Ez egy játék, aminek a végigjátszásával nagyon régóta tartoztam a világnak, még akkor is ha a világot ez egyáltalán nem érdekli.

Megjelenésekor fél óra után félbehagytam valószínűleg azért, mert a grafikai stílusa túlságossan hasonlít a Fable III-éra, márpedig 2012-ben még simán annak a sokkhatása alatt állhattam. Mármint hogy mennyire pocsék és idegesítő is volt az.

Nade miért vettem elő a Dishonored-et ennyi év után? Egyszerű. Valaki azt mondta, hogy a Dishonored jobb lopakodós játék mint a Cyberpunk 2077.  De mivel Dishonored-el nem nagyon játszottam ezt se megerősíteni se cáfolni nem tudtam. Ezt pedig nem hagyhattam annyiban.

És hogy valóban jobb e? Olvass tovább és megtudod mit gondolok erről is.

Ami hidegzuhanykért ért első nekifutásra a játékkal kapcsolatban, hogy mennyire elavultan fest. Meg kellett győzödnöm róla, hogy igen, ez tényleg egy 2012-es játék, mert ha vak teszten kéne saccolnom én 2004-2005 körülre tettem volna. 12-ben olyan játékok jelentek meg mint Far Cry 3, Mass Effect 3, Max Payne 3, a hármasok éve volt ez. A dishonored egy generációval butább, és csúnyább ezeknél.

Ami szintén zavart a játék során az a karakterek. Mintha nem emberek lennének hanem valami földönkívüli hibridek hosszúkás végtagokkal és durván eltúlzott arcvonásokkal. Számomra nagyon fura sőt sok esetben ilyesztő volt a karakterek kinézete.

A pályadizájn és a világ megszólalásig hasonlít a Half Life 2, combine által irányította világra. Még néhány ellenfél is hasonló.

A történet semm különös, elég jó, hogy fenntartsa az érdeklődésed, de nem korszakalkotó csavarokkal teli mestermű. Még itt is sikerült Half-Life-ból lopni, mégpedig a néma főhőst, ami mára klisévé vált, sőt nem mára, hanem abban a pilllanatban, hogy HL1 elsütötte.

A lényeg, hogy gonosz erők megfosztják a császárnőt trónjától, és a játék arról szól, hogy te mint az elsőszűmú testőr visszaültesd a jogos uralkodót a trónra.

A játék a lopakodásra épül, bár lehet kardozni és pisztollyal lőni is benne, de ez mindkettő meglehetősen esetlen a játékban. Legtöbbször ha észrevettek inkább töltöttem vissza korábbi állást, minthogy leálljak harcolni, mert egyszerűen az a része a játéknak nem túl élvezhető. Na meg a játék lelkedre köti, hogy ha túl sokat vérengzel akkor a negatív befejezés lesz a jutalmad. Annak ellenére hogy néhányszor elvesztettem a türelmemet sikerült a "jó" befejezést elérnem, szóval annyira nem szigorú a dolog, mint pl. Metro Exodus-ban, ahol ha csak egy ember meghal már büntető befejezést ad a játék.

Szóval a keresztkérdés. Jobb e a lopakodás ebben mint a  Cyberpunk-ban? Igen is, meg nem is. Jobb, mert a pályák direkt erre vannak kihegyezve kismillió kerülő és alternatív lopakodó útvonallal teletömve. De ugyanakkor nem, mert maga a játékmechanika szempontjából maximum egyenértékűnek tekinthető, sőt az AI gyengesége miatt inkább még viccesebb a lopakodás. Néha táncolhatsz az ellenfelek orra előtt akkor se vesznek észre ha utána gyorsan elbújsz. "Á, biztos csak patkányok voltak"  Bár a játék nehézségi szintje állítólag kihatással van a lopakodásra is, de nem akartam feljebb tenni, mertbár a lopakodás túl könnyű volt normal-on, a harc pont megfelelő nehézségű, nem akartam magamat büntetni vele. Jobb lett volna ha külön állítható a harc és a lopakodás nehénzési szintje.

A fegyverek fejleszthetőek a játékban, bár ennek én nem vettem észre a konkrét hasznát, fejlesztés után sem tűnt másnak egyik fegyver sem. E mellett van néhány egyszerűbb kütyü és egy rakás mágikus képesség ami feloldható. Én nem nagyon kedvelem a mágiát, ezért ezt szinte egyáltalán nem használtam. Szerencsére nem szükséges és a játék sem erölteti különösebben.

Ahogy már említettem a pályadizájn meglepően jó, mindig van alternatív útvonal, és minden pálya elég különböző a többitől, így nem  lesz rutinszerű vagy unalmas a lekűzdésük. Egyedül a legutolsó pálya volt kicsit csalódás, de ez sem a dizájn miatt, hanem a könnyűsége miatt. Megkkockáztatom, hogy miután rájössz hogyan juss be az erődbe ez az egyik legkönnyebb a játékban, és még főellenséggel sem kell megkűzdeni a végén.

A játék, bár ez engem hidegen hagy, lehetőséget ad a teljsen pacifista végigjátszáásra is. De messze nem ez a legmorálisabb út, inkább csak egy érdekességként tekinthető. Vagy extra kihívásnak egy második végigjátszásnál, de én biztos nem játszom végig mégegyszer, annyira azért nem volt jó. Viszont elég jó ahhoz, hogy ez után második esélyt kapjon a Dishonored 2 is.

+

• Lopakodás
• Pályadizájn
• Különféle opciók a végigjátszásra, pacifista, kíméletes, vagy halomra ölős
  

-

• Elavult grafika
  
• Fura kinézetű karakterek
  
• Esetlen és elavult a harc
  
• 9 óra alatt végigjátszható
  
• Az utolsó pálya volt a legegyszerűbb
  
• A befejező képsorok nem túl katartikusak
  

Pontozda

Grafika/megvalósítás: 4/10
Történet/Hangulat: 6/10
Játékmenet/Irányítás: 8/10

Összhatás: 7/10

Ennél sokkal rosszabb dolgokra is elpazarolható 9 óra.