Őszintén szólva semmi különleges nem ért az elején persze. A főmenü ugyanolyan idegesitő volt, mint a Redemption-be. Most komolyan, miért nem lehetett azt úgy hagyni, ahogy azelött volt, kinek volt avval baja. De nem! helyette megint itt vannak az idióta Word textúrás pikcsörelemek a menü variánsok mögött.

Hát ezen egy kissé megrökönyödve nyomtam rá a ,,Sign in the Pact"-ra, és azon belül az ,,Insomnia" szintre. A pályapentagram elött egy idióta történetet kapunk, melyen a szerencsétlen főhösunk, Vad Bill áll festve, egy karddal (wtf?) és melyette olvashattuk volna a szöveget, amire bevallom nem voltam hajlandó, és tovább nyomtám. Tehát a mai napig nem tudom, hogy mi a rákról szól ez az egész, és annyira nem is érdekel, hisz sosem a története miatt játszott senki a Painkiller-el.  Ezek után már megint megkaptuk a jó öreg Pentagrammunkat és kezdhettük a gyilkolást az első pályával: ami egy bizonyos ,,Unfortunate Abbey" nevet kapta. Már az elején felfedeztem a nagyon erős idézőjelbevett egyik ,,újítást", mégpedig amikor rányomunk a piros kristályra, a szokásos hangeffekt mellett egy nyögést, vagy szexelélvezést hallok, persze előfordulhat, hogy csak nálam történt ez meg, egy-két olyan tipusú oktatófilm utóhatásaként, de amikor az egyik haveromnál is hallottam ezt a játék elején amit hallott ő is, talán nem bennem és a gépembe van a hiba. Na szóval az első pálya egy templom, vagy imaház, de még az se, tahát szószerint gőzöm sincs hol játszódik. Kész káosz az egész, és ahoz képest, hogy első pálya meglehetősen nehézre sikeredett, már csak azért is, mert rengeteg gané jött velem szembe. 30perc-en alul sosem tudtam befejezni, pedig azt gondoltam első ránézésre, hogy ugyan mi lehet ezen bonyolult, az tessék.......  Erről a pályáról nem is érdemes többet mondani, mivel úgyse láttam belőle nagyon sokat, csak falakat és egy templomszerű akármit, amik ismétlődtek helyről-helyre. Egyáltalán nem mondanám ezt apátságnak, de amint ,,a beltéri-vatikánban" mindenkit elintéztünk jöhetett a második a borzalom: tényleg, tényleg az már csak azért is mert az egész tulajdonképpen a BooH-ból ismert Dead City lebutított változata, ahol egy kihalt sztrádán kell kaszabolnunk ,,Highway to Hell" néven (vajon honnan szedték? AC/DC 4eva :D). Najó azért lehetek vele egy kicsit kegyesebb is, mert az elöző pályához képest tényleg pörgösebb és azért néhol tényleg bejött még nekem is.  Már betöltés közben is kis szívrohamot szerzett nekem, ami még jól is esett, mert a már korábban hallott nyögés után olyan hangeffekteket kaptam, mintha egy UFO pont mögöttem szállt volna le...... Aztán mehettünk utunkra. A szokásos járkálós zombik kissé fel lettek újitva, mivel már nem egyenesek, görbe lábbal, hanem, görbék, görbe lábbal (ííííííí micsoda trükk, senki nem veszi észre, hát ki gondolná kérem... :D) Mondjuk azt hozzá tenném, hogy azért tényleg néhol próbálkoztak egy kicsit, amit azért elismerek, mert jobbat (ebből a tervből) nem tudtam volna én se kihozni. Azt mondom, hogy egy pályának egye-fene elmegy, főleg úgy, hogy ezen van a legjobb aláfestő zene. Az eddigi PK-ban hallottak közül szerintem a legjobb darálós zene ami itt hallható közben.Mellesleg vannak pontjai ami kis hazám, nagy sztrádájára, az M5-re emlékeztet. Azért a pálya közepán álló félig leomlott híd, tényleg a BooH-ból lett csak úgy átszkippelve, de még ezt is megbocsájtottam. Zárószóként elment ez a level azért valahogy, még ha a végét már kissé untam is.

