Hol is hagytuk abba tavaly? A Pro Evolution Soccer 2014 tulajdonképpen előkészítette a terepet a következő generációs debüt előtt, és bár nem voltam maradéktalanul elégedett az előző résszel, abszolút előrelépésként könyveltem el a Konami próbálkozásait. Sok év után elkezdtem reménykedni, mert már akkor azt éreztem, hogy a készítők végre megint megcsípték a lényeget, azt, amitől a PES mindig az volt, ami: valódi focit lehetett benne játszani, küzdeni kellett a pályán, mindezt persze úgy, hogy közben a játék végig szórakoztató maradt. A FOX Engine behozása (már azon túl, hogy a Konaminak amúgy is könnyebbséget jelentett) telitalálat volt, ironikus módon a konzolgeneráció végére a PES PlayStation 3-on és Xbox 360-on is hívogatóvá vált.

Persze egy sor dologba bele lehetett kötni, meg is tettem, de titkon abban bíztam: oké, a nagy durranás csak most jön, 2014-ben a PlayStation 4-et és az Xbox One-t is beveszi a sorozat, és az alapok feltúrásán túl gurít valami extrát is... Így lett? Nos, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, és bár a Pro Evolution Soccer 2015 a legszerethetőbb darabja a sorozatnak az elmúlt évekből, ezzel együtt érdemes felkészülni arra is az indítás előtt, hogy látványos különbségek nem lesznek a tavalyi részhez képest. Alibizésről viszont nincs szó a Konami részéről, az ugyanis, hogy a srácok hibamentesen levezényelték a generációváltást, tükörsimára csiszolták a játékmenetet, és egy sor apróságot kijavítottak, mindenképpen pozitívum.

Ha a nettó játékmenetet vesszük alapul, a PES-sel nagyon jó élmény játszani - megint, ha úgy tetszik. Egész egyszerűen a Konami játékában több tér jut a taktikázásnak, a lassú építkezésnek és a cseleknek, mint az örök rivális FIFA-ban, ami nemcsak differenciáló tényező itt, de a motor képességei is felértékelődnek általa. Érzésre megint gyorsult egy kicsit a játék ugyan, ettől függetlenül végig mély marad, sőt megköveteli tőled, hogy figyelj oda rá, az ellenfelekre, és ne kapkodj, inkább járasd a labdát, próbálj ellavírozni a védők között, és csak akkor rúgd el, amikor biztos a helyzeted.

És az én szememben az a valódi kihívás, amikor a játék nem igazságtalanul és logikátlanul keményedik a nehézségi szint feljebb tolásával, hanem ellenkezőleg, inkább koncentrációt igényel. Ha kikaptam, vagy akár csak gólt kaptam, egyáltalán nem éreztem azt, hogy csalt a gép, mert be tudtam lőni, hogy hol rontottam, mit kellett volna máshogy csinálnom. Ami azt illeti, a mesterséges intelligencia is javult tavalyhoz képest. A gép szervezettebben védekezik, ha hosszú indításokkal próbálkozol, nem fog mindig összejönni, ha pedig náluk van a labda, akkor is igyekeznek megtartani azt, illetve úgy forgolódnak vele, hogy egy rosszul időzített becsúszás könnyedén sárgalapot eredményezhet. A csapattársaid is jobban teszik a dolgukat, ha úgy látja jónak, a kapus automatikusan is kiszalad, hogy kirúgja a labdát, illetve úgy általában véve is tudják a srácok, hogy hol a helyük - nem úgy, mint tavaly. Természetesen a felállást és a taktikát most is részletesen testreszabhatod, a saját igényeid és a játékosaid képességei szerint.

