Egy hangyaboly működése egyszerre bámulatosan bonyolult, mégis meglepően egyszerű elvek mentén történik. Az egyes kasztokba sorolható hangyák más-más feladatokat látnak el, más-más tulajdonságokkal rendelkeznek, méretük és megjelenésük is eltér, viszont a céljuk ugyanaz: a boly és a királynő védelmének biztosítása. A kihívás, hogy ezt a működést átültessék játék formába úgy, hogy közben szórakoztató legyen. Ha valaki kisgyerekként (vagy nagy gyerekként) imádta bámulni, ahogy a hangyák kaotikus fegyelmezettséggel dolgoznak, annak repülni fog az idő az Empires of the Undergrowth-ban.
A játék felépítése rendhagyónak mondható. Kapunk egy történetet, amiben kutatók vizsgálnak egy hangyafarmot (a miénket), és különböző kísérletek végeznek rajtunk, ezek lesznek a fő küldetések. A tesztek között kisebb opcionális epizódok várnak ránk, amiket kihagyhatunk, viszont az értük kapott jutalmak nélkül lényegesen nehezebb dolgunk lesz a kísérletek során. Ezek a küldetések teljesen függetlenek a hangyafarmunktól, itt egészen másfajta hangyakolóniák felett vesszük át az irányítást. A célok is változatosak, van, hogy adott számú napon keresztül kell túlélnünk, van, hogy támadásokat kell visszavernünk. A győzelemért cserébe választhatunk, hogy a három jutalom nyersanyag közül melyikből kapjunk többet, viszont mindhárom fontos lesz a központi hubként funkcionáló hangyafarmunk fejlesztéséhez.
A játék látványvilága tipikusan távolról szemlélve élvezetes, közelről viszont lelombozó. A szögletes és a már-már asset store gyanús modellek animációi nincsenek túlbonyolítva, és rögtön az első perctől fogva értetlenül álltam a látvány előtt, hogy ezen dolgoztak a készítők hét évig? Úgy látszik, hogy nem a grafikával foglalkoztak a korai hozzáférés alatt, hanem a játékmenettel. Ez egyszerre panasz és dicséret is, mivel a csúnyácska megjelenés ellenére egy rendkívül élvezetes játékot kaptunk. Ténylegesen izgultam egy-egy pályán, hogy a földalatti felfedezés során milyen rémségekre bukkanok, a felszínen milyen fenyegetés vár ránk, hol találunk elegendő élelmet, amikor pedig a narrátor természetfilmes stílusban ecseteli nekünk az adott küldetés premisszáját, akkor mindig úgy éreztem magam, mintha egy interaktív dokumentumfilmet néznék.
Maga a hangyaboly működése kellően összetett, de a kissé gyenge oktatópálya alatt is simán megérthető. Hangyáinkat nem irányíthatjuk közvetlenül, mindenki végzi a dolgát magától, mi csak az egyes csoportokat küldözgethetjük ide-oda feromonmarkerekkel. A dolgozók építenek, gyűjtik az élelmet és gondoskodnak a lárvákról, a katonák feladata a harc és az élelemgyűjtés. A lárvákból a keltető mezőkön lesz hangya, mezőnként egy egységet kapunk csak. Ebből következik, hogy a boly területe lesz az egyik legfontosabb erőforrásunk, hisz minél több helyünk van keltetőkre és élelemraktárra, annál több hangyánk lesz. A másik nagyon fontos, számszerűsíthető nyersanyagunk az élelem lesz, amiből megépíthetjük és fejleszthetjük is a mezőket, hogy még combosabb harcosaink legyenek. A létszám viszont nem jelent egyértelmű előnyt, a helyezkedés és a katonák ereje is legalább ilyen fontos, bár a nagy lények ellen, mint a felnőtt farkaspók vagy a gigászi béka, csak a túlerőre támaszkodhatunk.
A nehézség szépen skálázható, igaz, egy nagyon kicsit meredek az a görbe. Könnyűn nem izzaszt meg minket a játék, de közepesen már fel kell kötni a gatyát, és még két nehézségi szint vár ránk ezen felül. A manuális mentés jó barátunk lesz a hangyafarmon, viszont a mellékküldetések során teljesen hiányzik ez a funkció. Ez nemcsak plusz nehezítés, de kényelmetlenséget is szül, mivel a nem ritkán egy órás pályákat egy levegővel kell végig csinálnunk. A látványt már említettem, mint lelombozó elemet, viszont ez teljes mértékben megbocsájtható a mesteri zene miatt. A rézfúvósok menetelő ritmusa, a feszültségkeltő vonósok, vagy a zen-hangulatot árasztó zongoraetűdök a hangyafarmon mind-mind emlékezetesek maradnak a számunkra, idejét nem tudom, hogy mikor dúdoltam magamban egy játék menüjének zenéjét.
Több órányi játék után döbbentem rá, hogy az amúgy teljes magyar nyelv támogatást villantó játékból hiányzik egy in-game tudástár. A számos hangyafajta és a bogarak, valamint a többi ízeltlábú tucatjairól jól esett volna olvasni egy kicsit, amíg a dolgozók gyűjtik az élelmet. Persze, a mai világban egy gyors Google-keresés választ el minket a vörös hangyákról elérhető összes tudástól, de az egyébkénti természetfilmes hangulat miatt simán elfért volna a játékban egy ilyen funkció.
Nem számítottam sokra az Empires of the Undergrowth kapcsán, és a látvány terén valóban nem is kaptam sokat. Viszont nem minden a grafika, a tartalom és a játékélményt sokkal fontosabb tud lenni. A sima történet mellett indíthatunk egyéni játékot is, de kapunk egy csataszimulátort is, ha kíváncsiak vagyunk, hogy mit csinálna 1000 hangya 50 lótücsökkel. Itt azért érdemes megkapaszkodni, mert ugyan a játék gépigénye nagyon baráti, ezen a része megreccsenhet egy régebbi vas. Akár a hangyák érdekelnek minket, akár egy jó RTS-re vagyunk kiéhezve, a nyári melegben kifejezetten csábító lehet elvonulni a föld alá a saját bolyunkat, hangyabirodalmunkat menedzselni.
Az Empire of the Undergrowth jelenleg kizárólag PC-n érhető el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.