helyszínről. Így önmagában nem hangzik túl érdekesnek a koncepció, de ezen igyekszik segíteni az, hogy mindegyik karakternek más speciális képessége van, más játékstílust igényelnek.
Psycho például a nevéhez hűen képes egy láncfűrésszel feldarabolni a tetthelyen lévő hullákat, majd kisebb darabokban eltávolítani azokat. A géppel kinyithat kapukat, illetve átjuthat a falécekkel elzárt területekre is, továbbá testi erejét kihasználva nehéz tárgyakat tud dobni a járőröző rendőrökre, ezzel ideiglenesen ártalmatlanná téve őket. Vip3r a kis termetének köszönhetően a szellőzőrendszerekben is tud közlekedni, valamint hackelési képességeit kihasználva elterelheti a rendőrök figyelmét, kamerákat kapcsolhat ki átmenetileg, vagy épp különböző információkhoz juthat a számítógépekről. Lati különleges képessége eközben a hihetetlen mobilitás, gyorsan tud futni, át tud ugrani különböző akadályokat, így olyan helyekre is eljuthat, ahová más karakterekkel nem lennénk képesek. Bob pedig hullazsákokba tudja helyezni a holttesteket a könnyebb és diszkrétebb elszállításuk végett, valamint a vérfoltokat kihasználva remekül tud csúszni rajtuk.
Már a leírtak alapján is feltűnhetett, hogy a Serial Cleaners egyáltalán nem törekszik a realizmusra, mi több, nem is játszottam ennél videojátékosabb játékkal az utóbbi időben. Már eleve az a tény is mosolyra adhat okot, hogy a vértócsákat egy porszívó segítségével szívjuk fel, az csak hab a tortán, hogy a helyszínen tartózkodó biztonsági személyzetet egyáltalán nem zavarja, ha egy holttest pár méterrel arrébb kerül, vagy épp teljesen el is tűnik a helyszínről. A játék már nagyon korán megtanít arra, hogy mit engedhetünk meg magunknak, hol vannak a határok. Az AI jobb szó híján kiszámíthatóan buta. Ezt úgy kell érteni, hogy ha észre is vesznek, ám menekülés közben sikerül leráznunk őket, akkor nagyon hamar úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna. Ugyanígy a hullák, bizonyítékok és vérfoltok eltűnése sem különösebben érdekli őket. Ez a bugyuta mesterséges intelligencia, illetve megbocsátó játékmenet egyeseket zavarhat, főleg egy erre kihegyezett lopakodós játékban, ám pont ez adja a Serial Cleaners báját. Enélkül a kiszámíthatóan viselkedő AI nélkül nem ugyanazzal a játékkal játszanánk, ha ennél realisztikusabban viselkednének, akkor az egyúttal megölné az egész játékot.
A kiszámítható AI mellé tiszta és világos célok is társulnak. Minden pálya elején pontosan látjuk, hány darab holttestet, bizonyítékot és milyen vérmennyiséget kell eltüntetnünk, ezek nyomon követése pedig pofonegyszerű. A járőröző rendőrök útvonala és viselkedése könnyen tanulható, továbbá ha elkapnak, csupán a legutóbbi mentési pontra helyez vissza a játék, mely általában a legutóbb eltüntetett hulla, vagy bizonyíték utáni állapotokkal egyezik meg. Tulajdonképpen csak megfelelő tervezésre és kellő mennyiségű türelemre van szükségünk ahhoz, hogy teljesítsük a pályákat, ám sajnos ebben is rejlik a Serial Cleaners gyengéje is: ez a játékmenet még a változatos helyszínekkel és karakterekkel sem képes mind a 20 pálya erejéig kitartani, a játék utolsó negyedére unalomba fullad.
Összegezve a leírtakat a Serial Cleaners kellemes kikapcsolódást nyújt, remek atmoszférát teremtve és ideig-óráig szórakoztató játékmenetet szolgáltatva. Mindazonáltal a kezdeti bája hamar elszáll, és sajnos a viszonylag rövid, mindössze 7 órás játékidőt sem képes teljes mértékben kitölteni a játékmenete, a végére kifullad. A hangulat és a karakterek háttértörténetei miatt azonban még így is érdemes egy esélyt adni a játéknak.
A Serial Cleaners elérhető PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switchre. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.