Az élményhez az is hozzátesz, hogy a játék tükörsimán fut PlayStation 4-en, sőt Xbox One-on is, ott még a felbontást is beáldozták a 60 fps érdekében. A PES 2015 precízen irányítható, a passzok és a kapuralövések pont akkor és olyan erővel dördülnek el, ahogy eltervezted. Ezúttal is bebizonyosodott a FOX Engine jó választás volt a készítők részéről, ami persze a derék Róka rugalmasságának is köszönhető. A focisták mozgása baromi jó, olyan finom mozdulataik vannak, amilyeneket még nem láttunk focis játékban, a fizikát - ha eltekintünk egy-két röhejes bukdácsolástól - nem érheti panasz, és egyre vállalhatóbbak lesznek a játékosok arcai is, ahogy a stadion közönsége is egyre kevésbé statikus. Ugyan összkép tekintetében nem vagyok maradéktalanul elégedett a látvánnyal, a motor az elsődleges feladatát tökéletesen ellátja, és maximálisan kiszolgálja a játékmenetet.

Játékmódok terén ezúttal is széles a kínálat, sőt még bővült is a játék. A szokásos gyorsmeccseken túl természetesen menedzselheted a csapatodat a Master League módban, koncentrálhatsz egy játékosra a Become a Legendben, egymás után falhatod a bajnokságokat, a Bajnokok Ligája-, az Európa Liga- vagy akár az AFC-kupákat, és természetesen megméretheted magad online is - már abban az esetben persze, ha a Konami szerverei is így akarják. Az “újdonságot” a myClub jelenti, így idézőjelben, mert tulajdonképpen a FIFA Ultimate Team helyi megfelelőjéről van szó, épphogy kártyák nincsenek benne: a cél itt is az, hogy alulról indulva, egyenként halászd össze a csapatodba a legjobb játékosokat. A meccsek megnyerésével pénzt kereshetsz, ebből finanszírozhatod az ügynökeidet, akik azután folyamatosan toborozzák neked a tehetségeket - utána rajtad áll, hogyan legózod be őket a lehetőleg egyre eredményesebb csapatodba. Sokat lehet szidni az EA-t, azt ugyanakkor kár lenne vitatni,hogy az Ultimate Team óriási találmány volt a részükről: a Konami hasonszőrű próbálkozása nem is különbözik ettől túlzottan, igaz, a srácoknak már csak a rivális sikere (és persze a mikrotranzakciók) miatt érdemes volt beszállniuk ebbe a buliba.

Viszont. Ami miatt különösen vártam az idei PES-t, az az, hogy végre nemcsak japánok dolgoztak rajta, hanem egy brit fejlesztőstúdió is - és sajnos ebből egyelőre nem sok látszódik. A Konami korábbi nyilatkozatai szerint elvileg a britek felelnének azért, hogy az egyébként Ázsiában és Dél-Amerikában rendkívül népszerű PES mások mellett az európai közönség számára is elsődleges kedvenc legyen, és bár ehhez mindenképpen szükség lenne a prezentáció felturbózására, itt még bőven lesz dolga a srácoknak. A finomítás érezhető, a menürendszer például - bár még mindig nem az igazi - megörökölte az EA Sports-játékok csempés elrendezését, a soundtracket teletömték ismertebb dalokkal, és a tavalyi rész után végre a meccsek alatti hangkeverést is eltalálák. Még szerencse, mert a kommentátoroktól még mindig meg akarok egy picit halni, a magam részéről tudnám értékelni, ha a készítők keresnének valakit Jon Champion és Jim Beglin helyére. És természetesen nem lehet elmenni szó nélkül a licencek hiánya mellett sem: nem azért mert kötözködni szeretnék, hanem mert meggyőződésem, hogy ezek nélkül egy ponton túl nem tud majd előrelépni a Konami.

Mindezeket az egyébként évről évre felemlegetett negatívumokat leszámítva, bátran ajánlom a Pro Evolution Soccer 2015-öt. Lehet, hogy nem annyira színes és szagos, mint az aktuális FIFA, de a játékmenete baromi jó, ami összességében képes a hiányosságokat ellensúlyozni. Habár a tavalyi epizódhoz képest nem kaptunk túl nagy változtatásokat, az alapok megvannak, innen már csak fejlődni lehet. Jó évek várnak várnak a PES-rajongókra!