Végre elérkezett kedvenc interjú sorozatotok következő epizódja! Utólag is boldog Újévet kívánok mindenkinek! Ma bizony a következő generációs konzolok lesznek a célpontban. Sokan csak videókat, híreket és teszteket tudtak le róluk, de kipróbálni még rengetegen nem tudták. Én egy olyan ember után kutakodtam, aki mindkettővel már összejött és épp ezért tapasztalata e téren kimagaslóbb az átlagnál. Szerencsére megtaláltam a tökéletes főszereplőt! Ő a Gamekapocs egyik legrégebbi (stáb)tagja, a hírek egyik szerkesztője, a játéktesztek egyik megtestesítője, az alkohol lovagja és a tinilányok nedves álmainak okozója! Ő:

- Szia InGen! Köszönöm, hogy a studiómba fáradtál! Minden kényelmet biztosítva (kaja, pia, csajok), ideje feltennem az első kérdést. Ám mielőtt témába vágnánk, olvasóink örömére szolgálna, ha kicsit többet tudnának a kikérdezett alany múltjáról. Tehát kezdő lépésnek arra kérnélek, hogy vázold röviden vagy hosszabban gamer biográfiád. Mivel kezdted, mi adta meg a további  löketet, mi vett rá a folytatásra és hol tartasz most?

InGen:

 Szia! Kösz a meghívást! Nos, akkor röviden bemutatkoznék. 25 éves vagyok, szeretem az alkoholt és a csajokat, de még ezeknél is jobban a játékokat. 14 éves korom óta írok különböző helyekre játékokkal kapcsolatban: a Gamekapocsnál kezdtem, amikor 2002-ben Myko Alto vezetésével újraindult az oldal. Abból a csapatból azóta már csak Daks és én maradtunk itt, de menet közben számos más helyen is megfordultam, így több nyomtatott lapnál is, és jelenleg még az iPonon találkozhattok az írásaimmal. De hogy a videojátékokkal  hogy ismerkedtem meg? Hát az már egy nagyon jó kérdés. Ha a Tetrist és a sárgakazettás Nintendo-utánzatokat nem számítjuk, akkor komolyabban 5-6 éves koromban a PC-n. Apám mérnök, így habár akkoriban a PC-k azért még viszonylag ritkák voltak a háztartásokban itthon, valamennyire vágta a témát. Érdekes módon utálta a C64-et, így olyanunk sosem volt, rögtön PC-vel kezdtünk, és otthoni konzolom sem volt egészen a PS1-ig. Mivel azonban a fater jó barátja volt az ország akkori legnagyobb informatikai cégének tulajdonosa és vezetője, így viszonylag könnyen tudtuk beszerezni a különböző PC-s alkatrészeket, ami később kifejezetten jól jött, például akkor is, amikor a végtelen mennyiségű kislemezen átszenvedett Mortal Kombat 3 nem akart elindulni a 386-osomon, és másnapra már ott figyelt a 486-os. Szóval végigjártam én is a PC-s lépcsőfokokat a 286-ostól felfelé a végtelenségig, most is van egy egészen korrekt gamer PC-m. Menet közben azonban elragadott a konzolok világa, főleg a PS2, ami szerintem örökre a világ legjobb konzolja marad. Burnout, God of War, Jak, ICO, Shadow of the Colossus, Metal Gear Solid 2-3, Gran Turismo, Devil May Cry 3, Sly Cooper, Dragon Quest VIII, Twisted Metal Black.... de gyakorlatilag a világ végéig lehetne sorolni, annyi brutálisan jó és csúcsminőségű anyag jött ki rá. Az ezt követő generációban azonban már az Xbox 360 volt a fő konzolom, és nem is bántam meg a váltást egészen a Kinect megjelenéséig. Azt követően ugyanis a Microsoft elkezdte látványosan leszarni a hardcore játékosokat, miközben a Sony egyre újabb és nagyobb címekkel bombázta a közönséget. Menet közben persze bepótoltam néhány PS3-as anyagot, elvégre Gran Turismo nélkül azért nehéz létezni, illetve most az utóbbi pár hónapban tartottam egy nagyobb pótlást, aminek köszönhetően szerencsére nem maradtam le a generáció legjobb játékáról, a The Last of Usról sem. Viszont eldöntöttem, hogy nem lesz több ilyen: nem akarok választani, és új generációban már minden létező konzolra lecsapok... kivéve a Wii U-ra, mert Istentől kapott küldetéstudattal gyűlölöm a Nintendót.

