Virtua Fighter, Dead or Alive, Mortal Kombat, Soul Calibur, Tekken. Sorra újulnak meg a bunyós játékok nagy klasszikusai, a trend pedig most a Street Fightert is elérte. A folytatás nem kevesebb, mint tíz kerek évig váratott minket, február közepén azonban eljött a negyedik rész, mi pedig gyermeki lelkesedéssel ültünk le a konzol elé, hogy tanúi lehessünk a legenda újjáéledésének.
Korábban elég volt pár színes pixel, hogy egy játék órákra ámulatba tudjon ejteni bárkit, most azonban más időket élünk. A Street Fighternek nagyot kell domborítani, ha életben akar maradni a 21. században, ám még mielőtt szétcincálnánk a negyedik részt, annyit azért előzetesen elárulhatok, hogy ez sikerült neki. Jó játékot kaptunk, sőt, kategóriáján belül az egyik legjobbat!
Az 1987. augusztusa volt, mikor a Sutorīto Faitā nevű verekedős játék először feltűnt a japán játéktermekben. A tokiói premiert később globális sikerek követték, Ryu kalandjai Street Fighter néven alig néhány év alatt meghódították az egész világot. A rendszerváltás után szinte nem volt olyan fiatal a civilizált világban, aki ne ismerte volna az SF címet, függetlenül attól, hogy TurboGrafx, C64, ZX Spectrum, Amiga, Atari, SEGA Mega Drive, SEGA Saturn, Super Nintendo vagy PC berendezése volt otthon. A sorozat a későbbi, Dreamcast-es, Playstation-ös és Xbox-os generációkat is elérte, sőt Van Damme főszereplésével egyszer még egy erősen feledhető, B-kategóriás akciófilm is készült belőle.
Az új moziadaptáció előfutáraként érkező Street Fighter IV kronológiai szempontból a második és harmadik rész közé sorolható. Ennek azonban komoly oka van, a készítők mindenben az SF2-t vették példának, a retrospektív grafikától kezdve a szereplőkön át egészen a játékmenet hangulatáig. Újjáéled tehát a múlt, mindezt pedig a legmodernebb technikával teszi.
A pályák teljesen térbeliek, a küzdelmek azonban a retro jegyében két dimenzióban zajlanak, oldalra lépni tehát nem lehet, a harcosok csak egy egyenes sín mentén mozoghatnak. A grafika is egyéni megvalósításnak örvend, a látvány egy olyan különlegesen szép és rendezett, kalligrafikus munkára emlékeztet, melyben a manga elemek keverednek a japán sumi-e tintarajzok stílusával. A technológia leginkább a rajzfilmes cel-shaded megvalósításra hasonlít, a részletek kézzel történő művészi kidolgozása azonban már-már a digital art kategória felé tolja az egész játékot. További érdekesség, hogy speciális effektek sincsenek, minden lighting elem rajzolva jelenik meg, kellemes, álomszerű hatást eredményezve előttünk a képernyőn.
Gyönyörködni persze sok időnk nem lesz, a játékban ugyanis gyakorlatilag végeláthatatlan módon zajlanak a küzdelmek. Arcade módban csak ki kell választani a nekünk megfelelő karaktert, majd végigverekedni magunkat egy tucat másikon, és bezsebelni a teljesítményünkért járó unlockokat. Nincs különösebb történet, emberünk kiválasztása után egy anime rajzfilm megismertet minket az adott szereplővel, elmeséli, hogy az miért jelentkezett a harcra, majd indulnak is az összecsapások. Ennyi az egész, a hagyományos játékmódon kívül azonban van még pár lehetőség, ilyen a kombók begyakorlására szolgáló Training Mode, illetve a különböző kihívásokat nyújtó Challenge Mode is, benne Time Attack, Survival és Trial lehetőségekkel.
Az irányítás a klasszikus hat gombos megoldással megy, újdonság viszont, hogy a sima super kombókon kívül két új speciális mozdulatsort is előcsalhatunk. Az Ultra Combo egy ütéseket, rúgásokat és speciális technikákat felvonultató, profin megrendezett, hosszabb támadássorozat, melyben a nagyobb hatás kedvéért még a kamera is kitér a fixen rögzített helyéről. A Focus Attack egy már kevésbé látványos, viszont annál hasznosabb fícsör. Segítségével megállíthatjuk az ellenfél kombóját, és azonnali ellentámadást indíthatunk ellene, mindez pedig nem igényel különösebb erőfeszítést, elég ha a medium punch és a kick gombokat egyszerre nyomjuk le.
