Pálinkához

Könny csorog szememből s gördül végig arcomon, míg végül hangtalanul, de
annál szomorúbban ér földet és válik egyenlővé a mindenséggel. Sós ízt érzek
szám szélén, mely csalhatatlan jele mindannak, mit most érzek. A Folyékony
Királynő ezúttal nélkülem tartotta szeánszát. Talán majd jövőre -én is, mint
hű alattvalója- abban a kitüntetésben részesülhetek, hogy lovagjává üt és
szerte a világában hirdethetem igéjét, mely egy és örök, s évszázadok óta
változatlan.

"Ízleld meg e magyar remeket
tölts poharadba még egy kört!
Engedd, hogy elcsábítson az ízek elegye,
legyen az alma, szilva, szeder vagy körte."