Bár még csak az év elején járunk, talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egyik legjobban várt idei film, Ruben Fleischer második rendezése a Gangster Squad volt, köszönhetően minden bizonnyal  a parádés szereposztásnak. A film eredetileg még tavaly megjelent volna azonban az aurorai mozis lövöldözés miatt a filmet idén januárra csúsztatták, sőt mivel a film egyik jelenetében a szereplők egy moziban lövöldöznek, ezt a komplett részét a filmnek újra kellett forgatni, amit a stáb még augusztusban megejtett.

A sztori a II. világháború utáni Los Angeles-ben játszódik, egészen pontosan 1949-ben amikor is a helyi gengszter Micky Cohen bűnözői karrierje csúcsán áll, és épp arra készül, hogy California után a teljes Nyugati-part ura legyen. Mivel Micky szinte minden fontosabb városi tisztségviselőt a markában tart, a tanukat pedig egytől-egyig elhallgattatja, semmi esély nem látszik arra, hogy bárki legális módszerekkel megtörje az uralmát. Ezt érti meg Bill Parker kapitány, aki ezért megbízza a második világháborús veterán( és a különleges kiképzése folytán a guerilla harcmodorban otthon lévő)  John O’Mara őrmestert, hogy szedjen össze egy csapatra való renegát zsarut, és a törvény túlsó oldalán tevékenykedve rombolják le Micky birodalmát. Egyébként a film bár nagyon lazán kapcsolódva, de valós eseményeken alapszik.

Az alapsztori és a szereposztás alapján, akár egy modernkori klasszikus is lehetett volna  a GS, azonban a végeredmény ettől elég messze van. Ami viszont a film nagy erőssége az a színészek teljesítménye, amit tényleg csak dicsérni lehet, ezért itt érdemes elidőzni egy kicsit. Csak a rend kedvéért a névsor: Josh Brolin, Ryan Gosling, Nick Nolte, Emma Stone és  Sean Penn. Természetesen Sean Penn az akit először ki kell emelni, alig lehet felismerni Micky szerepében, hiszen az arcán viseli Micky bokszoló múltjának nyomait. Zseniálisan hozza a karaktert, süt belőle az agresszió, az hogy ezt az embert aztán tényleg nincs aki megállítsa, és keresztül tapos mindenen és mindenkin aki közé  és a céljai közé áll. Aki még kiemelkedő az természetesen Ryan Gosling, aki amúgy a történet talán legklisésebb karakterét, a kiégett, piás zsaru, Jerry karakterének ad olyan mélységet amitől sokkal emberibb hihetőbb lesz az a kiábrándulás ami Jerryt az önpusztítás útjára lökte. Hihetetlen ez az ember, ezt a szerepet simán lehozhatta volna rutinból, de nem. ő még egy közönségfilm esetében is a maximumot kihozza a karakterből, elég csak két jelenetet kiemelni: amikor Jerry összeveszik Grace-el, vagy amikor a holtan találják az egyik társukat, tényleg élmény nézni a játékát, az apró gesztusokat még egy ilyen filmben is. Így, hogy DiCaprio idén már 40 éves lesz azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy Ryan Gosling a legjobb fiatal színész, még akkor is ha inkább a független filmek( így hívják Amerikában a művészfilmeket) világában van otthon. Talán érdemes még Emma Stone-ról is megemlékezni, akit én nem igazán tudtam volna elképzelni egy ilyen filmben, szerintem meglepően jól hozta a gengszter főnök vonzó csaja szerepet, pedig korábbi alakításaiban mindig inkább a szomszédlány Emma Stone-t hozta (Superbad, Easy A, Pókember).

Bármennyire is érdekes azonban az alaphelyzet mégsem váltja be a reményeket a film. A karakterek egymáshoz való viszonya, O’Mara és Jerry kapcsolatán kívül egyáltalán nincsenek kibontva, nincs súlya és drámaisága az eseményeknek. A másik fő gond mintha odáig szépen meglett volna írva minden, amíg a csapat összeáll, de ezután nem igazán tudták volna az írók, hogy mihez kezdjenek. A banda összever néhány embert, felgyújtja Micky jó néhány üzletét, de mintha semmi terv vagy bármi elgondolás nem lenne a cselekedeteik mögött. Ezt az első akció után Ryan Gosling karaktere szóvá is teszi de érdemi választ nem kap rá, mint ahogy mi se.

Valahol itt, az autós üldözésnél hullik le a lepel, hogy a Gangster Squad bizony nem egy gengszterfilm, hanem egy akció film csak éppen a díszlet ezúttal a 40-es évek Los Angeles-i alvilága. Rengeteg mindenbe belekap egy kicsit a film, de ezek nincsenek megfelelően kifejtve( Grace és Jerry szerelme, hogyan dolgozza fel O’Mara és Jerry a világháborús élményeket stb.)  Ha ezen az egyébként (legalábbis számomra) kiábrándító „apróságon” túl tudunk lépni, máris más megvilágításba kerülnek a már korábban említett hiányosságok, hiszen egy akciófilmtől alaphelyzetben nem elvárás, a komplex karakterábrázolás, és a történet drámai mélysége. Ha mint akciófilmet nézzük a GS-t, bizony elég jól szerepel, a pörgős és véres jelenetekkel és az ezekhez társuló látványos vizuális megoldásokkal.

Egy új modern gengszterfilm klasszikusra tehát még várni kell, amit a zsáner rajongójaként eléggé bánok. Az utóbbi időben még az egyébként nem valami jól sikerült (bár Brad Pitt egy nagyszerű szerepben nyújt kiváló játékot) Killing Them Softly( Ölni kíméletesen) jár ehhez közel vagy még inkább John Hillcoat kiváló Lawless-e(Fékezhetetlen), bár ezen lehet vitatkozni, hogy gengszter film-e egyáltalán . Már csak egy filmben reménykedem, ugyanis Scorsese mester visszatér a gengszterfilmekhez, a The Irishman című mozival, méghozzá egy egészen brutális színészgárdával, akik már rábolintottak a filmre: Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci és Harvey Keitel. Idén már tartottak egy olvasópróbát, de a forgatás leghamarabb csak jövőre kezdik, tehát a bemutató még nagyon messze van.

A Gangster Squad tehát egy remek alakításokkal tarkított pörgős akicófilm, ami a hibái ellenére is szerintem egy 7/10