-Most hogy bemutatkoztál és megbizonyosodtunk róla, hogy téged is gémerből faragtak, lassú léptekkel a főtéma felé vesszük az irányt. Ismét megtörtént, ismét tanúi lehettünk! Bizony a generációváltásról beszélek. Mivel a két óriás van igazán csak talpon és körölöttük nyüzsög most a világ, ezért helyezzük őket a középpontba. Az imént tudtuk le harmadszorra, ahogyan a Sony és MS konzolja együtt jönnek az új generációba: PS2/Xbox, PS3/Xbox 360 és PS4/Xbox ONE. Szerinted melyik volt ezek közül az eddigi legütősebb és legérdekesebb nextgenváltás és miért?

InGen:

 Nos, valójában most fordul elő először, hogy teljesen egymás mellett indul a két konzol, így ez rendkívül érdekes lesz, hiszen mindkét cég nyomja a marketinget, és hatalmas a zsezsgés az új konzolok körül. Ez látszik is: mindkettő fantasztikusan teljesít, összesítve már valahol 8 millió eladott gépnél járhatnak, aminek persze ahhoz is köze van, hogy az előző generáció korábban soha nem látott módon hosszú ideig maradt - az emberek már ki vannak éhezve az újdonságra. Az eredeti Xbox egy évvel később rajtolt, mint a PS2, és ott igazából csak annyi volt a meglepetés, hogy a Microsoft elsőre össze tudott hozni egy nagyon fasza gépet, de egyértelműen a Sony uralta a generációt. Éppen ezért szerintem a legütősebb és legérdekesebb az Xbox 360, majd egy évvel később a PS3 megjelenése volt. Egyrészt a Sonynak nagyon sok problémája volt a gyártással, irgalmatlanul drága lett a gép, és emellé az akkori SCE-vezető Ken Kutaraginak akkora arca lett a PS1-2 sikerétől, hogy ilyeneket mondott az E3-on, hogy az emberek majd két állást fognak vállalni csak azért, hogy meg tudják venni a PS3-at. Ezzel szemben az Xbox 360 már egy éve a piacon volt, majdnem feleannyiba került, mint a PS3, és nagyon szépen működött, egészen addig, amíg be nem ütött az RROD-fiaskó. 

 Azért is ez a legérdekesebb generációváltás, mert itt léptek át a konzolok a HD-korszakba, és ez valamiért nagyon sok problémát okozott a japán fejlesztőknek, akik az esetek többségében bónuszba még a rendkívül bonyolult és nehezen programozható PS3-mal is küzdöttek. Innentől láthattuk, ahogy a PS2-korszakban rendkívül jól teljesítő japán óriások, mint a Square Enix, a Capcom, a Konami, a Sega, elkezdtek elindulni a leejtőn. Ne felejtsük el, hogy a Sony előre renderelt videókat próbált mutatni az előző E3-akon, és meggyőzni a népet, hogy az bizony in-game. Aztán megjött a PS3, és akkorát koppant mindenki, hogy csak na. A nyitójátékok nem csak rosszak, de rondák is voltak, miközben az első három évben az Xbox 360 a stabil és ütős kínálatával, frankó online szolgáltatásaival szépen elhúzott. Gyakorlatilag a Metal Gear Solid 4-ig kellett várni arra, hogy elkezdjen bármit is érni a konzol. Akkora katasztrófa volt ez a Sonynak, hogy a PS2 egyeduralmából összeszedett pénzt teljesen felégették, később pedig a slim verzióval és egy teljesen új marketing kampánnyal (itt jöttek a Kevin Butler-reklámok) gyakorlatilag teljesen újra kellett márkázniuk a PS3-at. Innentől azonban kemény munkával, a vásárlókra való odafigyeléssel, sok-sok exkluzív, teljesen új címmel sikerült megfordítaniuk az egészet, és a generáció végére beelőzni az Xbox 360-at, miközben a Microsoft az utolsó években már alig-alig adott ki exkluzív játékot, és azok is már csak a bejáratott sorozatok folytatásai voltak. Ráadásul az utolsó évben már végre megláthattuk azt is, mennyit ér a Cell processzor: a The Last of Us és a Beyond: Two Souls szinte beillene next-gen játéknak. Szóval úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes és izgalmas, fordulatos generációváltás és generáció volt.

