Először is üdvözlök mindenkit, aki benézett az első blogomba.
Komolyan mondom egy blogot megírni nektek sokkal nagyobb feladatnak tűnik, mint egy tesztet összehozni...már fél órája bámulom a Word üres lapjait, és azt sem tudom megfogalmazni, hogy kerültem az oldalra. De akkor talán kezdjük az elején.
Már kisgyerekként magával ragadott a videojátékok világa. Emlékszem, hogy kis szarosként minden reggel rohantam a szüleim szobájába, ráugrottam az ágyra és felráztam édesapámat, hogy most azonnal jöjjön mert segítenie kell! Természetesen a TV-t kellett átkapcsolnia AV-ra és összedugni a sárga kazettás csoda masinát, hogy egész nap előtte ülhessek. Azok voltak az igazán felhőtlen évek ( na meg talán a gimnázium, amit a legtöbb idiótával együtt én is egy baromi nagy szívásnak éltem meg... ).
Később egy születésnapra kapott 486-os gép előtt koptattam a forgószéket. Duke Nukem, Wolfenstein és a Vikingek, és akkor még a Doom 1,2-ről még nem is beszéltem. Emlékszem nem egyszer volt olyan, hogy már rég aludnom kellett volna, én pedig úgy próbáltam átverni a szülőket, hogy a monitorra egy lepedőt terítettem, én pedig bebújtam alá. Természetesen a lebukás elkerülhetetlen volt :)
A játékok iránti szeretetem, és érdeklődésem az idő múlásával sem hagyott alább. 14 évesen a ballagási pénzemből össze állítottam, egy akkoriban igazi gamer PC-nek számító konfigurációt. Sosem felejtem el, hogy milyen volt először meglátni a Far Cry 1-et 1280x1024-es felbontásban, közel maximális részletesség mellett. Akkor ott éreztem, hogy valami most kezdődött csak el igazán és a sarokba került a féltve őrzött Playstation 1-em. Ugyan idő közben becsúszott egy PS 2 is, de egy csúnya átba...verésnek köszönhetően egy hét után olyan hangot adott ki, mint egy kávédaráló és szó szerint megette a lemezeket...
Az Xbox 360 megjelenésekor egy nagyon kedves grafikus barátom rábeszélt, hogy váltsunk mindketten konzolra. Nos miután én eladtam a PC-m és egy 360 dübörgött az íróasztalomon a kedves barátom rájött, hogy ő inkább marad a PC-nél ( ezt még egyszer megbánod Csabikám :D )... Az évek pedig csak repültek. LIVE-on rengeteg ismerősre tettem szert, és nem egy olyan barátom van, akivel még most is napi szinten beszélünk, úgy hogy már több éve eladták a konzoljukat. Egyszóval nem bántam meg a váltást, rengeteg olyan élménnyel lettem gazdagabb, amit a PC nem tudott megadni. Igaz később vissza költözött az íróasztalom alá egy asztali masina, azóta pedig tökéletesen kiegészítik egymást az exkluzív játékaikkal.
A Playstation Vita megjelenésekor azonnal lecsaptam rá. Csak kapkodtam a fejem az Uncharted láttán. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen kis gép képes magából kipréselni ezt a látványt. Éppen ezért sajnálom, hogy így vergődik a Vita az eladások tekintetében. De talán majd egyszer eljön az ő ideje is. Kár lenne érte. De félre a piszkos üzleti dolgokkal.
Ezt megelőzően már több írásom is megjelent egy játékokkal foglalkozó oldalon, talán van aki olvasta is őket, vagy a nickem alapján beugrottam neki. Később egy időre le kellett állnom az írással a munkámból fakadóan. Sajnos, vagy szerencsére ( ezt még nem tudtam eldönteni... ) most elég időm van írni, és mivel nagyon sokszor hiányzott az írás, hogy megosszam másokkal egy játékról alkotott véleményem, jelentkeztem a Gamekapocs csapatába. Az első tesztemet tegnap olvashattátok, és remélem a többségnek elnyerte a tetszését, mert úgy tervezem, hogy még sok hasonló cikket olvashattok majd tőlem. Minden pozitív, és negatív visszajelzésnek, építő jellegű kritikának örülök, és meghallgatom őket.
Köszönöm a kedves fogadtatást az oldalon.
Sunny
A kis sárga kazis "Nintendo"-t én is imádtam és költeményeket tudnék írni róla! :)
Nem, egyszerűen félreértelmezésre gondoltam. Ami most is történt. Mondjuk ez részben az én hibám, sokszor küldök el úgy kommenteket, hogy nem tudom én sem értelmezni.
U.i.: Azért a második kérdésemre válaszolhatnál!
Most sem mondtam semmi rosszat sunny kollégáról, csak a hangvételről.
Vannak barátaim, családom életem. És jól megvagyok. Elképzelhető, hogy boldogtalan, magányos ember leszek később, de nem azért mert az egyik oldalon mások számára irritáló kommenteket írtam. Nem élek se a múltban, se a jövőben.
Azt hiszed, Te vagy az egyetlen, aki csalódott? Fenéket! Én is ugyanúgy csalódtam egy csomó emberben, sőt itt a GK-n is volt nem egy csalódásom. De nem azért, ha tudod, hogy ennyi műanyag ember van itt, akkor miért süllyedsz le a szintjükre és miért nem leszel inkább különb náluk? Az nem megoldás, hogy Mindenkit csesztetünk, ha kell, ha nem. Nézd meg a 10-es kommnetedet. Sunny bemutatkozott, normálisan, erre mi van? Jössz ezzel a rideg fogadtatással, pedig Őt még annyira sem ismered, mint Te engem. Itt ez a probléma.
