Egy hónap telt el azóta, hogy Shepard döbbenetes bátorságot tanúsítva legyőzte Sarent, megállította a geth inváziót és ezzel elhalasztotta minden élet kipusztítását az univerzumban. De az ötvenezer évente felbukkanó reaperek még mindig hatalmas veszélyt jelentenek, és a gethnek is vannak még erőforrásai.
A Szövetség ezért azt a feladatot adta a parancsnoknak, hogy kutassa fel, és pusztítsa el a geth minden egyes megmaradt bázisát. Mindenki tudta, hogy a feladat java része még hátravan, de azt, amit ez a küldetés tartogat Shepard számára, senki sem láthatta előre…
Jóval az Xbox360 megjelenése előtt tudta már mindenki, hogy a Mass Effect lesz az első igazán nextgen játék a piacon. Nagyon sokáig fejlesztették, de mint később kiderült, érdemes volt rá várni. A Mass Effect döbbenetes sikert aratott, nem is csoda, hogy egy évvel később elkészítették a PC-s verziót, mely minden szinten felülmúlta a konzolos nagytestvért. Ahogyan sejthető volt, ekkor már gőzerővel dolgoztak a második részen, ami ugyancsak sokat csúszott, de hamarosan kiderül, érdemes volt-e ennyi időt várni rá. Vajon képesek voltak felülmúlni az elődöt?
A sokkolóan tökéletes és drámai bevezető után – amit a készítők az ugyancsak zseniális launch trailerben már nagyon „bölcsen" szanaszét spoilereztek nekünk – úgymond azonnal visszaesünk a történésekbe és elindul bennünk egy olyan folyamat, aminek semmi sem vethet véget, még a játék befejezése sem. A Mass Effect ránk telepszik, magába szippant és nem enged el. Képtelenek leszünk abbahagyni, és miután befejeztük, azonnal újra fogjuk kezdeni. Ezek a tények, ahogyan az is, hogy az égvilágon minden téren megváltozott. Térjünk ki a főbb pontokra.
A szerepjáték
Az első rész egyértelműen a KOTOR mintájára készült, amit sok kritikus nehezményezett is, hiszen kevés olyan újdonságot tudott felmutatni a jól megszokott recept alapján készült Star Warsos történethez képest, amelyek megkülönböztetnék őket. Ezzel a szokásukkal ezúton szakítottak is. Úgy gondolták, hogy köszönjük szépen, ez jó volt, de most új szintre fogjuk emelni a szerepjátékozást. Búcsút inthetünk a fegyverek és páncélok mindenféle extrával való teletűzdelésének. Nem fogunk órákat tölteni ezzel a feladattal, ugyanis ezúttal különböző kompakt csomagokat megvásárolva, a csapatra egységesen ható fejlesztéseknek lehetünk boldog tulajdonosai. Ezek lehetnek fegyverre, páncélra, hajóra és külön fajokra ható fejlesztések is, és talán még egy játékban se volt ennyire fontos a szerepük, de erről majd később. Az egyetlen dolog, ami megmaradt az első részből, és igazán szerepjátékos elem, az a beszélgetés. Érdemes mindenkivel mindenről beszélgetni, és mérhetetlenül fontos szerepe van annak, hogy kivel milyen kapcsolatot ápolunk, ahogyan az általunk hozott döntések is döbbenetes hatással lesznek a végső küldetés sikerére. De erről is majd később!
A harc
Már az első részben is nagyon élvezetes volt a harc, de aki sokat nyomult vele -főleg insanity fokozaton-, csak az vette észre azt a rengeteg hiányosságot, amire akkor még nem gondoltak a készítők. Ezúttal egy sokkal kompaktabb, egyszerűbb és olajozottan működő harcrendszert találtak ki nekünk a Bioware-es kölkök. Nagy szerepet kapott a csapatmunka, ugyanis ezúttal lényegesen kevesebb képességgel rendelkezünk, mint az első részben. Éppen ezért volt fontos, hogy a többieket is egyszerűen és hatékonyan tudjuk irányítani, tehát taktikai előnyökhöz jutva, az ő képességeikkel együtt verhetetlen csapat lehessünk. A kényelmes irányítást különböző elmenthető „gyorsbillentyűkkel" oldották meg. A saját képességeink közül egyszerre hármat is el tudunk menteni, míg a többiekéből egyet-egyet. Tehát ha jól választjuk ki a csapatunkat, nagyon gyorsan és hatékonyan tudunk előre haladni. Nekem egyedül csak azzal volt gondom, hogy a társaink képességének a használata, és a támadási pozíció megadása ugyanarra a gombra került, emiatt gyakran előfordul, hogy ha véletlenül egy picivel arrébb nyomjuk meg a D-Padot akkor az emberünk nem a képességét fogja használni, hanem szépen komótosan odasétál a csata kellős közepébe, ezzel gyönyörűen lemészároltatva saját magát. Ez rendkívül bosszantó tud lenni, mondanom sem kell mennyire. Tehát sokkal jobb lett volna, ha az embereink alapból mindig mellettünk lennének, minket védve, és nekünk nem lenne más dolgunk, mint megadni a kívánt célpontot képességeik használatára. Ezen az „apróságon" kívül nagyon sokat fejlődött a harc és sokkal, de sokkal élvezetesebb lett, már-már vetekszik egy Gears of Warral.
