Jó napot, jó fizetést!
Tisztázzuk, a videójáték, mint hobbi, soha nem volt olcsó mulatság. Ám egykor valahogyan mégis másképp működött az erre a célra kitűzött üzletpolitika. Leperkáltad az összeget – megkaptad a játékot. Ennyi. Ha friss cím volt, többe került, ha nem, olcsóbban jutottál hozzá. De soha nem kellett plusz zsetont költeni, legfeljebb akkor, ha gépet szerettél volna újítani, vagy kontrollert venni a konzolodhoz, mert a régi fűbe harapott. Jónéhány évvel később ez már nem pusztán ”vásárlás”, annál sokkal több, és sajnos nem a játékosok számára.
Senkinek sem kell elmagyarázni, mi az a DLC. Mindenesetre, ha azt hiszed ennek a rövidítése: Dögös Lányok Cicije, akkor jobb, ha tiplizel erről a cikkről, mert nem neked szól. A dlc önmagában egy zseniális dolog! Ha egy játék sikeres, akkor a fejlesztők úgy döntenek, készítenek hozzá ráadást, de hogy ne kelljen külön csomagolásban tökölni vele, letölthető tartalomként érkezik, bár a legnépszerűbbekből később lemezes változat is készült. Na mindegy, a lényeg, hogy ez nem teljes értékű anyag, csak hab a tortán, épp ezért nyomott áron férsz hozzá, s így te is boldog vagy, meg a fejlesztő bácsi is kirúghat a hámból. Ez így kezdődött, és ennek így is kéne működnie. Csakhogy egyesek úgy vélték, ha már downloadable content, akkor minden szart bele lehet gyömöszölni. Nem kellett sokáig várakozni, és megszülettek az olyan dlc-k, mint a skinek, kellékek, tárgyak, ruhák, coin-ok meg hüvelykújjak a valagunkba. Higgyétek el, ezek fölösleges cuccok, mert alapjában semmit sem adnak hozzá a játékélményhez, de ha már csinálnak ilyeneket, akkor legalább ingyen adhatnák, ezzel megköszönve a vásárló hűségét.
Régebben ha láttunk ilyet, az a játék végigvitelével megnyitható volt (RE 3-4, MGS3-4, stb). Na meg az úgynevezett plusz játéktartalmak, amelyek (most már) nem úgy születnek, hogy >>jó lett a game, csináljunk hozzá még valamit<<, hanem rögtön a game megjelenése napján, vagy nem sokkal utána, már el is érhető, természetesen pénzért. Mi ez, ha nem pénzszívás? Szerintem nekik már kevés az alap ár, annál sokkal többre fáj a foguk. Tisztelet a kívételnek, akik sajna kisebbségben vannak. Gondolom olyan jelenséggel is találkozott már a többség, amikor a dlc-k ára jócskán meghaladja a játékét. Van ilyen dögivel! A FTP meg hasonlók, pedig ennek a továbbfejlesztett változata, csak sokkal mocskosabb módon kivitelezve. Azaz a pofádba vágnak egy címet, mondván ingyen van, aztán, ha tovább akarsz jutni, fizess gecó. Na persze anélkül is kitolhatod, de direkt úgy csinálják meg, hogy pénzköltés nélkül szinte az örökkévalóságig tartson, még ha profin is tolod. Ezzel szépen rávesznek a perkálásra. Komolyan mondom, hogy bár leszögeztem, a dlc egy fantasztikus találmány, de ha elnézem merre tart, inkább soha a büdös életben nem jött volna létre, mert akkor nem tudnánk róla és nem is kéne.
A kiadóknak úgy néz ki már nem telik két Ferrari-ra, mert ennél még tovább merészkedtek, és csináltak egy olyan dolgot, ami elsőre szintén fasza, de közelebbről megvizsgálva, ez is csak a pénztárcánkba való mélyebbre nyúlásról szól. Remastered, a durva anyját! Szerénységem mindig örül, ha egy régebbi játék felújítást kap, mert amellett, hogy nosztalgia, még szebb köntösben is tolhatom. Ja nem, az inkább a remake! A remastered más tálban van tálalva. Nem vitatom, jó dolog, hogy egy előző generációs játékot a maira is kiadnak, kecsesebb felbontásban. Miért? Mert bizony sokan vannak, akiknek kimaradt, és most szívesen pótolják. A másik eset, hogy rengetegen már megszabadultak a régebbi gépjeiktől, játékaiktól, de ismét a kollekciójukban szeretnének látni/játszani kedvencüket, immár pofásabb minőségben. Van ezzel gond? Nincs. Akkor meg?
