Már meg is tettük szokásos körünk 3/4-ét, amikor egy gumiabroncs hegyekhez érkeztünk. Egy gumiszerelő lakik itt az út másik oldalán, aki a rossz gumikat kitette ide a az út melletti üres telekre, elszállításukra várva. Nos egy trialos gyerek meg pont fent volt a Rába-Steyr abroncsok tetején. (hozzáteszem egész ügyes volt!) De mikor melléjük értünk, pont akkor ugratott le, tőlünk pár méterre. Lilo, aki vadászkutya lévén fejét mélyen leszegve csak a szagokra koncentrált, a rugók megnyikordulására felkapta a fejét, kitágultak a pupilláis és meghátrált ameddig csak a póráz engedte. Szerencsétlen módon épp előző nap lazítottam a nyakörvén, mivel kicsit szorosnak éreztem. Hát több sem kellett neki, úgy megijedt, hogy kitépte a fejét a nyakörvből és futásnak eredt. Először még röhögtem rajta, hogy ijedhetett meg így, de mikor láttam hogy úgy inal, mint akit üldöznek, elindultam utána. Csak nem akart megállni...sőt én még így futni sem láttam: mint akit puskából lőttek ki! De mivel a irányába futott, nem nagyon izgattam magam miatta. Szépen komótosan hazafele vettem az irányt én is, gondolván a kapuban fog várni. De nem volt ott....
Szerencsétlen kifutott a világból, úgy megijedt.
Egy ideig még kurjongattunk utána, de aztán bementünk, hogy csak megjön....nem jött.
FOLYTATÁSÉRT KATT:
http://jameshun.blogspot.com/2010/09/lilo-tortenete.html