-Igaz ami igaz, ennek a generációnak szép kis története volt. Sajnos majdnem vége is, pláne most, amikor már kezünkben tudhatjuk a következő generációs masinákat. Te épp azok mázlisták egyike vagy, akinek már bőven volt szerencséje mindkét géphez. Sokan kiváncsiak lehetnek arra, hogy milyen érzés volt őket kézbe venni, bekapcsolni, kipróbálni. Még mindig megvan az évtizedek óta tartó varázs? Még mindig képesek vagyunk úgy örülni neki, mint kisgyerek a télapónak?

InGen:

 Azt kell mondanom, hogy igen, megmaradt a varázs. Idősebbek lettünk, tapasztaltabbak. Gondolj csak bele, 8 év egy generációra... amikor megjelent az X360 még valahol a középiskolában szenvedtem, és tippre anyámtól kellett pénzt kérnem, ha moziba akartam menni, most meg már többet keresek mint anyám, és a második diplomámat fejezem be lassan. Belegondolni is döbbenetes, hogy a technológiai iparban valami ennyi ideig fenn tudott maradni, és sikeres tudott maradni. Szóval a nagy öröm annak is köszönhető, hogy szerintem már mindenki ki volt éhezve az új konzolokra.

 Ugyan az internetnek köszönhetően már a megjelenés előtt gyakorlatilag mindent tudtunk az új gépekről, talán még sokkal inkább, mint az előző generációnál. Ennek ellenére amikor kézbe veszed az új dobozt, elkezded kicsomagolni, kivenni a dolgokat, mindez megszűnik, és csak az öröm marad. Aztán beüzemeled, elkezded felfedezni a dolgokat, és rájösz, hogy amit az interneten láttál és olvastál, az csak a teljes kép töredéke. Élőben kell megtapasztalni ezeket a masinákat, és ez különösen igaz az Xbox One-ra, ami annyira hozzám nőtt, és annyi mindent csinálok rajta, ami korábban konzolokon elképzelhetetlen lett volna. Szomorú, hogy a Microsoft ezt nem tudta eléggé az emberek tudtára adni a marketingkampányban, mert a két konzol közül jelenleg az Xbox One az, ami tényleg next-gen érzést sugároz magából, de gondolom az ilyen részletekről majd később úgyis beszélünk :)

-Ezt jó hallani! Akkor vágjunk a lecsóba! Milyenek voltak az MS és a Sony frissen nyomtatott konzoljaival eltöltött első nap benyomásai, tapasztalatai? Mert ugye az első ”csók” olykor sokat számít. :)

InGen:

 Szerencsére nem kellett megcsókolnom egyiket sem, hogy életre keljen :). Az első benyomás, hogy mindkét gép szintet lépett elődeihez képest. Az előző konzolgenerációkban sokszor úgy érezhettük, hogy az "igaz" gép a slim verzió, addig pedig nagy monstrum volt a masina, és mellé hajszárító hangot adott. Most ez nincs így: a PS4 nagyon kicsi, és mellé még halk is, és ugyan az Xbox One jóval nagyobb, élőben mégis elegáns, letisztult és prémium hatást kelt, ráadásul teljesen hangtalanul működik. Az első nap persze a kontrollerrel történő összebarátkozásból is áll: a PS4 hatalmasat fejlődött ezen a téren, persze volt is honnan, hiszen a DualShock 3 a legrosszabb rettenet, amit kontroller címszó alatt forgalmaztak az utóbbi években. A DS4 azonban végre nem japán kislányok kézméretére készült, normálisak rajta az analóg karok, sokat javult a ravasz, és persze ott a tapipad is, aminek egyelőre nem látom sok értelmét, de biztos lesz olyan fejlesztő, aki elszöszöl vele. Az Xbox One kontrollere ismerősebb, hiszen alapjaiban hasonlít az előzőre, csak még prémiumabb kinézetet, és még jobb ravaszokat és analóg karokat kapott, ráadásul a D-pad is teljesen átalakult, ami örömhír, mert igazából ez volt az előző irányító egyik leggyengébb pontja. Szóval a kontrollerek már kapásból bíztató benyomást keltenek.

