Deadpool teszt

Legyen szó rajzfilmről, moziról vagy videojátékról, Deadpoolt eddig mindig meghagyták mellékszereplőnek, ami nem meglepő; amennyire én tudom, a nagydumás antihős megítélése meglehetősen ellentmondásos a rajongók körében. És bár kétségtelen, hogy a karakter bárkit lezsibbaszt rövidtávon, én imádom, és az első játéka után, ha lehet, még jobban megszerettem. Nem ismerős? Amit tudnod kell róla: Deadpool zsoldos és mutáns, képes regenerálódni, viszont ne úgy tessék őt elképzelni, mint azt a legutóbbi Rozsomák-filmben láthattuk: konkrétan folyton szövegel, tolja a poénokat, és mivel maximálisan buggyant, ne feltétlenül szofisztikált csattanóra végződő tréfákra számíts tőle.

Deadpool eddig tipikusan a “mindent bele” Marvel-játékokban szerepelt, játszható karakter volt a Marvel: Ultimate Alliance-ben, lehetett vele bunyózni a Marvel vs. Capcom 3-ban, és a LEGO Marvel Superheroesban is benne lesz. Nekem az egyik a legemlékezetesebb mellékszereplése az volt, mikor a Spider-Man: Shattered Dimensionsben kellett agyonvernünk őt Pókemberrel, a mostani játék viszont mindegyiken túltesz: itt végre Deadpool kapja a főszerepet, őt irányítjuk, miatta harcolunk, és órákon keresztül vagyunk kénytelen elviselni az állandó viccelődését. Az adaptációt ráadásul nem más vállalta be, mint a Transformers: War for Cybertronnal hatalmasat villanó - igaz, azóta leszállópályára került - High Moon Studios, így maximálisan lelkesen estem neki az új jövevény tesztelésének.

A történet szerint Deadpool régóta vágyott arra, hogy saját videojátékot kapjon, meg is kérte a High Moon Studiost, hogy üssenek össze valamit, azonban a csapat nem igazán hajlott az ötletre. Nem sokkal később mégis csörög a telefon, a High Moon Studios fejese az, kissé idegesen (épp robbanás történt az irodájuknál): na jó, vállalják a dolgot, küldik a forgatókönyvet. Így hát a játék történetében szereplő játék története szerint Deadpoolnak egy médiabirodalom tulajdonosát kell eltennie láb alól, azonban mikor Mister Sinister szabotálja a bizniszt, és megmenekíti a gazfickót, hősünk bepöccen, és bosszút esküszik ellene...

Deadpool lepukkant lakásában kapjuk meg az irányítást, körbejárhatjuk a kéglit, megnyomogathatunk és kipróbálhatunk mindent. Félreértés ne essék, ez nem open-world játék, viszont a jelenet kiváló ízelítőt nyújt abból, hogy mire számíthatsz az anyagtól humor és hangulat frontján - és ezzel együtt nagyjából el is dől, hogy el tudod-e majd viselni a teljes játékidő alatt. Deadpool mindent kommentál, rendszeresen kiszól a játékoshoz, folyamatosan kétértelmű utalásokat tesz, és káromkodik, persze nem egyedül: a fejében hangokat hall, azokkal beszélget. Beleül a fotelbe, megvakarja a heréjét, majd felpumpálja a szoba sarkában álló guminőt, és megkérdezi, hogy min csodálkozik annyira.

És ez csak a játék eleje! Deadpool harc közben folyamatosan abuzálja az ellenfeleit, és persze neked is megmondja, ha bénán játszol. Soknak tűnik? Pedig ez egy olyan játék, ahol a Comic Sans betűtípust használják mindenhol, ahol az ellenfelek azért hasonlítanak annyira egymásra, mert “biztosan testvérek”, és ahol a mentőakció kellős közepén be kell állni hugyozni két őr közé. Közben folyamatosan csörög a telefon, a High Moon Studios az, hogy a költségvetésre, arra nagyon vigyázzunk, mert ha sokat robbantunk, az sok nullát jelent majd a számlán is. Persze jó troll módjára csak azért is robbantunk, mert miért ne?

