Al Morris magánnyomozó. Illetve az a helyzet, hogy több magánnyomozó egyszerre. Egy eldobható klónokkal, úgynevezett dettókkal teli világban él ugyanis. Az ő szakmájában az információ aranyat ér, és dettóit használja fel a begyűjtésre. Neki csak koordinálnia kell a feladatokat, amihez kulcsfontosságú, hogy minden új fejleményről tudjon.

Van azonban valami, amiről Al nem tud: megszületett egy technológia, mely ha a piacra kerül, az emberek egyszeriben fölöslegessé válhatnak. És így a régi álom a halhatatlanságról könnyen rémálommá változhat.

Nem kívánom elspoilerezni a regény cselekményét, inkább a megalkotott világot mutatnám be egy kicsit.

Világ:

A létrehozott világ elképesztően zseniális. Az író nem esett bele abba a hibába, hogy volt egy ötlete, azt felületesen megalkotta, majd ehhez írt egy krimi történetet. Hála az égnek részletesen sikerült kidolgoznia a dettó rendszert.
Mi is az a dettó? Ezek gyakorlatilag egyfajta eldobható klónok, akik bár úgy néznek ki, mint te, agyagból vannak és nem igazán tartósak. Egy napig használhatóak, majd elbomlanak. Az emberek túlnyomó többsége rendelkezik a háztartásában egy „kemencével”, mely kisüti a dettókat és eközben átmásolja az emlékeidet a létrehozandó klónba. Majd elküldi őket a feladatukra. Mivel rendelkezik a „valószemély” emlékeivel, ezért képes önállóan cselekedni, miután megkapta a feladatot.

A felhasználó azt is eldöntheti, hogy igényt tart-e a „visszatöltésre”. Elküldted a dettódat a gyárba dolgozni magad helyett, de nem érdekel az unalmas napja? Nem kell visszatöltened az emlékeit, sőt, haza sem kell már térnie, hiszen városszerte vannak „lebomló tartályok”, amibe „megtérnek”, ha közel a 24 órás lejárati idő vége. Ezzel gyakorlatilag halálra ítélheted önnön magadat újra és újra, mégsem tudod meg soha, milyen érzés, hiszen te, mint „valószemély” sosem fogsz rá emlékezni, elvégre nincs „visszatöltés”. Ezen – is - sokat moralizál egyébként az író.

A fülszövegben már megpedzegettem mire használhatóak. Mivel rengeteg mindenre, ezért több fajta is van belőlük, melyeket különböző színekkel határoznak meg. Például az ébenfekete kiugró intelligenciával rendelkezik, ezért a nyomozás során nagyon jól használható a „kirakós darabok helyreillesztésében”, a vöröseknek emberfeletti erejük van, így ők a biztonságiak, stb.
A típus függvényében viszont más lesz a személyiség, hiába azonosak az emlékek, hiába egy személytől származik több fajta.

Tehát a dettók felhasználási módjuk szerint rendkívül sokrétűek, amit ki is fejt az író – nyomozáshoz, bulizáshoz, tandemugráshoz, háborúhoz, szexhez, bármihez, ami csak eszedbe jut…és ahhoz is, ami nem.

Természetesen mindezt sikerült megtámogatni azzal is, hogyan viszonyulnak mindehhez a különböző eszmék, vallások. Blaszfémiát látnak benne? Netalántán fenyegetést? Esetleg felszabadítanák őket, mert ez az emberiség legnagyobb intézményesített rabszolgatartása? Halálra ítélhetjük magunkat napjában többször is – ahogy azt fent említettem? Jogunk van ehhez?

Szándékosan nem írók ennél pontosabb infókat, mert csak felkelteni szeretném az érdeklődéseteket, nem pedig letörni azzal, hogy elárulok fontosabb dolgokat is.

Történet:

Ugye azt már tudjuk, hogy Al Morris-ról szól. Viszont a Tűz és Jég dalához hasonlóan, a fejezetek itt is egy-egy karakter nézőpontjából íródtak. Annyi a csavar a dologban, hogy az összes a nyomozóról szól, azért lesz több kisebb történet a „nagy egészben”, mert egyrészt kap valóMorris egy szálat, másrészt a dettói is. Mivel említettem, hogy mindegyiknek más lesz a személyisége a típusától függően, ezért hiába ő szerepel az összesben, valójában mégsem.
Ez így talán kacifántos, de remélem érthető.

Az egész egy, az elképzelt világgal összefüggésben lévő nyomozásról szól – ha nem léteznének dettók, akkor nem lehetne mit felderíteni. Nem sok krimit olvastam életemben, ugyanakkor ebben a regényben lebilincselt a dolog. Persze ez nagymértékben köszönhető a sci-fi környezetnek, de a különböző történetszálak és a más-más nézőpontok is rátettek egy lapáttal.
A könyv kétharmadáig olvastatta magát, aztán a vége nekem személy szerint nem igazán tetszett, mert erősen transzcendens irányt vett a történet. Ettől függetlenül is bőven megérte elolvasnom.

Külső:

Az utóbbi időkben rákaptam az e-könyvekre, ugyanakkor egy kézzel fogható könyvet mindig szívesebben forgatok. Szerencsémre pár hónapja akció volt az egyik könyváruháznál, így kihasználva az alkalmat, lecsaptam a Dettó-ra.

A könyv az internet szerint 660 oldalas, ebből maga a regény 645 körüli, a maradék a reklámé, előszóé és köszönetnyilvánításé, mondjuk azt, hogy a „szokásos dolgoké”.
Szerencsénkre a papír mérete nagyobb, mint a már korábban említett Tűz és Jég dala könyveké – sosem értettem, azok miért olyan kicsik -, ennek köszönhetően nem kényelmetlen forgatni.
Sajnos puha kötésű. A borítója kifejezetten tetszetős, bár nekem a kiadó elcsúfította egy matricával.

Ez a film egyik plakátja, nem a könyvön szereplő matrica mása

Milyen matrica? A szövege pontosan az alábbi:
„Ez csak egy hasonmás…a könyv az igazi.” A feliratok között pedig Bruce Willis fotója található. Miért?

Ezzel a „Hasonmás- Surrogates” című filmre céloztak, hiszen az alapfelállás hasonló a kettő között.
A filmben az emberek – a meglepően találónak hívott – hasonmásokkal rendelkeznek. Ezek olyan robotok, amiket az otthoni székedből irányíthatsz. Abban is egy nyomozás adja a történet főszálát, de a könyvhöz képest egy fércmű. Gyakorlatilag a fenti két dolgon kívül semmiben sem egyezik.

Nem tudom a Gamekapocson hányan szerettek olvasni, hányan szoktatok, és érdekel-e ez egyáltalán titeket. De mivel szeretek írni, és annyi időm egyelőre van, hogy jusson erre is, ezért teszek egy kísérletet. Az egyelőre még nem létező blogom több mindenről is fog szólni, ám nem szaladok ennyire előre, mert nem szoktam felelőtlenül ígérgetni.

Hit Counter

Ui: Valaki leírná nekem, hogy miért képtelenség középre igazítani bármit is? Mert a középre zárással nem jön össze. Köszönöm.