Agatha Christie: Murder on the Orient Express teszt

A Gyilkosság az Orient Expresszen Agatha Christie egyik, ha nem legismertebb regénye, amely számos adaptációt megért már. Az izolált és szűkös tér, amit a hó fogságában rekedt vonat nyújt a maga idejében is és még ma is izgalmas alapul szolgál bármilyen bűntényhez, főleg, ha az egy gyilkosság. A kamaradarab látszólagos eseménytelensége ellenére ténylegesen leköti a befogadót, aki akarva-akaratlanul is azon kattog, hogy ki lehet a gyilkos.

A játék legkönnyebben körüljárható részével, a látványvilágával kezdeném, és szögezzük le a nyilvánvalót: a játék stilizált szereplői nem szépek. A két generációval ezelőtti modelleket idéző megjelenítésük talán nem lenne annyira feltűnő, ha maga a környezet is stilizált lenne, azonban a vonat beltereit helyenként meglepő részletességgel dolgozták ki. Ez pedig ténylegesen azt az érzetet kelti az emberben, hogy mintha a két csapat, akik a környezeti elemeken és a karaktereken dolgoztak, a munka során nem egyeztettek volna.

Nemcsak a karakterek kinézete, de animációi is megosztóak, főleg úgy, hogy azok ügyetlensége és darabossága mögött már-már szándékoltságot lehet sejteni. Ezek ellenére a látvány megszokható, sőt akár szerethető is, néha az volt az érzésem, hogy maguk a készítők is tisztában voltak a szereplők kinézetével, főleg, amikor Bouc ocsmány képét premier plánban csodálhatjuk meg.

A történet az első olyan pont, amelyen sokat gondolkodtam, hogy akkor ez most jó vagy sem? Az alapfelállás, az utasok személye és száma, a bűntény, sőt még a végkifejlet is ugyan az, mint a regényben. A Microids Lyon viszont csavart a sztorin párat, főleg modernizációval. A játék 2023 decemberében játszódik, és ez meg is látszik: mindenkinek a kezében okostelefon van, Poirot-t is e-mailben értesítik, hogy térjen vissza Angliába; a gyilkosság helyszínén pipatisztító helyett e-likvidet találunk majd, az egyik szakácsnő, Dr. Constantine pedig immár kenyai orvos. Ez csak néhány kisebb példa arra, hogy hogyan változtattak a cselekmény körülményein, viszont egyik sem érződött öncélúnak vagy mesterkéltnek.

A legnagyobb változást Johanna Locke karaktere jelentette, akit teljes egészében a fejlesztők álmodtak meg. Az amerikai kezdő nyomozó is a vonat utasai közé tartozik, és visszaemlékezései révén nemcsak a történet részleteit tisztázza számunkra, de őt is irányíthatjuk a játék bizonyos részein, neki köszönhetjük a vonaton kívüli játékidő tetemes hányadát is. A kompetens, de a saját korlátaival teljes mértékben tisztában lévő nyomozónő jó adaléknak érződik elsőre, egyáltalán nem zavaró, kifejezetten szimpatikus. Viszont a bevonása és a modernizáció egészen új problémákat szültek a játék egészét illetően.

A nyugalmazott katonatiszt és az angol tanárnő viszonya lehet, hogy 100 éve még nagy számnak számított, de manapság két negyvenes szingli kapcsolatát a lőtéri kutya sem ugatja meg. Senkit nem lehet becsapni azzal, hogy egy orosz nemes bármilyen pozícióba is kerülhetett volna a sztálini Szovjetunióban, ahogy arról sem, hogy vannak még nemesi származású magyar diplomaták, akikre rossz szemmel néznek, amiért amerikai nőt vettek feleségül. Ezek az anakronizmusok már sokkal jobban ki tudnak ragadni minket az élményből.

A játékmenet alapvetően egyszerű nyomelemzős móka, minden jelzett tárgyat felvehetünk, megvizsgálhatunk, esetleg interakcióba is léphetünk vele. Az információt gondolattérképünkben raktározzuk el, ahol a rejtély felgöngyölítésének következő lépéseit is megtaláljuk, illetve a nyomozáshoz kapcsolódó egyéb minijátékokat is itt érjük el: a bűntény rekonstrukcióját, vagy az alibik és állítások összevetését, de lehetőségünk lesz az események időrendi sorrendjének meghatározására is. A logika, a megfigyelés, no meg persze a szürkeállománya voltak Poirot legnagyobb fegyverei a regényekben is, és nekünk is ezekre kell majd támaszkodnunk.

Az angol nyelvtudás erősen ajánlott, néhol kifejezetten azt éreztem, hogy inkább szövegértési, semmint logikai feladványokat oldok meg. A bűntény kiderítéséhez szinte minden utas legalább egy problémájának megoldása vár ránk, illetve a pályákon elszórva összesen 40 darab aranybajszot gyűjthetünk össze, ha alaposan szétnézünk. Ez egyébként az egyetlen olyan eleme a játéknak, ami újrajátszásra sarkallhat minket.

Viszont elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről talán a legnehezebb beszélni, nevezetesen ez a Poirot nem azonos azzal, akit az eredetiben megismerhettünk. Elsőre nehezen tudtam én magam is megfogalmazni, hogy mi a bajom ezzel az iterációval, azonban ahogy haladt előre a történet, rájöttem: Locke megléte gyakorlatilag Poirot-tól „veszi el a falatot”. A nyomozónő végig rendkívüli tisztelettel viszonyul a nálánál jóval tapasztaltabb detektívhez, azonban a gyilkosság előzményeként felvázolt Armstrong-ügy kibővítésén kívül semmi eredeti nincs benne. Minden információ, amit a belga detektívnek átad, arra az eredeti műben Poirot maga jött rá logikája, megfigyelőkészsége és ismeretei alapján. Ezek a képességek azok, amelyek révén Agatha Christie nyomozója mindig is kiemelkedő volt. Ez a Hercule Poirot sokkal emberibb, ám épp ezért kevésbé zseniális.

Igaz, hogy nem tűnik így a belga detektív akkora lángésznek, ugyanakkor meg a nyomozás során nem hibázhatunk. Persze, hisz Hercule Poirot nem téved, viszont így meg olyan érzésem volt, mintha dróton rángatna a játék az elkerülhetetlen végkifejlet felé. Amikor Locke-ot irányítjuk a saját nyomozásában, akkor ugyan lehetséges elvéteni egy minijátékot vagy üldözést, így tétje van a dolognak, viszont a következmény igen csekély: kudarc esetén egyből újrakezdjük az adott feladványt. Talán épp ezért nem érződött játékmenet terén az a különbség a két karakter között, ami a történet szintjén egyértelműen jelen volt.

Ha valaki szeretné átélni az Orient Expressz élményét egy felújított köntösben, és nem zavarja, hogy nem pont azt a Poirot-t kapja, mint akit megszokott, esetleg ez lenne neki az első találkozás a belga detektívvel, akkor nem fog mellényúlni ezzel a játékkal, csak érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen vonatra is váltunk jegyet a vásárlásnál.

Az Agatha Christie: Murder on the Orient Express október 19-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön próbáltuk ki.