Ha valamit, ezt a részét nagyon eltalálták a játéknak a készítők. A Deadpool az infantilis humora és hangulata, illetve Nolan North szinkronja miatt kifejezetten szórakoztató, simán rá tud venni arra, hogy csak a fingós-böfögős poénok miatt játsszad végig, és hogy elfeledtesse veled minden más gyengeségét. Merthogy a Deadpool akciójátéknak egyébként végtelenül középszerű, semmi újdonságot nem tud felmutatni, nem tesz hozzá a műfajhoz, hacsak azt nem vesszük extrának, hogy az adaptációk többségével ellentétben még éppen nem játszhatatlan a katasztrofális irányítás miatt.

A Deadpoolban ugyanis túlnyomórészt az a feladatod, hogy agresszíven haladj előre. Aki jön szembe, azt meg kell ölni; először sok kicsi ellenfelet, aztán már nagyobbakat és erősebbeket, végül a kettőt együtt, nagyobb porciókban. A rutinszerűen kivitelezett játékmenetnek persze része az is, hogy egyszer-egyszer lopakodnunk kell, máskor helikopterre pattanunk, de ott is a telepített gépágyú mögé, és a kötelező platformjelenetek sem maradnak el, tehát elmondható, hogy a játék nem vállal túl sokat. Ha nem időzöl el a részleteken, és nem tetszik a körítés sem, pontosan azt kapod, mint bármelyik másik akciójátékban.

A harcrendszer a kommersz hack & slash-sémára épül, ha rendszeresen játszol ilyen játékokkal, könnyen beletanulsz, ráadásul a jól megszokott praktikáid és trükkjeid is előhívhatók majd. Odacsaphatsz a katanáiddal (kicsit is, nagyot is), különböző kombókat süthetsz el attól függően, hogy mennyire vagy fejlett, lőfegyvereket is kapsz, ami távolra kiváló segítség, a gránátok pedig értelemszerűen területre hatnak. A teleport a szokásos dashelésnek felel meg, van ellentámadás, és megfelelő mennyiségű ellenfél levágásával feltöltheted az úgynevezett Momentumokat, amik más-más, egyébként kifejezetten hatékony spéci kombót hívnak elő.

Fejlődni az úgynevezett DP-k - ki nem találnád, mit jelent - gyűjtésével lehet, ezek az ellenfelekből hullanak ki, de a pályán szétszórva is megtalálod őket. Egy gombnyomásra bármikor előhívható menüben lehet költekezni, ha magadat fejleszted, egyebek mellett növelheted az életerődet, a critical csapások gyakoriságát, és a Momentum töltését is felgyorsíthatod, de a fegyvereid hatékonyságát és erejét is javíthatod. Eleinte katanával és pisztollyal kezdesz, később viszont vásárolhatsz komolyabb mordályokat is, és a különböző gránátokra is itt fizethetsz be - a muníciót már nem kell külön megvenni, a DP-khez hasonlóan kell összegyűjteni azokat is.

A középszerűség mellett a Deadpool óriási hibája, hogy részben emiatt kifejezetten tartalmatlan is. Az egy dolog, hogy a random ellenfelek kardélre hányása nem jelent túl nagy változatosságot, de a főellenfelek likvidálása is kimerül abban, hogy lényegében többet kell csépelni őket. Erre tesz rá egy lapáttal, hogy az egész kampány egy délután alatt végigtolható, ezen kívül a Challenge küldetésekkel tehetsz egy próbát, ahol a már megnyitott pályákon kell időre végezned a rád szabaduló ellenfelekkel. Ez hozzávetőlegesen plusz egy délutánt jelent.

Ilyen tehát a Deadpool. Középszerű, repetitív, rövid, az irányítása pedig őrületbe kerget, viszont ha valami, hát a főhős és a dumája miatt mindenképpen érdemes vetned rá egy pillantást, és ha beveszi a gyomrod ezeket a vicceket, sőt órákon keresztül képes vagy tűrni őket, garantáltan jól szórakozol majd. A többiek viszont túl sok értéket nem fognak benne látni.