 Nyilván az első nap mindenki végigpróbálgatja a játékokat, és nyomkodja az operációs rendszert. Ami rögtön feltűnik, hogy a PS4-en a telepítés sokkal jobban működik jelenleg. Fél percet sem telepít a játék, már el is lehet indítani, minden mást pedig felmásol a háttérben. Ezzel szemben az Xbox One-on vagy 15 percet kell várni, mire az installálás eljut egy bizonyos százalékig, és megengedi, hogy elindítsd a cuccot. Ez főleg akkor zavaró, ha az első nap izgalmában egymás után több játékot próbálnál ki. Az operációs rendszer mindkét gépen hasít, mint az állat, hiszen most már nem kell beférniük 512MB RAM-ba a játékok mellé, mint az előző generációnál. Memória ezúttal van bőven, így zökkenőmentes a multitaszkolás, fél másodperc alatt lehet letenni, majd visszatenni a játékot. Ami az első nap mindenkinek fel fog tűnni viszont, hogy a Sony gyakorlatilag megmaradt a PS3 szintjén: a menürendszer nagyon hasonló, és továbbra is minden cucc rendszerszinten van integrálva, ami azt jelenti, hogy villámgyors. Az Xbox One viszont a Windows 8 Metro felületét vette át, így minden egy külön app, így mindent külön el kell indítani: ha meg akarjuk nézni a profilunkat, ha partyt akarunk indítani, ha meg akarjuk nézni a telepített dolgainkat, ha Skype-olni akarunk, stb... Ez elsőre furcsának és körülményesnek tűnik, mert minden appnak kell pár másodperc mire elindul. Viszont így az MS simán, a rendszer frissítése nélkül tud új appokat feltenni a Store-ba, és külön-külön is tudja frissíteni őket, ha kell, míg ez a PS4-en továbbra is firmware update-ekkel fog menni. Az Xbox One tehát ebből a szempontból olyan lett, mint egy tablet, vagy okostelefon, amire biztosan mindenféle fasza app lesz a jövőben. Úgy érzem tehát, hogy az MS ebből a szempontból szintet lépett, amiből később sokat ki lehet majd hozni, de jelenleg még kicsit nehézkesnek tűnhet a dolog, amíg nem finomítanak rajta. Ezzel szemben a PS4-en minden villámgyors, de gyakorlatilag megmaradt "játékkonzol" szinten.

És persze van még egy-két dolog, amivel az ember eljátszadozik első nap. Xbox One-on a hangvezérlés nagyon menő, PS4-en pedig tökéletesen, egy gombnyomással működik a streamelés Twitch-re.

-Nagyon izgalmas sorok voltak ezek is! Mielőtt felteszem az utolsó kérdést, amelyre a legnehezebb elfogulatlanul válaszolni, adj egy kis kóstolót nekünk a játékokból. Nagyon kevés húzós cím van még és legalább annyira vagyunk a nextgen elején, mint egy üveg pálinkának az első felese után. Ennek ellenére érdekelne, hogy melyik gép indult erősebb felhozatallal, de leginkább, hogy van-e különbség az eddigi multiplatform címek közt és ha igen, mik azok?

InGen:

 Először is, le kell szögezni, hogy soha egyik generáció elején sem volt még ilyen erős felhozatal, mint most. A legnagyobb nevek, mint az Assassin's Creed, a Call of Duty, a Battlefield, a Need for Speed, a FIFA, mind elérhetőek az új konzolokra az exkluzív címek mellett, a legtöbb vásárlónak pedig egyszerűen ez számít, és nem csak az exkluzívok - a bejáratott játékok új részeit akarják tolni szebb grafikával, több fps-sel, hiszen nem mindenki rendelkezik erős gamer PC-vel, hogy ezt megtehesse ott.

