Boiling Point

Őszintén szólva igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot a Deep Shadows, hogy ilyen gyatra történetvezetéssel mert előállni, elsőre én azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Mindenesetre azt a következtetést vontam le, hogy a készítőkbe vagy nem szorult cseppnyi kreativitás se, vagy egyszerűen idejük nem volt ütősebb sztori összekalapálásán. Utóbbi lehetőséget azon nyomban el is vettetem, mivel utánanéztem, hogy a korábban Xenus névre hallgató játék, már idestova három, hosszú esztendeje készül. Számomra egyszerűen lehetetlen elhinni, hogy ilyen hiányosság tudatában az Atari pénzt ölt a projectbe. A fikarcnyit sem ötletes „bonyodalomról" a hangulatos bevezető animáció készséggel tájékoztat bennünket már az elején és sajnos később sem változik meg a helyzet. Sebaj, ha a játékmenet tűrhető, akár még fejet is hajtok a Boiling Point felett. Maga a szintér remekül segíti a beleélést, és rögtön meg is adja számunkra az alaphangulatot: miután repülőnk megérkezett és elbuszoztunk a kezdő helyszínre, Puerto Sombrába, a lepukkant koszfészekbe, egy csapásra sikerül belefeledkeznünk a programba.

A totális szabadság szimulációja már több játéknak is jót tett, most sincs ez másképp. Lisa kereséséhez szabad kezet adtak a fejlesztők, tényleg arra mehetünk amerre csak akarunk, bár erősen ajánlott logikus nyomokon elindulni, nem csupán elindulni a vakvilágba. Érdemes felkeresnünk a hely nevezettességeit, a kocsmát, a Motelt és a rendőrséget, meggyőzni a lakosságot arról, hogy nemes cél érdekében küzdünk. Sajnos a helyiek a legkevésbé sem erkölcsi magatartásukról híresek a pénznél talán csak az alkoholt szeretik jobban és egyáltalán nem érdekük, hogy önzetlenül a segítségünkre siessenek, éppen ezért legtöbbször feladatokat kell teljesítenünk nekik, hogy kiadják azt az információmorzsát, amelyre nekünk szükségünk van. Több, ígéretesnek tűnő frakcióhoz csatlakozhatunk céljaink eléréséhez, akik természetesen küldetésekkel bízzák meg szerény személyünket. A legkézenfekvőbb talán a rendőrség oldalára állni, hiszen rosszfiúból több van Realia-ban, mint döglött kutyán a légy. Nos maga a rendőrfőnök sem az a szent ember, akinek elvileg lennie kellene: a zsarolás, korrupció nem áll távol tőle. Persze, a törvénynek nincs igazán befolyása a lakosság felett, ezért nem túl nagy baj, ha kicsit lespanolunk a rosszfiúkkal. Választhatjuk, hogy a drogkartell, a gerillák, vagy a városi nehézfiúk oldalára állunk. A kartellt segítve például tekintélyes summa ütheti a markunkat – hiába, a kábítószer itt az egyik legnagyobb mozgatórugó. Nem mindenkinek tetszik, hogy jelenleg egy lanyhatag, befolyásolható kormány van hatalmon a térségben, így ha megkeressük a kommunista beállítottságú gerillákat, talán jót is cselekszünk vidék jövőbeli sorsáért. A város maffiavezérét szolgálva a lelkiismeretes játékosok nem igazán találják meg a számításukat, mindenesetre részünk lesz pár olyan akcióban, amivel biztos nem fognak eldicsekedni. Ha viszont mindenképpen az igaz ügyet akarjuk szolgálni, arra a hadsereg ad megfelelő támpontot: derék helyi bakákat igencsak megviselte a drogbárókkal vívott kilátástalan harc, minden bizonnyal jót tenne nekik, ha egy amcsi legény is erősítené a soraikat. Érdemes még meglátogatni a bennszülötteket, akiknek több olyan megbízást is teljesíteni kell, amivel jellegtelen életüket megkönnyíthetnénk, annál is inkább hiszen a drogbárók rendszeresen rabszolgamunkára kényszerítik őket. Bárhova is szegődünk el, egy lényeges dolog lebegjen szemünk előtt: mégpedig az, hogy megtaláljuk egyszem lányunkat ebben az egzotikusnak tűnő, mégis visszatetsző világban.

