Alex Wyler, (Keanu Reeves) éppen hogy csak beköltözik egy ócskának tűnő lerobbant üvegházba a tó szélénél, amikor valami egészen különleges dolog történik meg vele....
A ház előző lakosa Kate Forster (Sandra Bullock) egy levelet hagyott bent neki a postaládájában, amiben megkérte őt arra, hogy az esetleges leveleket jutassa el az új címére. Ez még rendben is lenne, nincsen ebben semmi különleges, de az már sokkal inkább felkavaró, amikor kiderül, hogy Kate a jövőből küldözgeti a leveleket Alexnek. Hogy hogyan történhetett meg velük ilyesmi? Hogy mi a magyarázat erre a dologra? Őszintén, számít ez? Vagy inkább azzal törődünk, hogy mi lesz ennek a két, igazán emberi karakternek a sorsa. Akit az előbbi dolog érdekel, az nagyot fog csalódni, akit meg az utóbbi, az elégedett, könnybe lábadt szemmel fog kijönni a moziból!
Ez a kis, romantikusan fantasztikus film, egy egészen merész ötlettel állt elénk, mégpedig azzal, hogy mi lenne, ha a manapság annyira divatos időutazásos témát vegyítenénk egy kis egyszerű romantikával. A recept egyszerű, már csak két igazán kiváló színészre van szükségünk a megvalósításhoz. A Speed-ben bevált és megkedvelt Keanu-Bullock párost, már régóta szeretjük, láttuk őket már vagy ezerszer. De míg az előbbi filmben a jól megszokott és bevált szerepüket adták elő nekünk, valljuk be nem túl nagy színészi teljesítményt nyújtva. Addig ebben a filmben már valami egészen mást fogunk látni tőlük. Érezhető, hogy mindkét színész túl van már a negyvenen, rengeteg filmen, sokkal érettebb és hitelesebb formájukat fogjuk most látni, tulajdonképpen ők viszik el az egész filmet.
Kedvenc vitatémánkat, az időutazást, ezúttal egy elegáns ötlettel oldották meg. Tulajdonképpen az egész film alatt, szó sincsen semmiféle utazásról az időben, ha valaki meg is járja az idő kapuit, azok csak a sűrűn utazgató levelek lesznek. Mert főhőseink saját idejüknek a kegyetlen rabjai, egyetlen fizikai kapcsolatuk egymással a közös levelesláda, ami az orruk előtt töltődik meg levéllel. Bár az is igaz, hogy találkozni fogunk pár jellemző, Vissza a Jövőből idő paradoxonnal, amikkel vagy egyet értünk vagy nem (végül is mindegy mit gondolunk, amíg nincsen a valóságban is időgép), amik néha mosolyt, néha pedig könnyeket fognak majd arcunkra csalni. A lényeg, hogy igazából csak az idő befolyásolásával fogunk találkozni, ami valójában a legjobban vitatott téma. De ezúttal jobban járunk ha nem kötünk bele semmibe!
Ahogy előrehaladunk a filmben, egyre többet tudunk meg a két főszereplőről, kiderül róluk, hogy teljesen hétköznapi emberek, akárcsak mi. Kate legnagyobb problémája, hogy mindig csak olyan férfiakhoz vonzódik, akik valamilyen szinten elérhetetlenek. Szereti a munkáját, kezdő orvosként dolgozik Chicagóban, mindene a korház, az embereken való segítségnyújtás. De a magány mindent elsöpör, és csak az űr marad utána. Míg Alexnek inkább csak családi gondjai vannak, legfőképpen az apjával, aki anyja halála óta nagyon megváltozott. Építészként dolgozik egy cégnél, jól viseli a magányt, és úgy tűnik, hogy senkire sincsen szüksége. Igazából egyik jellem sem izgalmas, vagy olyan hihetetlenül különleges ember, de pontosan emiatt lesznek olyan szerethetőek, mert olyan emberiek, olyan hihető minden, amit megélnek a történetben.
A rendezőről, Alejandro Agrestiről nem sokat lehetett hallani a múltban. Filmeket igazából csak az európai piacra készített, de én úgy gondolom, jó hogy rá esett a választás, mert bár a film igencsak lassú tempóban közeledik a vége felé, mégsem alszunk el közben. Mégis olyan különleges, magával ragadó hangulata van, mint egy forró teának a mardosó hideg téli éjszakában. Remek rendezés, történet, színészek, és zene jellemzi ezt a kis filmet. A bátor párosítása a fantasztikumnak és a romantikának egy igazán fantasztikusan jó romantikus filmet szült, amit fiúknak lányoknak egyaránt (de főleg együtt) csak ajánlani tudok!
Rendezte: Alejandro Agresti
Zene: Mark Everett
Szereplők: Keanu Reeves, Sandra Bullock, Christopher Plummer
Játékidő: 105perc
IMDB: 6.9
Saját vélemény: 8.5
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.