Tök jó hogy előrendeltem ezt a játékot azért, hogy így 5 év elteltével végigjátszam. De jobb később mint soha, nem igaz? Amikor kijött a játék egy csúnya grafikai bug miatt ocsmányul nézett ki nálam ezért gyorsan félredobtam aztán jól el is felejtkeztem róla, vagy inkább úgy mondanám semmi sem motivált arra, hogy újra elővegyem.

De nem is akkora baj, hogy vártam mert így az első rész után mégis jobban értékelhető a történet. Vagy nem. Hogy miért nem? Mert rókabór 2 tipikus esete áll fenn, gyakorlatilag az első rész történései ismétlődnek pepitában. Az első részben még elment a történet, bár nem volt túl eredeti de különösebb kifogásom nem volt ellene.

Már megint egy puccs áll a középpontban. Az egésznek olyan kérődzés szaga van, nem tudtak valami újat kitalálni? Ebben a képzeletbeli birodalomban csak az nem tudja átvenni a hatalmat aki nem akarja. És az összes polgár meg katona zokszó nélkül cserél köpönyeget egyik pillanatról a másikra.

Ami újdonság az első részhez képest, hogy két karakter közül választhatsz a játék elején, bár ez a játékmeneten nem sokat változtat inkább csak a párbeszédek mások.

Választható hogy ismét Corvo-ként játszol, vagy a trónról letaszított császárnőként állsz bosszút az ellened összeeskövőkön.

Én ez utóbbit választottam, egy nagyon bosszúszomjas Emily-t alakítottam, aki hegyekbe halmozta az árulók hulláit. A játékban ismét lehetőség van nagyon kaotikus vagy kevésbé kaotikus befejezésre, az elsőben a "low chaos" befejezést értem el, ami elvileg a "jó". A high chaos pedig a "rossz" végkifejlet. A játék többször figyelmeztetett, hogy jajj ennek rossz vége lesz, de én pont erre utaztam. Fentem a fogam egy jó sötét befejezésre. Ehhez képest csalódás volt, sokkal lightosabb a "high chaos" végkifejlett mint ahogy sejtették.

A játékmenet szempontjából fontos újítás, hogy van lehetőség a játékot természetfeletti képességek nélkül is játszani. Nos én sose voltam nagy híve a természetfelettinek, RPG-kben is mágus karaktert készíteni eszembe nem jutna, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon. Jól elzavartam az outsidert kukutyimba zabot hegyezni jelölgesse ott akit akar.

Ez így jóval megnehezíti a játékot, de ez egyáltalán nem baj, mivel úgyis túl könnyűnek tartottam az első részben a lopakodást. Sokkal jobb ez nyers erőből és erőszakkal megoldani mindent. Ráadásul egy meglehetősen exkluzív klubba kerültem ezzzel, mivel mindössze a játékosok 3.5%-a vitte így végig a játékot.

Az ellenfelek sokkal gyorsabban és távolabbról is észrevesznek mint az első részben, ez még érdekesebbé teszi a lopakodást. Márpedig lopakodni fontos, mivel nyílt harcban nehéz felvenni a kesztyűt 2-3 nál több katonával. Sajnos azon túl hogy könnyebben észrevesznek még mindig olyan buták min a bot egyébként.

Van viszont egy új ellenfél a játékban, ami baromi idegesítő. Egy robotkatona, aminek az a trükkje, hogy nem lehet mellette ellopakodni, mivel hátul is van szeme, és legyőzni sem mert túl erős. Jó, le lehet győzni, de több vesződséggel jár mint haszonnal ez. Viszont lehet trükközni vele, hogy ha a fejét sikerül leverned, akkor miindenkit megtámad aki él és mozog. Így érdekes stratégiákat lehet kidolgozni, ami mindenképpen pozitívum.

A grafika óriási előrelépés az első részhez képest, meg merem kockáztatni, hogy szép a játék. A karakterektől eltekintve, akiknek viszont még mindig elég ortopéd kinézete van. Eltúlzott balta arcok és fura arányok, beleértve a császárnőt is, ami már csak azért is fura mert a promóciós anyagokon egész emberszabásúnak néz ki, csak a játékban olyan az állkapcsa mintha Robert D'Zar közeli hozzátartozója lenne.

Ami viszont visszalépés az a pályák kidolgozása, a félig nyílt több útvonalas megoldás helyett sokkal zártabb zsákutcákkal tűzdeltek, mintha a Doom pályatervezési sablonját használták volna. Értsd.: menj zsákutca A-ba ahol megtalálod a kék kulcsot amivel bejutsz zsákutca B-be ahol megtalálod a piros kulcsot, amivel menj zsákutca C-be ahol azt találod amiért valójában jöttél. Nem életszerűek egyáltalán a pályák. Egy-két pályát próbáltak feldobni azzal, hogy manipulálhtató a környezet rajtuk, de ez sem tudja elfedni hogy ezek is az említett sablonra épülnek.

+

• Játékmenet
• A pályák grafikája
  
• Többféle módon megközelíthető a játék: pacifista, alacsony káosz, magas káosz
  
• Lehetőség a mágia mellőzésére
  

-

• Fura kinézetű emberek
  
• Néhány idegesítő új ellenfél típus, pl a teleportáló boszorkány
  
• Gyenge, ill úgy mondanám a játékhoz nem illó pályatervezés
  
• A befejezés nem volt nagy szám már megint
  

Pontozda

Grafika és megvalósítás: 7/10
Történet, hangulat: 3/10
Játékmenet és irányítás: 8/10

Összhatás: 6/10

Mindent összevetve nem rossz játék, de a pályatervezés és a történet miatt veszít két pontot az első részhez képest, amiből egyet visszakönyörög a grafikával és az egyéb apró pozitívumokkal.