Összesen huszonöt karakter van a játékban, melyek zöme visszatérő, de új rész lévén friss arcok is bemutatkoznak. Balrog, Blanka, Cammy, Chun-Li, Dan, Dhalsim, E. Honda, Fei-Long, Gen, Guile, Ken, M. Bisom, Rose, Ryu, Sagat, Sakura, Vega és Zangief mind-mind ismerős név a listán, Abel, Crimson Viper, El Fuerte és Rufus azonban csak most, a negyedik részben csatlakozott a harcokhoz. Abel egy amnéziában szenvedő, múlt nélküli francia harcművész, Crimson Viper egy titkos ügynök, El Fuerte egy mexikói lucha pankrátor, Rufus pedig egy súlygondokkal küzdő amerikai kung-fu harcos. A sort a három bónusz karakter, Gouken, Akuma és Seth teszi teljessé, róluk annyit érdemes tudni így látatlanba, hogy az előbbi Ryu és Ken mestere, míg az utóbbi kettő főellenségként tűnik fel a játékban.
A hangok teljesen korrektek lettek, a beállításokban választhatunk, hogy az angol, vagy a japán szinkront hallanánk-e szívesen, ami viszont engem maximálisan elvarázsolt, az a betétdal stílusa. Az intró alatt dallamos j-pop muzsika hangolt rá a játékra, olyan fantasztikus alapot teremtve az egésznek, hogy azonnal megjött a kedvem egy kis náspángolásra.
Sokat dicsértem a játékot, a 9-es értékelés azonban arra enged sejtetni, hogy bizony van néhány hiba és negatívum, mely mellett a legnagyobb jó szívvel sem lehet elsiklani. A legfontosabb a rendes karrier mód hiánya, hiszen bár kapunk egy kis bevezetőt és történetet minden játékoshoz, a harcok nincsenek összekötve. A meccsek alatti techno zene ráadásul ingerültté is tett, a hatásának tudható be, hogy sokszor kaptam fel a vizet mikor elvertek, vagy valami nagyon nem akart összejönni. Az achievementekért túl sokat kell dolgozni, és a betanulás is nehézkes, eleinte például alig találtam el az ellenfelet, kombókról pedig az első órákban még csak nem is álmodtam. Persze hardcore gamerként nincs az a pénz, amiért normalnál gyengébbre vettem volna a nehézséget, de hát az én bajom.
Jó játék lett a Street Fighter IV, egyéni stílust képvisel a sokszor egy kaptafára készülő verekedős címek között. Persze legnagyobb erejét akkor ismerhetjük meg, ha igazi ember ellen küzdünk, ehhez pedig már át sem kell hívni a haverokat, az internetes multiplayerrel mindenki a kedvenc foteljéből, a saját izzadságában áztatott kontrollerrel püfölheti a másikat.
Az 1987. augusztusa volt, mikor a Sutorīto Faitā nevű verekedős játék először feltűnt a japán játéktermekben. A tokiói premiert később globális sikerek követték, Ryu kalandjai Street Fighter néven alig néhány év alatt meghódították az egész világot. A rendszerváltás után szinte nem volt olyan fiatal a civilizált világban, aki ne ismerte volna az SF címet, függetlenül attól, hogy TurboGrafx, C64, ZX Spectrum, Amiga, Atari, SEGA Mega Drive, SEGA Saturn, Super Nintendo vagy PC berendezése volt otthon. A sorozat a későbbi, Dreamcast-es, Playstation-ös és Xbox-os generációkat is elérte, sőt Van Damme főszereplésével egyszer még egy erősen feledhető, B-kategóriás akciófilm is készült belőle.
Az új moziadaptáció előfutáraként érkező Street Fighter IV kronológiai szempontból a második és harmadik rész közé sorolható. Ennek azonban komoly oka van, a készítők mindenben az SF2-t vették példának, a retrospektív grafikától kezdve a szereplőkön át egészen a játékmenet hangulatáig. Újjáéled tehát a múlt, mindezt pedig a legmodernebb technikával teszi.
A pályák teljesen térbeliek, a küzdelmek azonban a retro jegyében két dimenzióban zajlanak, oldalra lépni tehát nem lehet, a harcosok csak egy egyenes sín mentén mozoghatnak. A grafika is egyéni megvalósításnak örvend, a látvány egy olyan különlegesen szép és rendezett, kalligrafikus munkára emlékeztet, melyben a manga elemek keverednek a japán sumi-e tintarajzok stílusával. A technológia leginkább a rajzfilmes cel-shaded megvalósításra hasonlít, a részletek kézzel történő művészi kidolgozása azonban már-már a digital art kategória felé tolja az egész játékot. További érdekesség, hogy speciális effektek sincsenek, minden lighting elem rajzolva jelenik meg, kellemes, álomszerű hatást eredményezve előttünk a képernyőn.
Gyönyörködni persze sok időnk nem lesz, a játékban ugyanis gyakorlatilag végeláthatatlan módon zajlanak a küzdelmek. Arcade módban csak ki kell választani a nekünk megfelelő karaktert, majd végigverekedni magunkat egy tucat másikon, és bezsebelni a teljesítményünkért járó unlockokat. Nincs különösebb történet, emberünk kiválasztása után egy anime rajzfilm megismertet minket az adott szereplővel, elmeséli, hogy az miért jelentkezett a harcra, majd indulnak is az összecsapások. Ennyi az egész, a hagyományos játékmódon kívül azonban van még pár lehetőség, ilyen a kombók begyakorlására szolgáló Training Mode, illetve a különböző kihívásokat nyújtó Challenge Mode is, benne Time Attack, Survival és Trial lehetőségekkel.
