Dan Brown: Digitális Erőd

„Amikor az NSA verhetetlen kódfejtő gépe találkozik egy rejtélyes algoritmussal, amelyet nem tud feltörni, az ügynökség riasztja vezető kriptográfusát, Susan Fletchert...

...A Ragyogó eszű és gyönyörű matematikusnő olyan felfedezésre jut, ami pánikot kelt a hatalom köreiben. Az NSA-t túszul ejtették… de nem fegyverekkel vagy bombákkal, hanem egy olyan zseniálisan összetett kóddal, amely a parancs kiadásakor megbénítja az USA hírszerzését. Susan Fletcher harcba indul a titkolózás és a hazugság áradatával szemben, hogy megmentse au ügynökséget, amelyben hisz. Miután mindenfelől árulás veszi körül, már nemcsak a hazájáért küzd, hanem a puszta életéért, majd végül annak a férfinak az életéért is, akit szeret.”


Dan Brown könyveit ismertető sorozatunk immáron a végéhez ért, stílusos rendbontó módón az első regényével fejezzük be. Ez abból a szempontból érdekes, hogy az eredetileg angol tanár Dan Brown igazi hírnévre csak a Da Vinci Kóddal tett szert. Viszont ennek a könyvnek köszönhetően amolyan lavinaszerűen kezdte el mindenki felkutatni és elolvasni az előző regényeit is, amik legalább olyan jók, mint a mindenki által ismert bestseller regény. Régóta mennek a találgatások és hírek arról, hogy készülőben van egy új könyv, aminek a Salamon Kulcsa lesz a címe. De sajnos semmit sem lehet tudni arról, hogy mikor fog megjelenni, vagy hogy meg fog-e egyáltalán. Könnyen lehet hogy ebből a négy könyvből és a két megfilmesítésből akkora vagyonra tett szert, hogy többé már nem is fog írni új regényt. De mi rajongók csak abban reménykedhetünk, hogy egy igazi író sosem hagyja abba.

A Digitális Erőd egy rendkívül izgalmas thriller, remekül kidolgozott karakterekkel, lebilincselő történetvezetéssel és olyan izgalmakkal, ami miatt lehetetlen letenni, akárcsak a többi regényt. Nekünk gamereknek külön érdekességnek számít, hogy ezúttal egy kormányügynökségen belül játszódik a legnagyobb része a történetnek, és ez az ügynökség nem más, mint az NSA. Azt hiszem, hogy az NSA-t senkinek sem kell bemutatni, elég ha csak annyit írok hogy Sam Fisher. Érdekes egy picit mélyebben és komolyabban belelátni egy ekkora volumenü ügynökség hétköznapjaiba, ahol több ezren dolgoznak nap mint nap, ahol olyan méretű felelőséggel kell megbirkóznia minden egyes alkalmazottnak, ami nekünk hétköznapi embereknek elképzelhetetlen. Aztán persze ott van a komoly kérdés, hogy egyet értünk-e a könyvben található két ellentétes szemszöggel. Mégpedig azzal, hogy helyes-e az, ha egy ilyen ügynökség, mint az NSA minden egyes információt meg tud szerezni, amire csak szüksége van.

Az NSA egy olyan szuperszámítógéppel is rendelkezik, aminek több ezer processzora percek alatt fel tud törni bármilyen kódot. Ennek köszönhetően természetesen semmi sem marad rejtve előtte. Érdekes lenne felmérni, hogy ki az, aki egyet ért ezzel és ki az, aki nem. Mindkét oldalnak megvan a maga haszna és hátulütője, hiszen az NSA azt mondja, hogy csak olyan információkat szereznek meg, amik nemzetbiztonságilag fontosak lehetnek az ország számára. A digitális erődöt létrehozó programozó viszont úgy gondolja, hogy ezzel elveszik tőlünk a személyes szabadságunkat, és olyan dolgokat tudhatnak meg rólunk másodpercek alatt, amik senkire sem tartoznak,. csak ránk. Ez az egész azért nagyon érdekes, mert amikor mondjuk a 24 című zseniális sorozatban folyamatosan azért izgulunk, hogy mindent minél hamarabb el tudjon intézni a CTU, akkor eszünkbe sem jut az, hogy azért tudnak mindent ilyen gyorsan elintézni, mert a megfelelő technikával rendelkeznek. Hogyha nem rendelkeznének ilyen eszközökkel, akkor pillanatok alatt kudarcba fulladna minden egyes próbálkozásuk, és csak ebben a sorozatban lehet látni igazán, hogy tényleg minden egyes másodperc számít. Azért hoztam fel példaképpen a 24-et, mert az ottani események, technológiák nagyon hasonlítanak a Digitális Erődben lévőkhöz. Az egész regény olyan, mint egy évad 24, azzal a különbséggel, hogy Dan Brown tovább fokozza az izgalmakat azzal, hogy ebben a regényében is teljesen hétköznapi emberek a főszereplők. Még akkor is, ha egy szuper titkos ügynökségnek dolgoznak, nincsenek kiképezve olyan dolgokra, mint az önvédelem, vagy a fegyverhasználat. Éppen ezért azonosulni tudunk velük, és rendkívüli módón izgulunk a biztonságukért.

Igaz, hogy egymás után olvasva Dan Brown regényeit egy picit már kiszámíthatóak lesznek a történések, de valahogy mindig bele tud csempészni valami újat, ami miatt mindegyik regénye egy gyöngyszem. Ahogyan azt már a Megtévesztés Fokánál is írtam, nagyon remélem, hogy az Angyalok és Démonok elég nagy siker lesz ahhoz, hogy ebből a könyvből is filmet csináljanak. Mert nagyon sokan lesznek, akik meg fogják nézni, főleg azok, akik szeretik a 24-hez hasonló történeteket. Ide a végére már csak annyit tudok írni, hogy nagyon remélem, hogy hamarosan újabb regénnyel ajándékoz meg minket ez a zseniális író, én személy szerint tűkön ülök.