Ha már a Gearsnél tartunk, nem árt megemlíteni, hogy a fedezékrendszert egy az egyben átvették ettől az ugyancsak nagy címtől, ami különösen jót tett a gammának, remélhetőleg az Epic nem fog nagyon megharagudni emiatt. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy hála istennek eldobták a mérhetetlenül idegesítő felmelegedő fegyver effektust. Ehelyett tárakat találtak ki nekünk, amikből mindig lesz bőven, akárcsak a különböző fajta lövedékekből is, ezzel ugyancsak nagy taktikai előnyhöz juttatva minket. Végül pedig, de nem utolsó sorban, találni fogunk vagy fél tucat nehézfegyvert is, amik egytől egyig nagyon hasznosak és hatékonyak, de érdemes spórolni a lövedékeikkel és csak az igazán kemény arcokat megsorozni velük.
A felfedezés
A legtöbb ember végtelenül unalmasnak és egysíkúnak tartotta az első részben a különböző bolygók felfedezését és átkutatását. A Bioware hallgatott a rajongókra és ennek megfelelően reformálta meg a játék eme részét is. Nem vagyunk kötelesek egy bolygót sem átkutatni vagy kibányászni, viszont nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a négy alapvető nyersanyagot, amik a fejlesztésekhez kellenek, csak ezzel a módszerrel tudjuk megszerezni. Ehhez nem lesz másra szükség, mint elég üzemanyagra és szondára. Ezeket egyébként a gyakran előforduló állomásokon fel tudjuk tölteni. A bányászat is sokkal egyszerűbb lett, nem kell leszállnunk egy bolygón sem, elég lesz csupán alaposan átszkennelni azt, és összeszedni a szondák segítségével a talált nyersanyagot. Időnként különböző anomáliákra is rá fogunk bukkanni, amik felettébb változatos és élvezetes küldetés formájában arra várnak, hogy megoldjuk őket.
A történet
Direkt a végére hagytam a legfontosabb részét a játéknak, mivel ez talán az egyetlen dolog, amivel nem lesz mindenki megelégedve. Rengeteget gondolkoztam azon, vajon hogyan tudnám megosztani veletek azt, amit a játék közben éreztem. Magam se voltam tisztában vele, hogy tulajdonképpen mi is a bajom vele, hiszen bárkivel beszélgettem erről teljesen el volt ájulva tőle. Aztán ahogyan a végére értem összeállt a kép és lehet ti nem fogtok egyet érteni velem, de a sorozat őrületesen nagy rajongójaként nálam sokkal magasabb a mérce és az elvárás egy ilyen mesteri első rész után, mint mondjuk egy hagyományos gémernél. Adott lesz nekünk egy tökéletesen Mass Effectes kezdés és egy minden képzeletet felülmúlóan hibátlan Mass Effectes befejezés, ami viszont a kettő között van az nem más, mint egy olajozottan működő, folyamatosan pörgő, soha meg nem álló gépezet. Az első résznél legalább öt olyan pontot fel tudnék sorolni a történetben, ahol a látvány és a zene bársonyos összhangjának köszönhetően - jó értelemben vett hatásvadászattal vegyítve - szinte könnyeket csaltak a játékos szemére. Olyan érzelmeket váltottak ki belőlem, amihez foghatóval talán csak az MGS4 alatt találkoztam. Sajnálatos módon, annak ellenére, hogy rengeteg magas labda volt a történetben, ezzel a jól bevált fegyverükkel egyszer sem éltek a készítők. Valahogy hiányzott a pátosz és az érzelemhullámok együttes hatásával elért felejthetetlen élmény. De tekintettel arra, hogy a végével minden aggodalmamat eloszlatták és megkaptam azt, amire vártam, semmiképpen sem szeretnék amiatt haragudni a készítőkre, de ennek hiányában nem lehet 10 pontos a játék…
Az öngyilkos küldetés
