Kislány a nagyvilágban: II./1-2.

Újra itt van Annimari, és az ő imádott folytatásos kalandregénye, a Kislány a nagyvilágban. Ezúttal a második fejezet bevezető epizódjait olvashatjátok...

II. fejezet / 1. rész

Gondolkozni kezdtem. Mi lesz vajon az én sorsom? Ez a nap tökéletesen elém rajzolt egy kérdést. Áron egy komoly férfi, komoly üzletember. Egyszer már volt házas, de a felesége elhagyta egy másik férfiért. Ő az a típus aki mellett megalapozható a jövő, aki biztos kapcsolatit szeretne. Akinek már nem csak az a fontos, hogy egy biztos kapcsolata legyen. Krisztián pedig fiatal és lendületes, sok minden áll előtte. Valószínűleg tizennyolc évesen nem akar egy nő mellet leragadni, aki akár - enyhe túlzással -, de az anyja is lehetne. Teljesen különbözőek voltak, de ezért varázsolt el mindkettőjük. Úgy éreztem, választanom kell, de képtelen voltam rá. Ez olyan mintha választanék, hogy végre megkomolyodok, és megpróbálom egy férfire irányítani minden figyelmem, vagy folytatom ezt a pasivadászatot. Persze lehet, hogy ez a feltevés még korainak tűnt, mert egyiküket sem ismertem igazán. És nem is szerettem valójában egyiküket sem. Lehet, hogy Áronnál ez csak egy álca, és egy vérbeli szoknyapecér? Vagy talán Krisztián korán érő szerelmes típus, és egy komoly kapcsolatra vágyik? Furcsán hangzik, de nem éreztem aljas játéknak azt, hogy mindkettőjükkel megismerkedjek közelebbről. Eldöntöttem, hogy találkozok velük, és majd utána döntök, már ha tudok.

Másnap reggel fél kilenckor keltem. Úgy éreztem, hogy csak kér liter kávé tudna most megmenteni attól, hogy ne aludjak el a megbeszélésen. De nem volt mit tennem. Felöltöztem. Fehér inget vettem. Rá egy piros színű fekete függőleges csíkozású mellényt húztam, és egy ugyanolyan nadrágot. A hajamat kontyba fogtam és legalább egy mázsa festéket mázoltam az ábrázatomra. Tűrhető - gondoltam.

Kilencre értünk Rebekához, Erikával és Annával. Mindketten izgatottak voltak. Mesélni akarták már az estetörténteket. Csöngettünk, csöngettünk, és nagy nehezen végül is egy félmeztelen férfi nyitott ajtót. Aki nem Tamás volt, és nem is a vízszerelő, mert Rebeka már őt is közelebbről ismeri. Ez a férfi az volt, akit tegnap este felszedett. Rögtön utána Rebi is megjelent, és udvariasan kitessékelte a hapsit, majd betessékelt minket. Mindenki kuncogott magában, aztán leültünk a kanapéra, kávéztunk és megkezdődött a beszámolás.

- Rebeka, Tamás nagyon megváltozott - heccelte Erika.
- Úgy látszik nem is lesz esküvő - szólt Anna.
- Dehogynem lesz. Ez egy kis kitérő volt, amit nagyon megbántam, de Tominak nem kell erről tudnia. Egyikőtök se fecsegje ki még csak véletlenül sem. Ez az esküvő álmaim "ne továbbja". Az kellene még csak, hogy e miatt a csöves miatt tönkre menjen - mondta, és a reményeinktől megfosztott minket. Szóval akcióznunk kell, különben ebből tényleg lagzi lesz.
- Ma hatkor találkozom Attilával. Tegnap, szóval kitalálhatjátok, hogy mi történt este.
- Ez nem vall rád Anna. Te nem szoktad elhamarkodni a dolgot - mondtam.
- Beszélhetnénk rólad is, kedves. A sminked jól takarja a karikákat a szemed alatt, de majd elalszol, és minket nem csapsz be. Te se sakkoztál a tegnapi hercegeddel éjszaka, nem?
- Hát ami azt illeti, jól látod igencsak fáradt vagyok. De ez a történet egy kicsit bonyolultabb.
- Na? Micsoda sztori áll előttünk. Az a férfi egy idős pénzes csávó lehet, nagyon kíváncsi vagyok. Mesélj!
- Szóval. Áronnak hívják, és igazán kedves volt és figyelmes egész este. Valódi úriember. Nagyon jól éreztük magunkat. Megbeszéltük, hogy keressük egymást telefonon. De éjfél körül szétváltunk, nem kísért haza, mert nem szerettem volna.
- Ennyi? Akkor mitől is vagy ilyen fáradt? Vagy ez a mostani megszokottság? - kérdezte Rebeka.
- Nem. Hazamentem. Megfürödtem. Aztán feltűnt, hogy két szinttel lejjebb buli van. Átöltöztem, marhára kicsíptem magam, és lementem. Rengeteg fiatal srác volt. Aztán megismerkedtem a házigazdával. Uram Atyám, mint Johnny komolyan. Isteni test, mosoly. El se tudjátok képzelni.
- Magyarul akkor vele voltál este?
- Nem - mondtam. Körülöttem már csillogtak az izgatott szempárok. - Mivel lakásavató buli volt. A sikeres érettségit ünnepelték - a többiek nevetni kezdtek.
- Egy tizenéves kisfiúval kezdesz? Meg egy öregedő macsóval? Nem semmi. Tudod az arany közép út lenne a legfontosabb - nevetett Anna.
- Nem tehetek róla, mind a kettő olyan édes. Négyig buliztunk, egész este táncoltunk. Szuper volt. Úgyhogy, úgy döntöttem, hogy mindkettőjükkel megpróbálom - mondtam és közben kérdően néztem rájuk.
- Fejlődsz, szivi!

II. fejezet / 2. rész

Beültem a kocsimba, és nem akartam gondolkozni. Kerestem egy cigit, és rágyújtottam. Egy nagyon jó kis magyar szám szólt a rádióban végig akartam hallgatni, úgyhogy lassítottam. Közben nézelődtem. Mindenhol párokat láttam. És mindegyik más volt. Egyik nyugodt, a másik fékezhetetlen. De volt bennük valami megnyugtató. Az, hogy ők nem egyedül ébrednek reggel, hogy van valaki mellettük, akire minden percben számítanak. Nekem is volt már hosszabb kapcsolatom. Két évvel ezelőtt egy Gábor nevű férfival voltam együtt több mint egy évig. De nem volt olyan idilli, mint a filmekben. Sokat veszekedtünk, és gyakran szinte menekültünk a találkozásoktól. Őt a sportolás, a haverjai sokkal jobban érdekelték, mint én. Eleinte állandóan ezen rágódtam, de rájöttem, hogy nem érdemli meg, hogy miatta az idegosztályra kerüljek. Szóval egy egyszerű mozdulattal dobtam. Persze nem mondom, hogy könnyű volt, utána még sokáig bennem élt ez a kapcsolat, illetve én éltem benne. Még egyszer összejöttünk két hétre, de az még annyira se volt igazi, mint az első. Szóval ezután végleg végeztünk egymással. Nekem ez nem kell újra, ezzel tisztában vagyok. De talán egy igazabb kapcsolatra lenne szükségem, amiben jobban tisztelik egymást a tagok.