A film nagy port kavart a magyar médiumok világában, hiszen költségeivel már most beírta magát a magyar történelembe, ugyanis közel 7 milliárd forintos költségével, minden idők eddigi legdrágább filmjeként debütált 2024. március 14-én. Mindkét politikai oldal tűkön ülve várta a film sikerét, illetve bukását. Én még jelen voltam statisztaként pár forgatáson 2022 nyarán, két szememmel láttam én is, miként folynak milliós tételek naponta a készítésbe, így én is kíváncsi voltam, mit hoztak ki az alkotók e neves esemény margójára.

A film kezdőjelenetében az “Ahogyan történhetett volna” felirat már kellően megrémített afelől, hogy a márciusi ifjak történetét elég szabadosan fogják bemutatni: mit is kezdhetne egy kormánypárti médiaszolgáltató egy olyan anyaggal, amely eseményei több szempontból is párhuzamba vonható a jelen közélet egyes eseményeivel? A választ már az első pár képkockában megkapjuk: Pesten az osztrák csapatok katonai diktatúrája folyik, a magyarok verve vannak származásuk és nyelvhasználatuk miatt, és menekülniük kell a vérszomjas Habsburg katonatisztek puskái elől.
Ekkor tűnik fel az ifjú Petőfi és Jókai, amint a 12 pont első kéziratát menekítik ki egy közgyűlésről, és viszik tovább a Pilvaxba. A kávéházban megismerkedhetünk a többi márciusi ifjakkal, amint nagy csinadratta mellett folytatják közpolitikai diskurzusukat, majd Petőfiék érkezésével elkezdik tárgyalni a 12 pontot. Ahogy telik az este, hírt kapnak Bécsből, miszerint kitört ott a forradalom. Ezen hírre Petőfi eldönti, hogy itt az idő, most vagy soha: a holnapi nap folyamán ők itthon is elindítják forradalmukat. A többi meg, ahogy mondják már csak történelem… Nem nagyon mennék bele a sztoriba ilyen szempontból, mert az első jelenet bizarrsága ellenére végül nem tért le túlságosan a történelmi hithűségről, a kulcs-jelenetek nem lettek ilyen bizarrul kiforgatva…
Azaz ez nem teljesen igaz, mert ez mégsem dokumentum-, vagy propagandafilm, hivatalosan akció-kaland műfajjal pedig elég bonyolult lenne a március 15-én történteket feldolgozni. Itt jön a képbe egy Farkas nevű kitalált karakter, aki Lederer hadnagy megbízására azt a feladatot kapja, hogy minden áron akadályozza meg az ifjak forradalmát. Az alvilági figura verőemberekkel és személyes támadásokkal próbálja elhallgattatni Petőfiéket, így kerülnek olyan jelenetek is a filmbe, mint például a Landerer nyomda felégetése vagy épp a jogi egyetemre betévedő zsoldos ellenforradalmárok.

Összességében nem volt zavaró ez a szál, mert én is tudom, hogy valahogy el kell adni a filmet, és Horváth Lajos Ottó nagyon jól hozza az elpusztíthatatlan, elvakult főgonosz szerepét. Maga a karakter viszont egy idő után teljesen értelmetlenné válik, és érződik a filmen, hogy már csak azért hajtják, hogy legyen mivel fokozni az izgalmakat az amúgy nem túl konfliktus-dús sztoriban.
Apropó karakterek: ezen a téren érzem legfontosabbnak elmondani saját megéléseimet a film kapcsán. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy miként hozza mind a film, mind a szereplők a mára már történelmi ikonnak számító embereket. A moziposzter szerint jobbról balra haladva sorban végigvenném főbb szereplőinket. Kezdjük Koltai-Nagy Balázzsal, aki a filmben Jókait alakítja; nagyon jól lett bemutatva a nemesi származásából és Petőfi árnyékából adódó kissebség-érzet, amit a forradalom eseményei során aztán sikerül kellően kinőnie, higgadt és bölcs cselekedetek jellemzik, szerintem az ő karaktere lett legjobban eltalálva a film által, és a színészi munka is kellően hozza a magáét. Szendrey Júlia karaktere ezzel ellentétben mégcsak semmilyennek sem mondható. Számtalan jelenet van, ahol csak bámészkodik üresen a kamerába, tipikusan hozva az üresfejű női szerelmi karaktert, amit már megszokhattunk a közmédia világában. Ellentétbe állítva ezt a valódi személlyel gyalázatnak érződik, és én értem miért nem lehet erős női karaktert ábrázolni ebben a filmben, de így a karakter létezése kérdőjeleződik meg a forradalom világában. Nem feltétlen írnám be a színésznő rossz alakításának, inkább a filmben játszott karakter gyengeségének, hogy Petőfi mellé egy ilyen bamba asszonyt választottak. Na de akkor Petőfi: forgatásokon (eltérve most a személlyel kapcsolatos ellenérzésekkel) nagyon megijedtem, hogy ilyen tejfelesszájú fogja játszani a nép költőjét. A filmben ennek ellenére tetszett Berettyán Nándor játéka jól hozta a forradalmi figurát, kellően pökhendi és indulatos, erőszakos és nyughatatlan. A gond az egész filmben ott van csak, hogy körülbelül már a közepén kicsúcsosodik a hősi forradalmár személye, és ezt nagyon nehezen tudja tetézni, amit a port.hu-n elég jól le is írtak. A film annak ellenére próbálja folyamatosan a minél hősibb figura szerepet egyre lekontrázni, hogy túlságosan nem tér el a valóságtól, tehát a hősi tett legtöbbször kimerül abban, hogy itt-ott elszavalja a nemzeti dal-t. Amíg ez a valós történelem szempontjából igen dicső szerepnek számított, a mozivásznon, egy kaland-akció film nem tudná ezt hithűen visszaadni, ezért mindenféle dramaturgiai elemekkel próbálták fokozni, amire később még visszatérnék.