Néhány szerepjátékos elem igyekszik életet lehelni az újdonságokra éhező FPS-ek világába. Noha alapvető fejlődésrendszerrel találkoztunk már korábban lövöldözős játékokban, ám azt nyugodtan állíthatom a Boiling Point RPG-s rendszere egészen tűrhető, mi több az egyik legnagyobb pozitívuma a játéknak. Rendelkezünk egy meglepően ötletes karakterlappal, amelyen megtaláljuk elsődleges tulajdonságainkat, köztük olyanokat is mint, hogy fáradság, autóvezetés, alkohol és drogfüggőségi mutató. Bizony, ebben a játékban vedelhetünk kedvünkre a kocsmában, aminek következménye az lesz, hogy irányíthatatlanná válik hősünk és rózsaszín pacák jelennek meg szemei előtt – ergo berúgunk, mint a Főszerkesztő Úr, mikor megünnepelte a magas oldallátogatottságot :). Ahhoz, hogy a lehető legjobban produkáljunk harc közben, szedhetünk különböző ajzószereket, melyek ugyan nem tesznek jót egészségünknek, ám részlegesen megnövelik tulajdonágaikat. Mivel emberek vagyunk ezért rendszeresen ennünk és aludnunk kell, ezért igyekezzünk úgy beosztani a napi programjainkat, hogy ezekre mindig maradjon időnk. Említésre méltó még az inventory-nk is, amibe kedvünkre pakolhatjuk a különböző fegyvereket és más tárgyakat, ám figyelembe kell vennünk a súlyukat, hiszen nem vagyunk képesek egy meghatározott kilónál többet magunkkal cipelni. Rendelkezünk továbbá naplóval is, amiben megtaláljuk küldetéseink leírását és a helyiekkel folytatott párbeszédeket.

A különböző szükséges dolgokat (fegyver, élelem stb.) beszerezhetjük kereskedőktől, vagy halott ellenfeleink átkutatása után. A gyilkoló alkalmatosságok száma egészen szívmelengető, viszont lőszerekkel takarékoskodnunk kell. Ebben a játékban majdnem mindig kifizetődőbb a lopakodó, ill. a gerillataktika, mert a túlerő bizony könnyedén szétszedhet bennünket. Mivel a bejárható terület óriási, éppen ezért a szokásosnál is nagyobb szükség van a vezethető járművekre – földön, vízen, levegőben -, amelyek száma szintén méretes. Ezeket nem csupán arra használjuk, hogy eljussunk egyik helyről a másikba (erre ott van a taxi), hanem az ellenséggel való összecsapás során is nagy szolgálatunkra vállnak – főleg a tankok és a harci helikopterek, kár hogy az irányításuk hagy némi kívánnivalót maga után.

Ha az összes negatívumot fel akarnám sorolni, szinte biztos, hogy oldalakat tölthetnék meg velük. Tovább rontva a helyzetet, azt kell, hogy mondjam, sajnos a bugok több játékra elegendőek lennének. Itt van például a bődületes gépigény, holott nem is olyan szép a látvány! Szinte hihetetlen, de a Boiling Point még csúcsgépeken is durván beszaggat, ám az biztos, hogy 1 GB – nál kevesebb memóriával rendelkezők vérlázító töltögetésekben (is) lesz részük. Másik zavaró hiányosság az AI. Az már horrorfilmbe illő, amit ellenfeleink produkálnak. A karakterek modellezésére és animációjára igencsak ráfért volna a munka, mert most ez így nagyon nincs a helyén, mérföldekkel elmarad az nagy ászokétól. Ezen felül megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb, főleg technikai hiba rontja le a béna sztoritól már amúgy is csapzott összképet. Érthető hát, hogy nagy szükség van az érkező patch-áradatra.

Maga a grafika nem egy nagy durranás, ezt ellensúlyozza a megfelelően felépített hatalmas terep, falvakkal, dzsungelekkel és folyókkal, ami jól visszaadja a dél-amerikai környezet hangulatát. Néha a textúrák nagyon elmosottak, néha viszont semmi kivetnivaló nincs bennünk. A főhős arcát a Múmia filmekből ismerős Arnold Vosloo-ról mintázták, bár a holywood-i színész jelenléte nem sokat nyom a latba a végeredményt illetően. A játék latinos zenéje elismerő hümmögést váltott ki belőlem, remek aláfestés mindegyik – különösen a telepítés alatti darab – csak sokat ismétlődnek. A szinkronhangok terén nem ütköztem kirívó igénytelenségbe, ám a beleélés lehetett volna jobb is. A többi zörej tekintetében nem vettem észre ordas hibákat, jóllehet néhány effektet én kicseréltem volna.

A Boiling Point-ról bátran állíthatom, hogy kiemelkedő darab, már csak a környezetet és a non-linearitását tekintve is, viszont égbekiáltó bugjai miatt ráfért volna még egy alapos optimalizációs folyamat. A némi szerepjátékos és kalandelemek nagyon tetszettek, ritkán látni FPS-ekben ennyi ötletgazdagságot, sajnos ismét a kivitelezésen bukott el sok minden. Egy próbálkozást simán megér a stílus kedvelőitől, csak ne felejtsetek el erős gépet rakni alá és felpatchelni. Én szóltam előre!