 A multiplatform címek között grafikailag van különbség, a PS4-en sok játék magasabb felbontásban, jobb anti-aliasinggal és több effektussal fut jelenleg. Ennek több oka is van: a PS4 némileg erősebb, és az előző generációval ellentétben most arra könnyebb fejleszteni, és az Xbox One-ra picit nehezebb, annak ellenére, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. A másik ok, hogy a Microsoft minden belsős infó és jel szerint nem 2013-ra tervezte a megjelenést, hanem valamikor 2014-re, csak a Sony miatt lépnie kellett. Ez azt eredményezte, hogy a konzol operációs rendszere, a "driverek" és a fejlesztői környezet is mind katasztrofális állapotban volt, így egyszerűen nem lehetett rendesen optimalizálni a gépre. Eközben a Sony stúdióitól azt lehetett hallani, hogy a PS4 már a megjelenés előtt egy évvel úgy futott, mint az álom, és minden fejlesztői eszköz kiforrott volt. Ez sajnos több ponton az exkluzívok grafikájára is rányomta a bélyegét: még a Dead Rising 3 is csak 720p-ben fut, 30fps-sel. Ellenpéldának azonban ott van a Ryse, ami ugyan szintén nem 1080p-s (csak 900p), viszont a Crytek előhozta a vudu mágiát, mert egyrészt grafikában lenyomja még a PS4-es exkluzívokat is, másrészt pedig olyan tűéles, tökéletes képminősége van, hogy az valami hihetetlen.

 Ami viszont az exkluzívokat illeti, a Microsoft alaposan odacsapott a Sonynak. Míg a PS4 a Killzone: Shadow Fall és a Knack személyében két közepes minőségű AAA-játékkal indult, ami mellé két kis indie cím jött, addig az Xbox One odatette a Forza 5-öt, a Dead Rising 3-at, a Ryse-t, a Killer Instinctet, amik mellé jöttek olyan olcsóbb, de szórakoztató anyagok, mint a Crimson Dragon, a Powerstar Golf, vagy a Peggle 2. Ami ebben a felhozatalban különösen jó, hogy van benne két cím is, amivel gyakorlatilag korlátlan ideig el lehet szórakozni, ugyanis a Forza 5-ben és a Killer Instinctben is megvan a "pro-faktor", vagyis hogy folyamatos online kihívást találsz bennük a következő hónapokra, és folyamatosan fejlesztheted magad, és ezek körül már most hatalmas játékosbázis alakult ki. A Dead Rising 3 pedig attól eltekintve, hogy kicsit csúnya, mégiscsak egy nyitott világú zombis sandbox anyag, amivel nagyon hosszú ideig el lehet lenni, ilyen kaliberű játékok pedig jelenleg nincsenek PS4-re - persze a Sony belsős stúdiói már dolgoznak ezerrel, hamarosan jön a Driveclub és az Infamous, de ez valószínűleg egyelőre nem vigasztalja azokat, akik csak exkluzívokat vettek az új PS4-ükhöz, és egy hónapja már csak papírnehezéknek tudják használni.

 Persze aki a megjelenés környékén vesz konzolt, az valószínűleg rajongó és tisztában van ezekkel a dolgokkal - a konzolok sosem az első évről szóltak, hanem a teljes "futamidőről", és ahogy már mondtam, a multiplatform felhozatal nagyon erős, és az is lesz.

-És végül, de nem utolsó sorban, felteszem a nagy kérdést. A konzolt elsősorban a videójátékokért veszik az emberek, habár már a PS3 és Xbox 360 esetében is többet akartak nyújtani ennél. A mostani generáció ezt már merészebben próbálja megkockáztatni. Ugyanakkor a konzol az maradt ami? Vagy a PS4, vagy az Xbox ONE, de egyikük jobb kell hogy legyen, ha nem is mindenben. Tehát, szerinted, mint nextgen gépet, Te melyiket ajánlanád elsősorban az embereknek? Melyik az a masina, amely többet nyújthat a másiknál, mind játékokban, mind egyéb hasznos ficsőrökben? És természetesen miért? :)

InGen:

 Hát, ez nagyon nehéz kérdés. Két konzol között elsősorban az exkluzív játékok alapján lehet dönteni. De, hogy kinek melyik tetszik jobban az már egyéni ízlés kérdése, azt vegyétek meg, amelyikre több olyan játék jön, ami érdekel titeket. Ez alapján a PS4 felé húz a szívem, mert ahogy már korábban is írtam, a Microsoft az előző generáció végén teljesen elengedte a hardcore játékosokat, a Sony pedig ezerrel pumpálta ki a címeket. A Sonynak nagyon sok tehetséges belsős fejlesztőcsapata van, így szinte biztosan számíthatunk rá, hogy végig minőségi címeket kapunk, és sokat. Ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy indie játékokban is erősebb lesz a PS4, a multiplatform címek pedig valószínűleg kicsivel jobban fognak kinézni rajta. Ha tehát szereted a Sony exkluzív címeit, és fontos, hogy a multiplatform címek a legjobban nézzenek ki (mert mondjuk nincs mellé erős gamer PC-d), akkor egyértelműen a PS4 a jó döntés.