Itt semmiképpen se szeretnék spoilerkedni, csupán meg szeretném említeni, hogy az egész játék tulajdonképpen arról szól, hogy halálra vagyunk ítélve. Adott lesz egy küldetés, amit lehetetlen véghezvinni, csupán a legjobbaknak lehet némi esélye. Éppen ezért az a legfontosabb feladatunk, hogy összeszedjünk minden egyes embert, mindig beszélgessünk velük, ápoljuk velük a kapcsolatot, és lehetőleg mindegyiknek oldjuk meg a személyes problémáit. Végül pedig, de nem utolsó sorban, a lehető legtöbb fejlesztést is érdemes megcsinálni. Hogy miért? Mert a végén bizony tényleg lehetetlen döntésekkel fogunk találkozni és csak a legjobbak lesznek képesek mindenkit megmenteni…
A Mass Effect 2 egy szinte minden téren felturbózott változata a bájosan hibás első résznek, kijavítottak benne mindent, amivel bármi gondunk is lehetett. Látszik, hogy nagyon nagymértékben hallgattak a felhasználók véleményére. Igaz kevesebb lett a szerepjáték és több az akció, de olyan szinten élvezetes, hogy arra szavak nincsenek. A feljavított grafika vakítóan gyönyörű, a muzsika, ami alatta szól újra felborzolja a régi emlékeket és olyan húrokat pendít meg, amik már nagyon rég nem szóltak a szívünkben. A döntések és beszélgetések, a többiekkel ápolt kapcsolat, még sose volt ennyire fontos egy játékban. A vége pedig olyan, hogy arra szavak nincsenek. A Mass Effect célja mindig is az volt, hogy az első igazán nextgen játék legyen a piacon és ennyi újítás és polírozás után továbbra is olyan élményekben fog részesíteni minket, hogy képes lesz betölteni nemes célját. Továbbra is sokkal több, mint egy játék: ez egy epikus interaktív film, egy olyan virtuális élmény, amit egyszerűen bűn kihagyni. Egy mestermű apróbb hibákkal, de mint az életben semmi, ez sem lehet tökéletes. Vagy mégis? Meglátjuk két év múlva…
Jóval az Xbox360 megjelenése előtt tudta már mindenki, hogy a Mass Effect lesz az első igazán nextgen játék a piacon. Nagyon sokáig fejlesztették, de mint később kiderült, érdemes volt rá várni. A Mass Effect döbbenetes sikert aratott, nem is csoda, hogy egy évvel később elkészítették a PC-s verziót, mely minden szinten felülmúlta a konzolos nagytestvért. Ahogyan sejthető volt, ekkor már gőzerővel dolgoztak a második részen, ami ugyancsak sokat csúszott, de hamarosan kiderül, érdemes volt-e ennyi időt várni rá. Vajon képesek voltak felülmúlni az elődöt?
Az első rész előzményei
A XXII. század elején a Marson furcsa idegen leleteket találtak, melyek rendkívül fejlett technológiára utaltak. Ezeknek köszönhetően az emberiség technikai fejlettsége mintegy 200 évet ugrott előre, csupán pár év alatt. Ezt a robbanásszerű fejlődést a történelemben már csak úgy hívják, hogy Mass Effect, avagy egy olyan felfedezés, mely alapjaiban megváltoztatta az emberiség jövőjét és fejlettségi szintjét, mely befolyással lett minden egyes egyénre és a környezetére. Ma 2183-at írunk, az űrkutatás már olyan szintre ugrott, hogy képesek vagyunk még a fénynél is gyorsabban utazni a sötét világegyetemben, melynek köszönhetően bejártuk az egész galaxist. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy más, értelmes idegen fajokkal is kapcsolatba kerüljünk, akik nem mindig fogadnak minket tárt karokkal. Jelenleg az emberiség azért küzd, hogy megtalálja a helyét a végtelen világűrben és az azt védő galaktikus közösségben…
A sokkolóan tökéletes és drámai bevezető után – amit a készítők az ugyancsak zseniális launch trailerben már nagyon „bölcsen" szanaszét spoilereztek nekünk – úgymond azonnal visszaesünk a történésekbe és elindul bennünk egy olyan folyamat, aminek semmi sem vethet véget, még a játék befejezése sem. A Mass Effect ránk telepszik, magába szippant és nem enged el. Képtelenek leszünk abbahagyni, és miután befejeztük, azonnal újra fogjuk kezdeni. Ezek a tények, ahogyan az is, hogy az égvilágon minden téren megváltozott. Térjünk ki a főbb pontokra.
