Először is egy röpke bocsánatkéréssel kezdeném. A járvány első hulláma alatt eldöntöttem, hogy a home office-ban töltött időm produktívan fogom kiszanálni és legalább havonta blogolok egyet. Nos az utolsó bejegyzésemnek már lassan 14 hónapja. Szóval igen, bocs.

Viszont térjünk is rá bejegyzésem témájára. Az NC4010-et 2004 októberében dobta piacra a HP $1685-os indulóárral, ez akkori árfolyamon nagyjából 370 ezer forintnak felelt meg. A gép maga az üzleti felhasználókat célozta. Kompakt 12,1"-os, mindössze 1,68 kg-ot nyomó masina, aminek a korabeli tesztek akkoriban a rövid, nem egész 3 órás akkumulátoros üzemidőt rótták fel. A kérdés csak az, hogy teljesít a masina így a 18. születésnapja előtt néhány hónappal, ha nem csak Lotus Notes és MS Office fut rajta?

De mielőtt komolyan belevetném magam a válogatott kínzásokba, kicsit nézzük körbe, mit is kapnánk azért a "majd megegyezün"-ért.

Szó se róla, a laptop kicsi, ami kényelmes megoldássá teheti retro lan partykhoz. Már akinek van olyan baráti köre, aki a munka és család nyűgjei mellett is vevő az ilyesmire. Nem térnék ki rá komolyabban, hogy az elmúlt évek karcok és kopások formájában azért rajta hagyták nyomukat a laptopon. Korához képest jó állapotban van, a zsanérjai tartanak, semmi sem lötyög vagy csörög.

A gép fiatal korából és kompakt méretéből fakadóan sajnos sok értékes portról le kell mondanunk. Se soros, se párhuzamos port, legacy csatlakozók közül kapunk egy modemet, S-Video-t illetve egy infra portot. Perifériák csatlakoztatásához és adatmozgatáshoz az RJ-45 csatlakozó mellett egy beépített SD kártyaolvasó, egy PC-MCIA kártyafoglalat és két darab USB port áll rendelkezésre.

Így van, az optikai meghajtó luxusáról sajnos le kell mondani, ami játékok terén azt jelenti, hogy be kell érnünk a GoG-os vagy a virágbolti verziókkal.

És akkor nézzünk is be a motorház tető alá

Játékos szempontból a kritikus pont a GPU, ez esetben egy Mobility Radeon 340M. Ez lényegében egy megkurtított Rage6/Radeon lapka, amit 2002-ben dobott piacra az ATI. Technikailag egy teljes DirectX 7 támogatású grafikus processzor, aminek az Achilles sarka, hogy sajnos a rendszer memóriából táplálkozik. Ez alapján maximum Radeon SDR szintű teljesítményre számítanék tőle, ami az ATI felső-középkategóriás megoldása volt 2000-ben, a teljesítménye valahol a Geforce 2 MX és az eredeti Geforce DDR között foglalt helyet.

A processzor viszont a csúcsmodell, amivel az NC4010-eseket szállították, egy 1,8GHz-es Pentium M. Amit erről a prociról tudni érdemes, hogy ezzel még a Pentium 3-ig használt P6 architektúrát vitték tovább, mivel a Pentium 4-esekkel bemutatkozott NetBurst a hőtermelése miatt nem volt ideális mobil platform. Ennek ellenére persze nagyobb gépekbe, ahol kisebb gond a hűtés, az is bekerült.

Memóriából nem kevesebb, mint két darab 512MB-os DDR266-os modullal gazdálkodhat a gép, amiből 112MB-ot csippent le magának a GPU. Egy ilyen korú és teljesítményű gépnek ez tökéletesen elég. A háttértár szerepét pedig egy 40GB-os IDE csatolású Fujitsu merevlemez tölti be.

