Mily néptelen eme hely. Csak néha napján jár erre egy-egy óriás és lépteivel megrengeti a földet, de a nép nyüzsgése alaposan elkerüli e tájat. "Baj ez?" Kérdem én, s közben nagyot sóhajtok. Leheletem meglátszik a hidegben időben. "Nem hiszem." Fejemet lehajtom és tovább megyek. Nyomomban a fák ágai minden lépésemnél megremegnek. A levelek már rég lehulltak. Alig öt év múlva újra eljövök és néhány társamhoz hasonlóan három súlyos X-et dobok a földre.