Merthogy a Warp Digital meglehetősen elborult platformerében pontosan ez történik, hiszen miután főhősünkkel felkeltünk és bevonatoztunk a munkahelyünkként szolgáló helyi erőműbe, egy balul sikerült kísérlet nyomán az egész életünk megváltozik. Szerencsére a világméretű katasztrófát, ha nagy nehezen is, de sikerül megakadályoznunk, viszont mindezért súlyos árat kell fizetnünk, bőrünk ugyanis elkékül, jobb kezünk pedig egy ragadós nyúlvánnyá alakul át. Ennek folyományaként akármerre is megyünk, a kevésbé színes dolgokhoz szokott helyi lakosok folyamatosan az orrunk alá dörgölik majd ezeket az árnyalatnyi különbségeket, azonban mivel az állapotunkból fakadóan szert teszünk néhány igencsak hasznos képességre is, ezért amint felocsúdnak a meglepettségből, rögtön a nyakunkba sóznak pár, mások számára lehetetlennek tűnő küldetést.
A három nagyobb sziget felfedezése mellett az ilyen mellékes feladatok képezik a játékmenet főgerincét, mivel ezek segítségével gyűjthetjük össze a baleset nyomán kiszabadult Elektrosokat. A kis fekete gumók egyébként kétféle funkcióval is bírnak, hiszen amellett, hogy szükségesek Grombi városka és annak környéke működtetéséhez, még a mi nyúlványunkat is megtoldják pár centivel, ami higgyétek el, a végcélhoz közeledvén rengeteget fog számítani. Kezdetben ugyanis karunk csak rövidtávon képes odacuppanni a különféle felületekre, ráadásul ezt követően hamar talajt kell érnünk, hogy visszanyerjük a tapadáshoz szükséges erőnket. Ahogy azonban szépen-lassan összegyűjtjük a kóborló Elektrosokat, úgy válik egyre erősebbé és hosszabbá az említett végtagunk, amivel alaposan megkönnyíthetjük a játékbeli életünket.
Idővel tehát már szinte korlátlanul lengedezhetünk kedvünkre, ami nemcsak hasznos, hanem piszkosul szórakoztató is, igaz, a „karlendítéses” mozgás kitapasztalásához azért kelleni fog majd pár hamvába holt próbálkozás (a menüben kapcsolhatunk segítséget hozzá). Szerencsére a játék elég megbocsájtó ezen a téren, a küldetések ugyanis könnyedén teljesíthetőek, ráadásul még az időre menő gyűrűkön való átlengedezés sem válik frusztrálóvá, mert az ezekért járó jutalom sosincs célidőhöz kötve. A Completely Stretchy tehát inkább egy lengedezés a parkban, mintsem egy vértizzadós csimpaszkodás a szakadék felett, mindezt a könnyed hangulatot pedig csak tovább erősíti bennünk az élénk színekkel operáló minimalista művészeti stílusa, valamint az elképesztően agyament, bizarr kinézetű karakterei.
Ez tulajdonképpen nem más, mint egy abszurd humorral gazdagon átszőtt virtuális gyurmavilág, amit hihetetlen nagy élmény felfedezni, hiszen akármerre is fordulunk benne, szinte biztos, hogy találni fogunk valami túltolt őrültséget. Éppen ezért hiába kapunk idővel térképet a könnyebb navigálás érdekében, én mindenkinek azt tanácsolom, hogy bátran induljatok felfedezőútra, mert rengeteg kikacsintástól és egyéb marhaságtól fosztjátok meg magatokat, ha csak küldetésről-küldetésre ugráltok. Ugyanis legyen szó akár a kezdő városról, vagy épp a későbbi ipartelepről és erdőségről, titkok garmadája várja, hogy valaki rájuk leljen, szóval nyugodtan hagyjátok magatok mögött a megkötéseket és egyszerűen csak élvezzétek ezt a semmihez sem fogható varázslatos miliőt.
Sajnos azonban hiába az eddigi pozitív hangulat, van a játéknak egy-két olyan problémája, amik könnyedén kivethetnek a himbálódzás örömteli pillanataiból. Az egyik ilyen az egykaptafára készült és fájóan önismétlő fetch küldetések használata, amiket sehogy sem lehet megúszni, mert a főtörténet tovább gördítése érdekében muszáj bevállalnunk belőlük párat. Szerencsére nem minden tennivaló ilyen, de amikor egymás után sikerül kifogni 3-4-et belőlük, akkor azért hamar telítve érezheti magát az ember. Utóbbi érzést ugyanakkor nemcsak az ide-oda küldözgetések válthatják ki bennünk, hanem a játékbeli halandzsanyelv is, ami elképesztően idegesítőre sikeredett. Én konkrétan pár perc szenvedés után ki is nyomtam a francba, mert hallottam, ahogyan a fülcsontjaim kezdik felmondani a szolgálatot, ezzel szemben viszont a játék zenei taktusai nagyon el lettek találva és kiváló talpalávalót szolgáltatnak az önfeledt lengedezésekhez.
És a Completely Stretchy pontosan az ilyen könnyed és örömteli pillanatokról szól, amikor semmi más nem létezik, csak ez a felfedezésre váró abszurd világ, illetve a hatalmasra nőtt, kocsonyás jobb kezünk, amit ügyesen használva Pókembert megszégyenítve szelhetjük át a kék eget. Valódi kis platformer gyöngyszem ez, ami családbarát mivolta miatt kisebbek és nagyobbak számára egyaránt tartogathat felejthetetlen élményeket, legyen szó akár a rajzfilmszerű megvalósításáról, a fülbemászó dallamairól, az imádni valóan bugyuta karaktereiről, a könnyed játékmenetéről, vagy épp a kis gyakorlással elsajátítható, hihetetlenül szórakoztató kezeléséről. Kezeket tehát a paplan fölé, mert Grombiban egy olyan kaland vár majd ránk, ahol a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényesülése helyett csakis tapizással juthatunk el a legmagasabb csúcsra.
A Completely Stretchy december 12-én jelent meg PlayStationre, Xboxra, Nintendora és PC-re. Mi utóbbin lengedeztünk.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.