Nintendo 3DS teszt

Lehet, csak én érzem így, de mintha pillanatok alatt menne végbe a hordozható konzolok generációváltása. Persze tény, hogy a Nintendo DS és a PSP már évek óta a piacon van, de még mindig alig térek magamhoz, hogy máris itt vannak az aktuális trónkövetelők. Egy magára valamit is adó technofil nyilván nem lepődik meg azon, hogy manapság rohamosan csökken a kütyük bejelentése és a boltokba kerülésük között eltelt időszak, de ez nekünk, játékrajongóknak újdonság: korábban egy-két E3-at legalább végig kellett böjtölnünk ahhoz, hogy megkaparinthassuk a régóta várt jövevényt. A Nintendo 3DS-t szinte napra pontosan egy éve, március 23-án jelentették be a japánok, s már akkor megígérték: még 2011 márciusáig a boltok polcain lesz az új konzol. Japánban egy hónapja kapható a 3DS, és mire a cikket olvassátok már Európában, s így Magyarországon is hozzá lehet jutni, körülbelül 70 ezer forintos áron.


Mindenekelőtt nem árt tudni, hogy kinek szánják a 3DS-t, vagyis miféle koncepcióval rukkoltak elő a Nintendo-nál. Valószínűleg nem árulunk el újdonságot, hogy a DS utódja sem lesz grafikai bajnok (bár tény, hogy az új vas lényegesen erősebb a korábbinál), és talán az is nyilvánvaló, hogy a jó játékok közé becsúszik majd több olyan is, ami egy hardcore gamert tökéletesen hidegen hagy. A 3DS elsődleges fegyvere a funkciógazdagság és az innovatív technikai újdonságok sorozata lesz. Először is ott a 3D-s kijelző, amihez még spéci szemüveget sem kell viselni - ilyen élményben sehol máshol nem lesz részed a konzolpiacon, hacsak nem veszel majd egyet az áruházakban mostanában látható újfajta tévékből, de azok egyelőre harmatos próbálkozásnak tűnnek. Másfelől ott van egy csomó online, közösségi funkció, ami újabban nagyon menő - gondoljunk, csak a Facebook-mániára. Mindehhez végül adjuk hozzá azokat az újításokat és a játékokat, amik révén a 3DS többet tud adni, mint elődje, a DS, és megkapjuk a végeredményt.


A Nintendo hivatalosan is kommunikált célja nem más, hogy olyan gépet adjanak a felhasználók kezébe, amelyet nemcsak játékra, hanem sok minden másra is használni tudnak. Mindenhova vigyék magukkal, mint egy mobiltelefont, rendszeresen használják, pörögjenek vele, legyen a 3DS a társaság összehozója. Nyilván ebben a koncepcióban a hardcore gamereknek is helye van valahol (a 3D és egy sor más fícsör kifejezetten nekik szól), de a Nintendo továbbra is bővíteni szeretné a rajongói táborát - és ez a szűk hazai fanbázisra is igaz -, akár a nők és a családok körében is, pontosan úgy, ahogy azt tette a Wii-vel is. Fontos, hogy a Nintendo nem feltétlenül a Sony-t és a Microsoftot tartja konkurenciájának ezen a piacon, hanem az Apple-t, s bár ezt nyilván marketing szemszögből is jó dolog kommunikálni, azonban azt is tudjuk mára, hogy az okostelefonok komolyan keresztülhúzták a konzolgyártók terveit.


A két színben - Aqua Blue és Cosmos Black - kapható Nintendo 3DS formatervezése szinte megszólalásra hasonlít a DS-ére, a különbségeket csak az értő szemek veszi majd észre. Első kézbevételkor rögtön feltűnik, mennyire kompakt, jó fogású kütyüvel van dolgunk, s bár picit bumszlinak tűnhet, használat közben ez nem érződik annyira. A gombok könnyen elérhetők, talán egyedül a vállgombok azok, amelyek kevésbé állnak kézre. Újdonság, hogy a szokásos gombkiosztás mellé végre a 3DS is kapott analóg kart: ez egyébként meglehetősen hasonlít a PSP megoldására, de tapasztalataim szerint ez a korong sokkal finomabb, kényelmesebb kialakítású. Újdonság a Home gomb is: a 3DS-szel végre nem kell állandóan manuálisan kilépegetni a főmenübe, az említett gomb lenyomásával automatikusan ott találjuk magunkat. A trendnek megfelelően a gépbe giroszkóp és gyorsulásmérő is került természetesen, mindezzel pedig nem csak egyszerűen irányíthatjuk a játékot, de változatosan is: minden programnál több kiosztás lesz aszerint, hogy a gombokat részesítjük-e előnyben vagy a mozgásérzékelős funkciókat.


És persze a képernyők: az alsó - gombok között elhelyezkedő - kijelző érintésérzékeny, ezt a mellékelt teleszkópos ceruzával kezelhetjük, de a legtöbb helyen a kezünkkel is könnyedén navigálhatunk. A felső, szélesebb képernyő pedig kvázi a 3DS lelkét jelenti: ez ugyanis a 3D-s megjelenítő, ahol a térélmény élvezéséhez még szemüveget sem kell hordani. A 3D egyébként tök jól működik, egyáltalán nem fárasztó a szemnek, de ha valaki nem bírná sokáig, az oldalt lévő csúszkával valós időben letekerheti a hatás erejét, sőt akár ki is kapcsolhatja ezt a funkciót. A felső képernyő egyébként 800x240 pixel megjelenítésére képes (ebből 400-400 jut a bal és a jobb szemnek), míg az alsó 320x240 pixeles felbontás mellett működik - mindkét kijelző 16,77 millió színt tud megjeleníteni. A játékélményhez rengeteget hozzátesznek az új sztereó hangszórók is, ezek szintén óriásit fejlődtek az előző generáció óta.