Nos az a gáz, hogy ezt korrekt módon kéne csinálni. A korrekt persze itt az lenne, ha a kurrens konzolok visszafelé kompatibilitással érkeztek volna (már első nap!). Sokan csodálkoztak is anno, miért nem képesek erre. A válasz a remastered játékok. Ki vette volna őket úgy? Max Gézuka, a hütőm alatt lakozó kisegér, mert ő nagyon hülye. A rengeteg kurvaanyázás után kicsit csillapodtak a kedélyek, mert az idő nagy Úr. Meg is barátkoznánk a gondolattal, hogy habár nincs visszafelé kompi, cserébe jóval szebb kivitelezésben kaphatjuk meg ismét favorit játékainkat. Csakhogy itt jön a meglepi: ezt nem úszod meg szárazon, ergo olcsón! Már az is hiperdisznóság, hogy akinek megvan előző genre, 1%-al sem kapja meg olcsóbban (a kívétel ezen a téren oly kicsi, mint a szomszéd farka). Váj, mármint why... mármint miért? Oké, oké, legyen! Ám még így is szemtelenség, mivel több éves játékokért majdnem annyit kérnek, mint amennyit fénykorukban értek, holott előző genre fillérekért kapható. Na persze, akinek kimaradt, az úgyis megveszi, s ezt ők is jól tudják, épp ezért akkor tekergethetik a mellbimbóidat, amikor csak akarják. Viszont akinek a kedvence, és vissza akarja szerezni... menjen dolgozni. A szupermegaaljasság pedig az, hogy gyakran alig-alig javítanak rajta, vagyis a különbség olyan elenyésző, hogy a szemünk fáradságát sem éri meg. Jó példa erre a hamarosan megjelenő Prototype kolleksön, vagy a God of War 3, ami bakker 40 dodó!!! Menjenek toroktágításra, mert most jó mélyen ledúgom nekik!
Engem ezek a dolgok bosszantanak a legjobban, de örülök, hogy még akadnak kívételek, tisztességes fejlesztők/kiadók. Igaz biztos vagyok benne, hogy hamarosan nekik is kellesz egy plusz Ferrari. És figyeljétek meg, minél több pénzt csikarnak ki belőlünk, annál penészebb minőséget tesznek le az asztalra! Pocsék portok, elnagyolt gépígények, marhára rövid és egyszerű kampányok, siralmas szerverek, stb. Törődjünk bele, minél drágább lesz ez a hobbi, annál nagyobbat fogunk szívni. Felejtsd el, hogy a vásárolt játék, egyenlő a rá kiadott pénzed értékével. Mindebben pedig az a szomorú, hogy akarunk játszani, banyek.
Gondolom, amikor a PSNow-ban elindítasz egy játékot, neked is kioszt egy virtuális PS3-gépet, és onnan streameli neked a játékot. Ebből fakadóan a technikai korlát még mindig az egyszerre megnyitható sessionök száma. Ha a nyolcvan millió PS3 tulaj előtt megnyitnák a felhőt, szerintem az felérne egy DDoS attacknak.
Más kérdés, hogy meg lehet-e oldani, hogy a játék csak egy példányban fusson és a számításokat a PS4 végezze. De ahhoz agépre is le kell húznia az adatok platformfüggetlen részét, különben tényleg csak terminálként működne...
Aztán persze lehet, hogy sokkal okosabban oldják meg, nem nagyon vagyok otthon ebben. :$
Nem nagyon jelentkeztem mostanaban mert most estem at egy nagyobb terd muteten, de mostmar legalabb ithon vagyok, korhazban eleg szar a net, igy inkabb jatekokat nyomtam a lapitopin :D
Az episode-okra felosztást csak azért hagytam ki, mert az korrekt árcédulával működik. Azt mondod 20 dodó, pedig nem is, mert általában 5 dodó egy epizód, ergo a teljes 5 rész nem több, mint 25. Ha pedig előre kifizeted, ennél is olcsóbb ( TWD, The Wolf Among Us, Life is Strange, Game of Thrones, RE Revelations, stb.) Javíts ki, mert lehet tévedek itt-ott!
Amúgy miért nem lehet felhőn megvenni a játékokat, csak bérelni? Mert akkor valóban szuper megoldás lenne a visszafelé kompatibilitásra, + helyet sem foglalnának a megvett játékok a vinyón! Ezt várom én, és akkor mehet a PS3-am nyaralni. Persze nem ártana a store-hoz hasonló korrekt árazás sem!
GoDach - +1. :-)
Jó kis topik, öröm olvasni. Most nyaralok és mobilról szívás úgyhogy nem írok többet. :-D
Bloghoz: Érdekes téma. Összetett és egy olyan dolog, ahol nem lehet igazat adni senkinek. Én is van, hogy támadom "szegény" előrendelőket. Vagy, a DLC vásárlókat. Az igazság azonban az, hogy a tavalyi évben, azért nem rendeltem elő, mert nem volt Fallout 4. Ha lett volna, akkor megteszem. DLC-t is azért nem vettem, mert sem a Fallout 3-hoz sem a New Vegashoz nem jön már dlc. Ha jött volna, megveszem.
