A kis repülőgép előbukott az alacsonyan ülő, szürke felhőpalástból, és meglátták az előttük húzódó két sor fénypontot. Megérkeztek Angliába. A kiszámíthatatlan szél és a csapkodó eső ellenére a veterán vasmadár magabiztosan ereszkedett a kifutópálya felé. Lassan kiengedte futóműveit, és a leérkezés pillanatában füstfelhőt pöffentett a már jócskán megkopott gumiabroncs. A reptéren egy rövid konzultáció után egy előre kijelölt hangárba gurultak. Itt újabb bérelt kocsi várta őket, egy jó teherbírású terepjáró. Mindent átpakoltak a gépből, és a reptér biztonsági főnökénél meghagyták, Yusuke igazolványának lengetése mellett, hogy senki sem mehet még a közelébe sem a hangárnak, így az őr kérdés nélkül beleegyezett.
A felszerelést ott hagyták, és elindultak a hírszerzés londoni székhelyére. Még nem kelt fel a nap, de ha ki is bukott volna a láthatár mögül, akkor sem lett volna tapasztalható hatása, mivel a végtelennek tűnő szürkés-kék lepel kelettől nyugatig, északtól délig húzódott. Míg várták a taxit, addig nem esett az eső, viszont a párás homály komor hangulatot árasztott, mintha figyelmeztetné őket, hogy útjuk következő szakasza sokszorosan felül múlja a maguk mögött hagyott eseményeket.
Megérkezett a taxijuk. Mind a négyen beszálltak, majd Yusuke megmondta a sofőrnek a címet, és a belváros felé vették az irányt.
Egy teljesen átlagos épület előtt álltak meg, már amennyire a modernizált London masszív épületei átlagosnak mondhatóak. Érkezésükkor már javában zuhogott az eső, de ez őket nem zavarta, hiszen a taxik várakozóhelye az épület alá nyúlt. A hírszerzés székhelyének eleje fedett teraszként magasodott a járda fölé.
Muredának nem volt sem kedve, sem ideje bámészkodni. Yusuke nyújtott lépésekkel vezette a csapatot a recepcióhoz. A portásnak megemlített egy nevet, mire az telefonálásba kezdett, majd útmutatást adott a keresett személy hollétéről.
Az épület kívülről nem tűnt nagynak, nem volt sem széles, sem magas. Hossza viszont a teljes háztömböt átívelte.
Muredáék célja a második szinten volt, nagyjából az épület közepén, így egy jó kis séta várt rájuk. Nem volt nyüzsgés, sőt alig néhányan lézengtek a hatalmas termekben. Nem sokkal jártak a nappali műszak kezdete előtt, így az éjszakai dolgozók nagy része már elment, a nappaliak pedig még nem érkeztek meg. Az útjuk egy irodához vezetett, egy jó nagy irodához, jobban hasonlított konferencia teremre. A választófal kívülről tükröző felületből állt, belülről viszont átlátszó volt. Az ajtón egy név állt. Az a név, melynek tulajdonosát Yusuke és társai keresték: Roy McKeen. Beléptek az ajtón, és egy hosszú üvegasztal végén ott ült egy férfi. Rövid, már-már borostaszerű arcszőrzete hófehér volt, akárcsak az enyhén kócos haja. Egy csomó papír hevert előtte, legfelül egy táblázat pihent, melyet megjegyzésekkel gazdagított az elmúlt éjszaka. Észre sem vette pár másodpercig, hogy négy látogatója érkezett. Mikor végre felkapta a fejét beljebb tessékelte a vendégeket:
– Á! Yusuke! Gyertek be! Gyertek, gyertek!
– Nem akartunk megzavarni, Roy.
– Nem zavartok. Már végeztem az információ gyűjtéssel. Minden itt van, – mutatott az asztalra. – ami kell.
– Akkor akár holnap neki is indulhatunk? – kérdezte Natasha.
– Attól tartok, nem. – előzött meg mindenkit Roy. – Még három hétig nem lesz alkalmatok eljutni a búráig.
– És ki akadályoz meg minket? – szólalt meg Mureda.
– Az amerikai tengerészet. Látszólag rendezetlen időközönként indulnak őrjáratok. Napi és heti bontásban sem lehet rendszert találni benne, de havonta egyszer, a hónap utolsó hetében egyszer nyílik egy híd, egy átjáró, amin eljuthattok a búráig anélkül, hogy felfedeznének.
– Melyik nap? – kérdezte Yusuke.
– Változó. Abban a percben szólok, amint rájövök a pontos időre. Addig van három teljes hetetek a pihenésre és felkészülésre.
– Mit fogunk három hétig csinálni? – kérdezte Mureda.
– Elsősorban pihenünk. Mióta először találkoztunk japánban, nem sok lehetőségünk volt alvásra. – mondta Yusuke. – Utána jön a felkészülés.
– Én összedobok egy programot az itteni információ halomból. – bökött a papírhalomra Natasha. – Egy szimuláció végigvezethet a „hídon”.
– És velem mi lesz ez alatt a három hét alatt? – szólt bele a nagy tervezgetésbe Mureda.
– Felkészülsz. – jelentette ki Frantz. – És én foglak felkészíteni. Mindenre.
– Ha nem baj, akkor foglaltam nektek szobát a szemben lévő hotelben. – akadályozta meg a vitát Roy. – Ott lepihenhettek.
– Köszönjük. – mondta Natasha, miközben elkezdte szedegetni az iratokat.
– Már összeszedtem. – mosolygott rá az őszhajú férfi, és odanyújtott az orosz lánynak egy adathordozót. – Pihenjetek jól. Én is azt fogom tenni.
Azzal mind az öten otthagyták az irodát. Yusuke, Mureda, Frantz és Natasha a hotelbe ment, Roy pedig taxit fogott és haza ment.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szerzői josértést a törvény bünteti, ezért kérlek tüntesd fel a mű eredeti szerzőjét, de legelőször kérdezd meg, hogy felhasználhatod-e munkáját.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.