Ha már a 3D-t szóba hoztuk, a 3DS kameráiról is illene beszélni: ebből három van, a hátsó kettővel akár 3D-s fotókat is rögzíthetünk, míg az elülsővel az arcunkat vehetjük fel például a Mii-k készítésekor. Apró szépséghiba, hogy mindegyik VGA (640x480 pixel) felbontású, ami ma már kevés, de a Nintendo mentségére legyen mondva, hogy a kamerákkal valószínűleg többet fogunk játszani, mint fényképezni. A 3DS mellé ajándékozott augmented reality (kiterjesztett valóság) kártyákkal már ki is próbálható ez a fícsör: az AR-lapokat az asztalra helyezve a kamera 3D-s figurákat varázsol belőlük, és a kijelzőn keresztül még meglepően látványosan deformálni is tudja az alattuk lévő felületet. Persze ezek a kártyák csak afféle bemutatónak számítanak, azonban nem csodálkoznánk, ha a 3DS-szel együtt (még inkább) elterjednének a kártyapaklis videojátékok.


A 3DS-koncepció egy másik fontos eleme a konnektivitás: légy bárhol elérhető, folyamatosan kapj valami újdonságot, minden nap vár majd valami más a konzolodon. A 3DS becsukáskor automatikusan alvó módba vált, ilyenkor értelemszerűen nem kapcsol ki teljesen, adatokat még továbbra is tud fogadni. Ezt a funkciót használják ki az úgynevezett StreetPass és SpotPass funkciók. Előbbi azt jelenti, hogy a konzol alvó állapotban is képes információkat cserélni más 3DS-kkel, ezt a lehetőséget használja ki többek között a Super Street Fighter IV, ahol mindenféle trófea jár azért, ha úton-útfélen a gépünk megküzd egy másikkal. A SpotPass hasonló funkció, ám ez a különféle Wi-Fi hotspotokat kutatja, hogy letölthesse a legújabb frissítéseket és extra tartalmakat a játékokhoz. A Nintendo tehát azt akarja elérni, hogy állandóan kontaktban legyél valakivel vagy valamivel, más kérdés, hogy 3G-vevő nincs a gépben, ami szintén hibapont – igaz, ismerve a DS pályafutását, még nincs kizárva semmi.


A Nintendo 3DS-t nem csak játékgépnek szánják a japánok, és a konzol valóban sok olyan funkcióval rendelkezik majd, amelynek még hallomásból sem lesz köze a játékokhoz. A Eurosport 3D-s sportvideókkal, a Shaun the Sheep című animációs sorozatot jegyző Aardman Animations 3D-s rövidfilmekkel jelentkezik a konzolon, illetve lesz hozzá internetböngésző, lépésszámláló, hangrögzítő (ahol a poén kedvéért eltorzíthatjuk a felvételt), és természetesen Mii-ket is készíthetünk majd vele: ez utóbbiban akár úgy is létrehozhatjuk a karakterünket, hogy előtte lövünk egy fotót az arcunkról, amiről azután a szerkesztő megformáz egy avatart. A gépen beépített játékok is találhatók, igaz, ezek legfeljebb rövid időtöltésre alkalmasak, a hangsúly természetesen még mindig a boltban kapható címeken van.


Bár a Nintendo maga is bevallja, hogy maradna a casual vonalon, a 3DS nyitófelhozatala meglepően impozáns lett. Megjelenik a Super Street Fighter IV 3D-s változata, visszatér a The Legend of Zelda: Ocarina of Time, a Kid Icarus, a Mario Kart, a Paper Mario és a StarFox 64 is. Kétféle Resident Evil játékot is kapunk, lesz Madden NFL és Pro Evolution Soccer, s a Ubisoft is bedob egy Ghost Recont, egy Splinter Cellt, egy Raymant és egy Drivert a közösbe. Ez persze csak a töredéke a majdani játékfelhozatalnak, de többek között ezek azok a címek, amelyek hardcore szemmel is értékelhetők lesznek. Később - ha mindez nem lenne elég - a Magyarországról is elérhető eShopból mindenféle oldschool GameBoy-játékra ruházhatunk be, ráadásul a 3DS tökéletesen viszi a DS-címeket is.


A rövid tesztelés alatt nekünk megtetszett a 3DS, persze felesleges túlzott elvárásokkal kézbe venni a kütyüt. Ha eddig tetszettek a Nintendo konzoljai, ha találtál bennük valami szerethetőt, akkor a 3DS-szel sem lesz gond, ellenkező esetben nyugodtan folytathatod a Nintendo-mentes életedet, legfeljebb a 3D miatt éri meg kipróbálni (erre az ország számos pontján lesz lehetőséged hamarosan), ha már azt mondják, hogy ez lesz a jövő. Az mindenesetre biztos, hogy az új konzolból is óriási siker lesz: Japánban rengetegen megvették a gépet, és az előrendelések szerint a nyugati premierekkel sem lehet baj. A közeljövőben mi is megpróbálunk valahol felhajtani egyet belőle, és néhány nívósabb címet tesztelés alá veszünk – kíváncsiak vagyunk, hogy mivel készült még a Nintendo az NGP ellen!

A képeket a Pocket-lint készítette!

Kapcsolódó cikkek

• Nintendo Post E3 Tour élménybeszámoló
• New Nintendo 3DS teszt