Egy dolgot megtanultam: Ha az ember, mindenben a rosszat keresi, akkor soha nem lesz boldog, feszült és magányos lesz! Sok embert utálok a munkahelyemen, de megtalálom velük a hangsúlyt, ha kell és nem állok le szócsatázni, mert nincs értelme. Miért? Mert reménytelenek! Sőt akármilyen hülyén hangzik, de segítek nekik, ha a meló úgy kívánja, mert csapatjátékos vagyok. De ennyi. Nem bratyizok velük, hanem megpróbálok úgy élni, hogy ne zavarjon a hülyeségük. Figyelmen kívül hagyom őket. Helyettük, más emberek társaságát keresem. Az olyanokét, akik normálisak és nem abból áll az életük, hogy másokat csesztetnek. Kevés ember van, akit barátnak nevezhetek, de azok legalább tényleg barátok és nem ilyen megkeseredett alakok, akik mások szenvedéséből táplálkozva enyhítik a szar életkedvüket. Mert az ilyen, nem ember! Szutyok egy világot élünk, nem vitatom, de ez nehogy már megváltoztasson, csak mert nekem nem tetszik! Érted, mire gondolok?
Amikor feltűntem az oldalon, és még képes voltam a normális kommunikációra, akkor volt rosszabb az életem, akkor voltam gyáva, akkor akartam fellázadni a világ ellen. Most igazából tök jól vagyok.
Csakhogy azóta sok idő telt el. És felnyílt a szemem. Ràjöttem mennyire műanyag itt minden(ki).
Nem vitatom, rossz irányba indultam el, a helyes az lett volna, ha itthagytam volna a site-ot.
Most is:
Ki vagy te, hogy megmond, ki vagyok én?- (saját magát hoztam fel példaként, sértődések: 3, 2, 1)
Sokan a többjátékos módra szavaznak, ahol kiélhetik versengési vágyaikat, vagy csak egy egyszerű kikapcsolódást keresnek, hogy levezessék a feszültséget. Ezért van az, hogy egy FPS, vagy egy arcade autóverseny játék, jobban szórakoztatja az átlag játékosokat. És miért? Mert nincs szükség komolyabb agyi tevékenységre, ergo jobban kikapcsolja az embert. És ezt most ne úgy értelmezzük, hogy hülye az illető és azért tetszik neki egy hentelős játék, hanem mert egy RPG-vel, vagy RTS-el játszani, nem ugyanolyan, mint egy hentelős FPS-el. Előbbiekben, jóval komolyabb tudás és figyelem szükségeltetik, mint egy olyan játékban, ahol a reflexeidre vagy utalva. Plusz a siker sem jön azonnal, meg kell küzdeni érte.
Megnézném, a mai játékosok, milyen sikereket érnének el egy Heroes of Might & Magic 3-ban mondjuk... Ott aztán tényleg a tudás számít! De ma, azt vesszük észre, hogy a játékok elkényeztetik az embereket. A szájukba rágnak mindent, ezerszer figyelmeztetnek, ha valami fontos tárgy mellett mész el, mutatják merre menj, hogy el ne tévedj, miközben nagyon nincs is más út, amerre mehetnél, és ráadásként, nem adnak akkora kihívást se, amekkorát kellene. Sőt, egyre rövidebbek. Most őszintén, miért van az, hogy a mai szerepjátékokban, egyre rövidebb a fősztoriszál? Mert az emberek többsége nem játssza ki a játékokat, ha hosszú! Erre remek példa a Mass Effect 2. Hatalmas sikere volt, mikor megjelent. Rekordokat döntött az eladásokban, de egy felmérés szerint, mindössze durván a játékosok 40%-a játszotta végig. Miért? Mert túl hosszú volt plusz az emberek nagy része nem szereti a sok szövegelést a játékban.
A nagy kiadók tudják, hogy nem a Hardcore réteg a célközönség. Persze azért ők is próbálkoznak ezen réteg kedvére tenni. De tény és való, hogy az olyan fejlesztőcsapatok fognak egyedibb alkotásokat csinálni, akik nem olyan felkapottak.
Szívesen folytatnám a mondandómat, de nincs időm. :D
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett, remélem a továbbiakban sem fogsz csalódni.
Platformok tekintetében PC, Xbox 360 és PS Vita a jelenlegi keret. Remélem jövőre majd valamikor be tudok ruházni egy PS 4-re is. De hogy milyen platformra fogok teszteket írni, az a kedves Főszerkesztő Úrtól függ :)
Nos, azt kell mondjam Sunny, hogy siker terén szerintem nem fogsz hiányt szenvedni. Elolvastam a Killzone tesztedet és nekem nagyon tetszett, szóval várom a többi írásaidat is! :) Üdv közöttünk!
Milyen platformokon fogsz játékokat tesztelni majd?
U.i.: Én is PC-s vagyok. :D
Úgy tűnik a nosztalgia talán a játékosok körében a legerősebb. Tíz, vagy húsz év múlva könnyen lehet, hogy a jelenlegi generációról fogunk úgy beszélni, hogy ezek voltak az "igazi" masinák, amikre még Játékok készültek :)
Egyetértek, azok voltak a szép idők, de engem a SNES időszak fogott meg a legjobban, de a NES-t is a szívembe zártam, nem beszélve a jó kis Sega gépekről. Jó idők voltak azok. Én amúgy is nagy retrós, Nintendo-s vagyok, szóval ezekre mindig jó visszaemlékezni. Nekem kimaradt a Playstation, nagyon megszoktam a 2D-t és akkor nem jött be. A Ps2 viszont már meg volt, majd lett Wii-m, és mos egy ps3-am.
Na mind1, a lényeg az, hogy üdvözöllek itt az oldalon! Jó tesztírásokat kívánok, és erőt egészséget a munkádhoz! :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.