Így ebben a gondolkodásban, azt mondom, hogy ha nekem "jogom" van eldönteni, hogy ez jó vagy pénzt költök rá, akkor viszont ahhoz nincs, ha valaki a Sims 12-őt veszi meg és annak a papucs DLC-it.
Persze, amikor jól felbosszantom magam, akkor én is tudom osztani az észt, de amikor viszont végiggondolom az egészet, úgy érzem, egy fokkal nem vagyok különb, mint akármelyik játékos.
Azért gaikai, mert a japók felvásárolták anno ezt a céget, akik tényleg rohadtjól megoldották a távolról való játékot. Én anno a sony előtt még a web browserben kipróbáltam mit alkottak, és azt kell hogy mondjam, jobban futott mint az onlive. Toltam vele egy kis need for speed runt és egész elfogadható kinézete és késleltetése volt. Valószínűleg nem akartak tökölni a grafikai hibákkal meg a nehéz megoldhatósággal, és helyette fillérekér vettek egy szervernyi 8 éves konzolcímeket kisujjával futtatni tudó hardvert.
Mert? Nyilván véletlen a tucat remastered, meg a Sony fizetős felhős megoldása. Nem hiszem, hogy technikailag nem lett volna megoldható, hiszen az MS már megoldotta! Azt még max elhiszem, hogy akkor több idő kellett volna nekik, és az a konzolok csúszásával járt volna, így inkább hanyagolták, ami mellesleg később kapóra jött nekik, kiadóknak, fejlesztőknek. Persze, ha valaki azt állítja, hogy tényleg nem volt megoldható, én elhiszem, csak szépen legyen megmagyarázva, mert mondani bárki bármit tud, ám a tények magukért beszélnek.
Egyébként amikor a Snes megjelent azonnal lecsekkoltunk rá, pontosabban a szüleim vették meg kb a megjelenésekor eléggé borsós áron, akkor voltam kb 3 éves, és talán a Super Mario World-el játszottam, na innen ered a Nintendos mivoltom..:d
Utólag belegondolva tök vicces, hogy a piacokon 1000-3000Ft -okat adtam ki egy játékcseréért. Így tettem szert a Super Star Wars: The Empire Strikes Back-re, mert az még külföldön is drága mulatság volt. Vagy fél évig kerestem régió átalakítót SNES-hez, de csak az 576-ban lehetett kapni (a műsorukban is rengetegszer reklámozták).
A legnagyobb szivatás az volt, hogy míg idehaza a 2-3 éves játékokat is horror áron kínálták, addig külföldön a Media Markt-ban pont azokat hajigálták bele a pénztáraknál elhelyezett "Akciós" ládákba.
N64-re, vagy PS-re váltani jó ideig nem tudtam az irdatlan árak miatt. Aztán mikor meglett végre az N64 és hozzá a Shadows of the Empire... hát leesett állal ültem a tv előtt. :D
Pl: A Donkey Kong 3-at Németországból hozatták kemény 16 ezer volt az ára, gondoljunk bele ez 1996-ban mekkora összegnek számított. És még sorolhatnám a játékokat és az árakat: International Superstar Soccer Deluxe, Donkey 1, 2, 3, Mariók, Aladdin és még so-sok cím. Frissen megjelent játékot 12 alatt nem nagyon kaptál! Aztán ha meguntuk mentünk cserélni egy kis ráfizetéssel. Az N64 és a Ps már rég kint volt, de mi még akkor is jártunk a kazettákat megvenni, az eladó még kérdezte is, hogy nem akarunk venni egy N64-et? Mondtuk, hogy egyenlőre még nem, megmaradunk az oldalnézetes játékoknál, mert akkoriban nem jött be ez a 3D-re váltás......:D
Aztán jött a Ps2, GC, és az első X-box. A suliban szinte mindenkinek Ps2 konzolja volt, és mindenki nyomta az ipart. A warezról csak annyit, hogy már az első Ps idején is ment a pénzért írj ki Béla egy lemezt, de a Ps2 idején ez csak tetőzött, és ment a biznisz.