Az irányítás a klasszikus hat gombos megoldással megy, újdonság viszont, hogy a sima super kombókon kívül két új speciális mozdulatsort is előcsalhatunk. Az Ultra Combo egy ütéseket, rúgásokat és speciális technikákat felvonultató, profin megrendezett, hosszabb támadássorozat, melyben a nagyobb hatás kedvéért még a kamera is kitér a fixen rögzített helyéről. A Focus Attack egy már kevésbé látványos, viszont annál hasznosabb fícsör. Segítségével megállíthatjuk az ellenfél kombóját, és azonnali ellentámadást indíthatunk ellene, mindez pedig nem igényel különösebb erőfeszítést, elég ha a medium punch és a kick gombokat egyszerre nyomjuk le.
Összesen huszonöt karakter van a játékban, melyek zöme visszatérő, de új rész lévén friss arcok is bemutatkoznak. Balrog, Blanka, Cammy, Chun-Li, Dan, Dhalsim, E. Honda, Fei-Long, Gen, Guile, Ken, M. Bisom, Rose, Ryu, Sagat, Sakura, Vega és Zangief mind-mind ismerős név a listán, Abel, Crimson Viper, El Fuerte és Rufus azonban csak most, a negyedik részben csatlakozott a harcokhoz. Abel egy amnéziában szenvedő, múlt nélküli francia harcművész, Crimson Viper egy titkos ügynök, El Fuerte egy mexikói lucha pankrátor, Rufus pedig egy súlygondokkal küzdő amerikai kung-fu harcos. A sort a három bónusz karakter, Gouken, Akuma és Seth teszi teljessé, róluk annyit érdemes tudni így látatlanba, hogy az előbbi Ryu és Ken mestere, míg az utóbbi kettő főellenségként tűnik fel a játékban.
A hangok teljesen korrektek lettek, a beállításokban választhatunk, hogy az angol, vagy a japán szinkront hallanánk-e szívesen, ami viszont engem maximálisan elvarázsolt, az a betétdal stílusa. Az intró alatt dallamos j-pop muzsika hangolt rá a játékra, olyan fantasztikus alapot teremtve az egésznek, hogy azonnal megjött a kedvem egy kis náspángolásra.
Sokat dicsértem a játékot, a 9-es értékelés azonban arra enged sejtetni, hogy bizony van néhány hiba és negatívum, mely mellett a legnagyobb jó szívvel sem lehet elsiklani. A legfontosabb a rendes karrier mód hiánya, hiszen bár kapunk egy kis bevezetőt és történetet minden játékoshoz, a harcok nincsenek összekötve. A meccsek alatti techno zene ráadásul ingerültté is tett, a hatásának tudható be, hogy sokszor kaptam fel a vizet mikor elvertek, vagy valami nagyon nem akart összejönni. Az achievementekért túl sokat kell dolgozni, és a betanulás is nehézkes, eleinte például alig találtam el az ellenfelet, kombókról pedig az első órákban még csak nem is álmodtam. Persze hardcore gamerként nincs az a pénz, amiért normalnál gyengébbre vettem volna a nehézséget, de hát az én bajom.
Jó játék lett a Street Fighter IV, egyéni stílust képvisel a sokszor egy kaptafára készülő verekedős címek között. Persze legnagyobb erejét akkor ismerhetjük meg, ha igazi ember ellen küzdünk, ehhez pedig már át sem kell hívni a haverokat, az internetes multiplayerrel mindenki a kedvenc foteljéből, a saját izzadságában áztatott kontrollerrel püfölheti a másikat.
A tesztpéldányért köszönet a CD Projektnek!
Kapcsolódó cikk
Amúgy látom van filmkritika részleg is, és oda miért nem lehet komment bejegyzéseket írni, mint ide?
Nagyon örülök egyébként, hogy ilyen jó lett a játék és nem próbálták túlságosan moderné tenni. Ez pont így tökéletes. 2D-s vizuális gyönyör.
De Daks...múlt hét óta csak ültél a játékon.Ez nem szép :-/ De sebaj.A lényeg,h most végre elolvashatjuk^^
Én örülök a játéknak,végre egy verekedős stuff hosszú idő után újra PC-n.És ha már PC,ez a verzió is késik ha jól tudom...mennyit is pontosan?
Jó cikk lett,tetszik valszeg én is beszerzem majd mihelyst megjelenik.De kettő dolgot kérdezhetnék?
A CD Projekt fogja terjeszteni a játékot vagy csak neked dobtak külön egy példányt?
Melyik verziót tesztelted le ha lehetek ilyen kíváncsi. :)
Thanks in advance
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.