Farkas, valamint a név nélküli alvilági vezér haverja (Jászberényi Gábor) viszik egyértelműen a prímet színészi játékukkal, csak a karakterek annyira kiforratlanok, hogy a néző számára lehetetlen velük azonosulni. És ott van még a poszteren a Fehér Tibor által alakított Vasvári Pál, akinek személye olyan szinten ki lett forgatva, hogy konkrétan minden megszólalása iszonyat kínos egy 2024-ben készült akció-kalandfilmben. Én egyébként sem értem ezt a koncepciót, hogy minden baráti társaságba kell rakni egy hiú, nőcsábász alakot, de talán még nem is feltétlen zavarna, ha nem ez lenne az egyetlen jellemvonása karakterének. Mit keres egy Chandler a márciusi ifjak között? Vasvári jóval többet tett az asztalra, hogy úgy legyen bemutatva, mint aki az egész forradalmár szerepet azért vette föl, hogy imponáljon az ellentétes nemnek. A megszólalásai mind iszonyat kínosak és klisések, egy a száz hasonló, ezerszer bemutatott karakterből. Ehhez persze társul a már megszokott, ripacs színészi játék, ami még tovább ássa maga alá a nemzeti hős nevét. Márciusi ifjakról egyébként ennyit, a trión kívül a többiek egy-egy sort, maximum még egy jellemvonást kapnak, Irinyi és Bujovszky valamennnyire még szerephez jut, de karakterük teljesen üres.
Én értem hogy ez főként Petőfi film, és sok párhuzam megfigyelhető a forgatókönyv és az Apostol cselekedete között, de ha már több mint 2 órás játékidő rendelkezésére állt egyetlen nap cselekményeinek bemutatására, akkor kicsit többet is mutathattak volna a neves figurákból. Főként, hogy a film már nem tudja hova fokozni Petőfi hős szerepét, és ezt az amúgy is teli lufit próbálja addig felfújni ameddig csak bírja.

Az is meglepett, hogy ezt az egy napot hivatott bemutatni a film, ilyen hosszúsággal. Túlzásnak éreztem, és utólag is túlzásnak tartom, hiszen mint már említettem, a film közepén tetőzik a forradalmi hangulat, és ezt onnantól kezdve nagyon nehéz tovább fokozni. De azért megpróbálták… és bár ne tették volna. Nagyon groteszk és nyálas elemekkel, mint a lassított felvételek, a népdalok és a drámai vonószene a film gusztustalan, hollywoodi módon próbálja építeni a tetőpontot, azonban annyira nem történik semmi új, hogy ez inkább jön ki nevetségesen, mintsem szívmelengetően. Számomra a végén érte el a nyál azt a szintet, amikor már nem bírtam: a hősi forradalmárok egyesével visszaemlékeznek az elmúlt egy nap cselekedeteire, és megindító zene mellett újra leforognak a film jelenetei. Ja és a legvégén pár kisiskolás eljátssza a márciusi ifjakat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén… ezt már tényleg nem tudtam hova tenni. Továbbá az akció jelenetek az első izgalmak után a végére elnyújtottak, feleslegesek és unalmasak. De az első akció jelenetek is inkább illenének egy Jackie Chan filmbe, mintsem egy március 15-öt megjelenítő műbe.
Azt aláírom viszont, hogy a díszlet és a jelmezek nagyon jól meg lettek oldva, hithűen adják vissza a reformkori idők Budapestjét. A Pilvaxot bemutató nyitójelenet nagyon tetszett például.
Egyetlen kifogásom, ami lehet azért él bennem, mert tudom, hogy nézett ki a valóságban a díszlet, de nekem néhol nyomasztóan szűkek voltak a terek, és úgy tűnt, hogy nem nagyon akarnak nyílt utcákat, tereket bemutatni.
Az operatőri munka egyébként sem lesz a kedvencem, sokszor nagyon zavaróan váltakozik a színpaletta, és az elején egyszerűen nem látni semmit olyan sötét a kép. Rettentően zavaró volt továbbá, hogy nagyon sok beállításnál kényelmetlenül kilógnak néha a szereplők a képből, és olyan felesleges már-már bollywoodi vágásokkal vannak tele az eseménytelen jelenetek. Malőrként említeném még, hogy a napszak se mindig stimmelt, betudható persze, hogy hirtelen kisüt, meg elmegy a nap, de valahogy ez is nagyon furcsa érzést keltett bennem. Továbbá, hogy kicsit visszatérjek a márciusi ifjakra, némelyük arca, megjelenése nagyon nem illett egy reformkori emberhez, de ez talán kevésbé volt zavaró.

Összességében rosszabbra számítottam, egy újabb Kincsem-re, ezt sikerült felülmúlnia hál’ Istennek. Nem aludtam el, nem lett elegem mozi közben, úgyhogy nagyjából lekötött, de lehet csak a témája miatt… Ha ezt hosszáveszem, hogy 1848-ról nehéz egyébként ennyi pénzből rossz filmet csinálni, akkor viszont ez a mű igencsak alulteljesít. Ha pontozni kéne, azt mondanám 4.5/10