 A Microsoftot sem kell félteni: a cég több, mint 1 milliárd dollárt nyomott bele új stúdiókba és exkluzív játékokba, és a bejelentett címek egyelőre szerintem ígéretesebbek, mint a PS4-é. Nemsokára jön a Titanfall, az új Halo, a Quantum Break pedig egy nagyon érdekes és egyedi próbálkozás a játékok és a tévésorozatok összekötésére. Azonban az előbb említett okok miatt egyelőre kicsit szkeptikus vagyok: vajon az első évek után megint felhagy a hardcore exkluzívokkal a Microsoft? Sajnos nem látunk a jövőbe...

 Ami viszont egyértelműen az Xbox One mellett szól, az a next-gen életérzés. A Kinect és a hangvezérlés nagyon jó, az operációs rendszerről pedig már írtam. Amint beindul a rendes app ökoszisztéma, nagyon jó alkalmazások jöhetnek ki a konzolra, az olyanok pedig, mint a Skype, vagy a Twitch már most is állatul működnek. Nagyon sokat használok ezekből nap mint nap, amik hiányoznának, ha valaki azt mondaná, hogy mától csak PS4-em lehet. Shirin barátom az Otherworldtől például rendszeresen streamel Dark Souls-t, amit ki nem hagynék, és amit tudok úgy nézni, hogy snappel berakom a képernyő szélére, miközben versenyezgetek a Forza 5-ben. Persze felmerülhet a kérdés, ami már az utóbbi hónapokban rengetegszer felmerült: minek ez a sok hülyeség, mikor a konzol játékra való? Nos, én úgy látom, hogy ez körülbelül olyan, mint pár éve az okostelefonok voltak. Akkor is mindenki azt mondta, minek ez a baromság, mikor a telefon csak telefonálásra kell. Aztán megveszed életed első okostelefonját, használod 2 hétig, és rájösz, hogy nem tudsz nélküle élni többé. Az Xbox One is körülbelül ilyen. Senkit nem fogok tudni róla meggyőzni itt és most írásban, sem pedig szóban, hogy miért olyan jó, és miért olyan "next-gen" érzés használni - ráadásul ez a meggyőzés nem is az én dolgom lenne, hiszen nem én akarom eladni a gépet, hanem a Microsoft. Én csak azt tudom mondani, hogy az Xbox One-t személyesen használni kell pár hétig, mire rájösz, hogy mennyire fasza, és hogy tényleg feljebb lépett egy szintet a "sima" játékkonzoloktól.

 Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ennek ellenére van egy csomó dolog, ami hiányzik belőle, és ami a PS4-ben hibátlanul megvan. Nincs streamelés, sem screenshot lehetőség, amik a PS4-en tökéletesen működnek. A party rendszert teljesen elrontotta a Microsoft (már dolgozik a teljes átalakításán), a PS4 pedig kvázi lemásolta az Xbox 360 rendszerét, így az is nagyon jól működik.

 Szóval nem túl sokat segítettem, nem tudom letenni a voksom egyértelműen egyik gép mellett sem. Talán mindent összevetve egyelőre kicsit a PS4-et mondanám jobbnak, de imádom az Xbox One-t is, és úgy érzem, ez mindennél szorosabb generáció lesz. A játékpiac nagyobb, mint bármikor korábban, a gépek jobban hasonlítanak egymásra, mint bármikor korábban, és mindkét cég rendkívül elszánt. A Sony ugyanis nincs túl jó pénzügyi helyzetben, nem követhet el hibákat, így lézerfókusszal koncentrál a PS4 sikerére, a Microsoft pedig minden erejét és pénzét be fogja dobni, hogy a nappaliban maradjon, és tovább tudja vinni az Xbox, a PC-k, a tabletek és a mobilok közti integrációt, Windows-ökoszisztémát.

-Ezzel be is fejeztük ezt a remek interjút! Köszönöm, hogy részt vettél benne és további jó piálást meg videójátszást! A bejáratnál már vár téged egy limuzin minden jóval. Na szervusz!

 Ennyi volt mára emberek, de hamarosan ismét találkozunk!