Felhasználói élmény

A gépet Windows XP SP3-mal előtelepítve kaptam. Mivel bátor módon személyes adatokkal megtűzdelve érkezett, ahogy az előző tulaj utoljára kiadta a kezei közül, úgy döntöttem, nem telepítem újra, nem rajtam kérjék számon, ha valami fontos dolog eltűnik. Szerencsére nem volt teleszemetelve. Bár teljesítménykihasználás szempontjából a SP2 előnyösebb volna, de rendszer így is gyors volt és reszponzív.

Újabb csalódás viszont, hogy a géphez nem találtam hivatalos Windows 98 drivereket. Elvileg a chipset gyártóktól össze lehet őket vadászni, de ilyen esetben sajnos nincs garancia a működésre, pedig specifikációk alapján ez a gép pont arra termett. Az AC97-es hangkártya miatt viszont DOS-ra már nem ideális.

Na de térjünk rá, mit is tud a gyakorlatban.

A 3DMark tesztek sajnos nem ígérnek sok jót. A gép nagyjából az egyharmadát produkálja, mint egy hasonló teljesítményű asztali procival meghajtott Geforce FX5200, ami inkább hírhedt, mint híres darab.

A valós játéktesztek terén igyekeztem inkább az ezredforduló környékén maradni, előzetes elvárásaim alapján kb. addig számítottam elfogadható teljesítményre az IGP-től.

És hát az elvárásaimat majdnem meg is ugrotta. A játékokat mind maximális részletességen, 32bit színmélység mellett 1024x768 felbontásban futtattam. A Quake 2 és 3 esetében a vele járó timedemo átlaga adja az eredményt, a többi esetben egy hosszabb ~2 órás Fraps benchmarkból származnak az eredmények (kiv. 1nsane és Colin, ott egy-egy teljes verseny).

Ahogy az látható, a játékok felénél a laptop megkörnyékezi a 30fps-t. Ahol a gondok vannak, az inkább a frame time. A Serious Sam és az Unreal élvezhető... volna, ha nem stutterelne, a Deus Ex kifejezetten szépen futott, ami külön furcsa annak fényében, amit Unreal alatt tudott a gép. Az Empire Earth RTS-ként jól játszható, az alacsony frame rate nem zavaró, a Hitman 2 esetében szintén el lehet boldogulni mindaddig, amíg nem keveredsz akcióba (ha meg igen, akkor rosszul játszod :P ). Quake 3-ban nem te leszel a lan party bajnoka, de azt a 30fps körüli értéket viszonylag jól tartal, amíg nem talál egymásra fél tucat játékos egy teremben rakétavetőkkel felszerelve. A Colin 2, Morrowind és 1nsane viszont ilyen beállításokkal nem csak élvezhetetlen, hanem játszhatatlan. A Colin és 1nsane esetében a látótávolság és a felbontás csökkentése megoldaná a problémát, a Morrowind viszont esélyesen menthetetlen, vagy annyira vissza kellene butítani őket, hogy fölösleges ezen a laptopon erőltetni.

Ítélet

A gyakorlatban mutatott játékos teljesítménye nagyjából egy TNT2 Pro vagy Rage 128 Pro környékére teszi amivel kissé alulmúlta az elvárásaimat, ennek ellenére 2000 előtti játékokhoz valóban jó kis helytakarékos Win98-as gép válhatna belőle, ha azt stabilan működésre lehet rajta bírni. Viszont vannak még halat a tengerben, így a bevezetőben feltett kérdésre azt tudom mondani, hogy annyira nem tetszik, hogy ajánlatot tegyek.

Köszönöm a figyelmet, és viszlát legközelebb!

A̶m̶i̶ ̶r̶e̶m̶é̶l̶e̶m̶ ̶n̶e̶m̶ ̶j̶ö̶v̶ő̶é̶v̶ ̶á̶p̶r̶i̶l̶i̶s̶á̶b̶a̶n̶ ̶l̶e̶s̶z̶.̶