A harmadik pálya egy elhagyatott raktárépület, ami szerintem korrektül lett megoldva. Unalmas persze, de mi más legyen egy raktárház, ha nem az. Arra is ügyeltek, hogy a külömböző termek ne legyenek egyformán unalmasak, hanem azért valami változás legyen köztük. Mondjuk volt olyan rész, amikor az alapjátékból ismert börtönös pályára emlékeztetett, ami egy raktárnál eléggé furcsa filling.... (mondjuk ide is belehet zárni egy két nyomorult szomszédcsürhét - nézőpont kérdése) Mindenesetre több szót ez sem érdemel különösebben. Átverekedve magunkat börtöntárolónkon, kaptuk is a negyedik szintet: ami nekem az elején tényleg bejött. Szép volt és jól kidolgozott. Egy ilyen muejtájkert szerű, sok gizgazzal, bokorral és vircsivel. Tényleg jó volt benne lenni mindaddig amig nem jött a 20 milliárd ellen, akik miatt a szép környezet is hullaszagú és vakondkedvű lett,  és a pálya elejével tényleg nem voltak bajok, dehogy ez ismétlődjön perceken át folyamatosan, mintegy végtelen kert, amiben csak egy úton tudsz járni, tele degemerált, unzoral, páváskodó zombimarhákkal és zombipapokkal, abszurd kicsit...

Mindenesetre ennek is vége lett hálistennek egyszer, és jött az utolsó misszió, ami csodák csodájára tényleg jó lett, mármint a látványelemei. Olyan kicsit Serius Sam-es pályatervezés, olyan édenkert feeling, talán engem a perui Machu Piccu-ra emlékeztetett egy kicsit. Jó volt, tényleg. Nagy tér és bejárhatóság, hangulatos szinek és zenei aláfestés. A problémát itt is a lényeg okozza, ugyanis ez a játék a gyilkolásról szól, de mivel ez ennek egy olyan monoton módja, hogy ugyanaz az ellenféle, ugyanarról a helyről, egymás után több tízezerszer bukkan fel egy négyzetméteren...... elegem lett!! A másik a főgonosz. MIÉRT? MIÉRT MEGINT Ő? Miért kell azt a nyomorult Samut, megölni mégegyszer? Nem volt még belőle elég? Tudom, hogy ő egy híres celeb arkangyal, de azért ennyiszer ne éljen már túl mindent!!! Főleg a Macchu Piccu-n!!! Nem igaz, hogy lehetett volna kitalállni valami mást. Mondjuk egy Szküllát vagy Cthulu-t vagy valamit, de ennél még az is érdemesebb lett volna, ha az alapjátékból, mittudomén a Thortroll-t, vagy valami Maja istenséget tesznek be. De ez....... Jó, oké, tudom, bekell fejezni a történetetet, de ennél az alapjáték és a kieg (BooH) között is jobb átmenet keletkezett......

Összefoglalva, nem hültem el tőle. A JoWood már megint egy nagy kalap guánót gyártott, ennek ellenére a Rdemptionnél kicsivel jobbatt. A pályatervezésről annyitt, hogy nekem igazából az elsőn kívül egyikkel sem volt bajom. A harmadik már kissé unalmas lett a közepére, de elment szómiszó, a negyedik jó volt, nagyon jó volt az elején, de sikerült elkurni a végére azt is. Az ötödikben pedig ha nem lett volna Samu, meg az idegesító talpnyalói, és valami másik főboss lett volna egyedül, egy két bevezető szörnyel, akkor az egyik legjobb pálya lehetett volna, az eddigi összes Painkiller részt egybevéve. Így viszont.... A legjobban talán a második, a sztrádás pálya teszett, de mivel az egy Dead City butított kopi, nem isteníthetem, és ahhoz gyenge is, hogy azt tegyem. (Innen látszik hogy a régebbiek mennyivel jobbak voltak, mint az "újdonságok") A szörnyarzenál teljesen ugyanaz, mint a többiben... UUU NAAAL MAAAS!!!!!!! A játék 10-es skálán, kb, 4,5 és még jó indulatú voltam ;)

Ha avalkit érdekel itt egy végigjátszás az első pályárol, de itt megtaláljátok a többit is: