Sacred 2: Fallen Angel A konzolos kiadás tesztje

A Gamekapocs idáig is nagy figyelmet fordított a 2004-es nagysikerű Sacred folytatására. A PC-sek már tavaly november óta élvezhetik ezt a hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető játékot, ám tekintettel a tavaly év végi iszonyatos játékdömpingre, csak egy megjelenés előtti verziót volt lehetőségünk letesztelni nektek, ami nem is olyan nagy baj, hiszen a Sacred 2 leginkább a konzolosok számára nyújt soha nem tapasztalt meglepetéseket.

A történetről és a választható karakterekről egy minden igényt kielégítő bétateszt formájában kollegám korábban már leírta nektek a legfontosabb dolgokat, éppen ezért én inkább csak a végtelen mélységeket tartalmazó fantasy esszenciába igyekszem belemerülni, amit ez a gamma tartogat számunkra. Már a bevezető animációból észre fogjuk venni, hogy a stuff rendkívül finoman keveri a klasszikus fantáziavilágot a modernkori elemekkel. Erre a legjobb példa az a meghatározhatatlan stílusban íródott zene, ami elsőre akár még kellemetlennek is tűnhet, de idővel rá fogunk érezni a hangulatára, ezt garantálom. A Sacred 2 egyik jó tulajdonsága a hihetetlen atmoszféra és az ehhez tartozó szimfonikus rockopera zene, ami teljesen magával ragadja az embert.

A soha véget nem érő kalandozás
Ahogyan azt a készítők előre ígérték, ez nem egy hétvége alatt végigjátszható, majd könnyen felejthető anyag. A dolog ott kezdődik, hogy a választott fajnak megfelelően különböző helyeken kezdhetünk neki a kalandozásnak, egy olyan hatalmas térképen, amire egyszerűen szavak nincsenek. Egy átlagos játékkal legjobb esetben is 8-10 óra alatt végezni lehet, itt ez az idő csak arra lesz elég, hogy az előttünk álló terület 1,5-2%-át felfedezzük. Egy komplett, leginkább Középföldéhez fogható világgal lesz dolgunk, ami szépen fel van osztva a különböző fajok által uralt területekre, amik külsőre mind-mind teljesen különböznek egymástól, a legutolsó pixelig ki vannak dolgozva, meg vannak tervezve, ezzel teljesen elvarázsolva a játékost. A történet fővonalán végigmenni sem két perc, de ha közben elvállalunk minden melléküldetést, akkor aztán valóban több száz óra játékidőre lesz szükségünk és akkor még csak egy faj egy választható oldaláról beszéltünk.

Karakterfejlődés
Mint ahogyan azt a kolléga már leírta, összesen hat faj közül választhatunk, amik mind teljesen különböznek egymástól, főleg, hogy még azt is eldönthetjük a hatból négynél (a seraphim csak jó lehet, az inkvizítor meg csak rossz), hogy a fény, vagy a sötétség oldalát preferáljuk. Karakterkészítésnél sajnos igencsak szűkösek a választható lehetőségek; pár frizurán és hajszínen kívül nem nagyon akad más opciónk. De kiválasztva a támogató istenünket és a jó, vagy rossz oldalt, ez az első benyomás igencsak megváltozik majd bennünk. Hiszen ott lesznek mindenkinek a fő tulajdonságai (attributes) ugyebár, aztán lesz tíz szabad helyünk arra, hogy speciális képességeket vegyünk fel (skills), ezzel erősítve az általunk választott vonalat, majd ott lesznek még a harci stílusok (combat arts), amiknek ugyancsak három különböző vonala van, egyenként 5-5 stílussal. Ha ez nem lenne elég, akkor ezeket egyenként később még két különálló vonalon is képesek leszünk továbbfejleszteni, ezzel is növelve hatékonyságukat. Akárcsak a klasszikus Diablo II-nél - minden hack and slash RPG királyánál – itt is majdnem biztos, hogy el fogjuk rontani az első karakterünk fejlesztését. Tekintettel a bőség zavarára, érdemes a második végigjátszásnál már egy picit jobban átgondolni, hogy mire szeretnénk specializálni magunkat, mert mindenre nem érdemes. Tehát ekkor már nem fogunk minden egyes rúnát elolvasni, ezzel növelve egy-egy harci képesség szintjét, hanem szépen összegyűjtjük azokat, amiket nem akarunk fejleszteni és egy rúnamesternél becseréljük olyanra, amire kifejezetten szükségünk van.

Lehetőségek végtelen tárháza
A készítőkön erőteljesen érezni lehet, hogy nagyon nagy hatással volt rájuk a Diablo II, s ezt nem is akarják titkolni előttünk. Céljuk az volt, hogy minden szempontból jobbat alkossanak nála, ami maximálisan sikerült is nekik. A Sacred 2 tulajdonképpen egy Diablo II a négyzeten. Végtelen mennyiségben fogunk találni fegyvereket és páncélokat amiket tovább fejleszthetünk a kovácsmester segítségével bekalapált varázstárgyakkal. A felvehető skillek segítségével ezek hatását tovább tudjuk fokozni, csiszolni tudunk rajtuk. Lesznek természetesen komplett szetpáncélok is, amik nem csak kinézetre látványosak, de ha sikerült összeszedni minden egyes darabjukat rengeteg plusz képességet adnak a karakterünknek. Az egyik kedvencem a harci képességekkel való combózás volt. Mivel összesen csak négy akciógombbal tudjuk behívni ezeket, ezért miután már több lesz belőlük képesek vagyunk egy külön kombó slotban egymással kombinálni őket. Volt, hogy fél órán keresztül csak azon gondolkodtam, hogyan tudnám megtalálni az ideális kombinációt. Szavak nincsenek rá mennyire profin ki van dolgozva és át van gondolva mind a játék irányítása, mind pedig a lehetőségeink kiaknázása.

Szörnyekből is sokkal több akad, mint az ugyancsak változatos palettát felmutató példaképnél, hihetetlen mennyiségű és rengeteg fajta gonosz teremtménnyel lesz dolgunk. Nem kevés, gyakran egész képernyőt betöltő multis, illetve egyjátékos főellenféllel találkozhatunk majd, amik legyőzéséhez keményen meg kell dolgoznunk. Érdemes a speciális hátas küldetést megcsinálni, mert ekkor vehetjük majd meg magunknak a fajonként teljesen egyedi, hűséges utastársunkat, amik nem csak hogy jól néznek ki, de ellentétben a sima lóval, még varázsolni is tudunk rajtuk

Fekete leves

Természetesen olyan, hogy tökéletes játék nem létezik, persze egy magamfajta mindenért lelkesedő ember azért képes néha túlzásokba esni és eltekinteni egy-egy hibától, de ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Sajnos a Sacred 2-nél is vannak olyan hibák, amik egy picit több fejlesztési idővel elkerülhetőek lettek volna, de az is lehet, hogy csak a konzolos átiratnál jelentkeznek. A legtöbb probléma multizás közben jelentkezik, amikor mondjuk minden ok nélkül beragadunk valahova, vagy éppenséggel teljesen eltűnünk a képernyőről és hirtelen azt sem tudjuk, hogy mi van. Sajnos gyakran előfordul, hogy lefagy a játék, még akkor is ha előrelátóak voltunk és felinstalláltuk a gépre a stuffot. A városokban gyakran kínosan hosszú másodpercekig töltögeti az előttünk lévő területet, amit mi konzolosok nem igazán szoktunk meg ugyebár. Sajnos egyes szinkronhangok félelmetesen bénára sikeredtek, ilyen mondjuk - nagy kedvencemnek - a Seraphimnak a leginkább csak egy ócska pornószínésznőre emlékeztető hanglejtése. Lehet, hogy valamelyik készítő barátnője vállalta el eme nemes feladatot (valószínűleg egy angyal lehetett), ami egy aranyos gesztus, de végeredményben sokkal inkább csak röhejessé vált.

Tapasztalt, hardcore Diablo rajongóként természetesen elsőre nem a bronz hanem a silver nehézségi szintet választottam, aminek az lett az eredménye, hogy az atomszexi, tangás Seraphimomat az első jöttment paraszt leütötte. Újrakezdve már a bronzot részesítettem előnyben, ami meg rövid időn belül már olyan könnyű volt, hogy kénytelen voltam előremenni az egyes fejezetről a hetesbe és a sivatagon belül átélni pár valóban Diablós élményt a cimborámmal.

A Sacred 2 egy hihetetlenül kidolgozott, hatalmas fantasy világot tartogat számunkra, rengeteg lehetőséggel, gyönyörű grafikával, egyedi atmoszférával megspékelve. Nem hazudok ha azt mondom, hogy több ezer óra játékidőt rejt magában, ha idővel megunjuk is, újra elő fogjuk venni, hogy valamelyik másik karakterrel belekóstoljunk a kalandozásba és akkor még az egymás elleni lehetőségekről nem is beszéltem, ami megint csak egy teljesen más karakterfejlesztési vonalra kényszerít minket. Addig, míg nem jön ki a nagy valószínűség szerint mindent agyonalázó Diablo III, azt kell hogy mondjam eme stílus királya a Sacred 2 lesz. Konzolon meg valószínűleg még nagyon sokáig tartani fogja magát ebben a dicsfényben. Addig is jó játékot mindenkinek, mert ez egy must have anyag, kötelező vétel!