Na és itt van a legjobb példa a mondandómra, mert ezen kazik többségén hazai lángelmék játékai voltak (Démonok Birodalma, Az alvilág ura...és még sorolhatnám), amikbe nem kis időt és munkát fektettek, mégis a barom kiadó olcsó tálalása miatt a játékosok nem láttak okot azok megvételére. Nem filóztak azon, hogy mennyi munka lehet egy ilyen remekműben... Egy sz@rul kinyomtatott, gagyi borítónál többet nem tudott felmutatni és még drága is volt! Most a remastered majdnem ugyanez: Hangyányival szebb/jobb az előzőnél , ám majdnem olyan drága is. Ha a játékosnak megvan a régebbi, akkor miért fektessen pénzt abba, ami szinte semmiben nem több? A fejlesztőnek és a kiadónak igenis meg kéne dolgoznia azért, hogy a termékét megvegyék! Például ha anno nagy színes dobozban, teljes leírással, minőségi kazin látnak napvilágot a Novotrade-s játékok, akkor talán többen megvették volna azokat, ugyanis egy leírás akkoriban még aranyat ért. Később az 576 persze próbálkozott ilyesmivel (Long Life, Boom...stb), de az már túl késő volt, a Nintendo és a Sega lett a menő.
Amúgy sok játékfejlesztő kinyírásában az időközben újdonsággá váló 3D is közrejátszott. Gyakorlatilag a 3D-s játékok megjelenésével kezdtek eltünedezni az oldalnézetes kalandjátékok és platformerek.
Az 576 árairól meg annyit, hogy szemét lehúzós népség! Köztudott, hogy akkoriban (meg ma is) olyan haszonnal dolgoztak, hogy az eszméletlen. Ott használták ki a szerencsétlen magyarokat, ahol csak lehetett! Aki rájött, hogy Bécsben egyetlen 576-ban vásárolt játék árából legalább kettőt megvehet, az inkább kikocsikázott. Mi is így tettünk és simán visszajött a benzin ára! Fele annyiért vettem kint GameBoy-t, mint az 576-ban, a legjobb GameBoy kazik darabja 1900Ft volt, a dobozos Amiga/PC játékoké meg 1000-1500Ft! Nem sajnáltam, hogy nincs hozzájuk magyar leírás, mert az 576-ban árusítottakban is csak ritkán volt. Az 576 saját játékait természetesen megvettem, mert nem azokat külföldről nem lehetett beszerezni. Pár darab még mindig megvan ezekből a régi szép időkből: http://futu-retro.hu/futu_retro_mukincsek/
Az 576-ban az Amigás Civilization-ért (4 floppy és egy 200 oldalas kézikönyv) 4000 Ft.-t fizettem, miközben a havi fizetésem nem érte el a 30 ezret. Az SSI-féle AD&D játékok 3000 Ft.- körül mozogtak. 2000 alatt ritkán kaptál C-64-rd játékokat is, az igénytelenebb kazettás alkotások is minimum 600-at kóstáltak.
A warez a kilencvenes években gyakorlatilag minden játékfejlesztőt megölt, vagy a nagy kiadók kezeibe terelt. Vicces, nem? Gremlin Graphics, Virgin Mastertronic, MicroProse, Ocean, Sensible, és sorolhatnám a fejlesztőket estig - egy sem állt meg a saját lábán, mert "nem a játékosok vannak a fejlesztőkért".
Ezt nem lehet így kisarkítani, hogy ki van kiért. Ha nem fizeted, nem él meg. Ha nem él meg, keres más munkát. Ez ilyen egyszerű. És nem azért, mert tehetségtelen, hanem mert ha három évig dolgozik egy címen, akkor is élnie kell valamiből, és az a valami végső soron az előző játékának a bevétele lesz.
Chrysh: Te aztán nem sieted el a dolgokat! Játszani is szoktál? (nem hagyhattam ki! :))
Amúgy nem akarok nagyon flegmába átkapcsolni, de én jócskán el vagyok maradva az újabb és újabb játékokkal, és igazából nem is nagyon bánom, mert mire eljutok addig az alkalomig, hogy hozzájussak, akkorra már jó eséllyel cakkapakk megszerzek mindent azzal a lendülettel. Persze ehhez az kell, hogy legyen az embernek lélekjelenléte ahhoz, hogy ne nézzen (vagy keveset) Gameplayeket, Trailereket, PewDiePie (és társai) videókat, stb. Példának okáért én még most se tudom, hogy miről szólnak a konzolexkluzívok. Nem vágom a Gears of Wart, nem értem mi a megható a TLoU-n, a Heavy Rainen mi a nyomasztó és még sorolhatnám....
Nekem ilyen a felfogásom, mert elvégre nem a játékosok vannak a fejlesztőkért/kiadókért (legalábbis a '90-es években még így volt), hanem fordítva. Anno, ha a Wing Commander III. megjelenése után 2-3 évvel kiadtak volna egy Remastered változatot, akkor valószínűleg akkorát bukott volna mint a ház.
Amúgy a cikk klassz lett!
Remélem Gézuka akkor máskor is előkerül majd egy-egy blog alkalmával mert biztos jó haverom lesz :D
Remélem a Fallout4 úgy jön ki, hogy a vége után játszhatunk tovább, nem DLC-vel oldják meg...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.