A szerepjáték
Az első rész egyértelműen a KOTOR mintájára készült, amit sok kritikus nehezményezett is, hiszen kevés olyan újdonságot tudott felmutatni a jól megszokott recept alapján készült Star Warsos történethez képest, amelyek megkülönböztetnék őket. Ezzel a szokásukkal ezúton szakítottak is. Úgy gondolták, hogy köszönjük szépen, ez jó volt, de most új szintre fogjuk emelni a szerepjátékozást. Búcsút inthetünk a fegyverek és páncélok mindenféle extrával való teletűzdelésének. Nem fogunk órákat tölteni ezzel a feladattal, ugyanis ezúttal különböző kompakt csomagokat megvásárolva, a csapatra egységesen ható fejlesztéseknek lehetünk boldog tulajdonosai. Ezek lehetnek fegyverre, páncélra, hajóra és külön fajokra ható fejlesztések is, és talán még egy játékban se volt ennyire fontos a szerepük, de erről majd később. Az egyetlen dolog, ami megmaradt az első részből, és igazán szerepjátékos elem, az a beszélgetés. Érdemes mindenkivel mindenről beszélgetni, és mérhetetlenül fontos szerepe van annak, hogy kivel milyen kapcsolatot ápolunk, ahogyan az általunk hozott döntések is döbbenetes hatással lesznek a végső küldetés sikerére. De erről is majd később!
A harc
Már az első részben is nagyon élvezetes volt a harc, de aki sokat nyomult vele -főleg insanity fokozaton-, csak az vette észre azt a rengeteg hiányosságot, amire akkor még nem gondoltak a készítők. Ezúttal egy sokkal kompaktabb, egyszerűbb és olajozottan működő harcrendszert találtak ki nekünk a Bioware-es kölkök. Nagy szerepet kapott a csapatmunka, ugyanis ezúttal lényegesen kevesebb képességgel rendelkezünk, mint az első részben. Éppen ezért volt fontos, hogy a többieket is egyszerűen és hatékonyan tudjuk irányítani, tehát taktikai előnyökhöz jutva, az ő képességeikkel együtt verhetetlen csapat lehessünk. A kényelmes irányítást különböző elmenthető „gyorsbillentyűkkel" oldották meg. A saját képességeink közül egyszerre hármat is el tudunk menteni, míg a többiekéből egyet-egyet. Tehát ha jól választjuk ki a csapatunkat, nagyon gyorsan és hatékonyan tudunk előre haladni. Nekem egyedül csak azzal volt gondom, hogy a társaink képességének a használata, és a támadási pozíció megadása ugyanarra a gombra került, emiatt gyakran előfordul, hogy ha véletlenül egy picivel arrébb nyomjuk meg a D-Padot akkor az emberünk nem a képességét fogja használni, hanem szépen komótosan odasétál a csata kellős közepébe, ezzel gyönyörűen lemészároltatva saját magát. Ez rendkívül bosszantó tud lenni, mondanom sem kell mennyire. Tehát sokkal jobb lett volna, ha az embereink alapból mindig mellettünk lennének, minket védve, és nekünk nem lenne más dolgunk, mint megadni a kívánt célpontot képességeik használatára. Ezen az „apróságon" kívül nagyon sokat fejlődött a harc és sokkal, de sokkal élvezetesebb lett, már-már vetekszik egy Gears of Warral.
Ha már a Gearsnél tartunk, nem árt megemlíteni, hogy a fedezékrendszert egy az egyben átvették ettől az ugyancsak nagy címtől, ami különösen jót tett a gammának, remélhetőleg az Epic nem fog nagyon megharagudni emiatt. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy hála istennek eldobták a mérhetetlenül idegesítő felmelegedő fegyver effektust. Ehelyett tárakat találtak ki nekünk, amikből mindig lesz bőven, akárcsak a különböző fajta lövedékekből is, ezzel ugyancsak nagy taktikai előnyhöz juttatva minket. Végül pedig, de nem utolsó sorban, találni fogunk vagy fél tucat nehézfegyvert is, amik egytől egyig nagyon hasznosak és hatékonyak, de érdemes spórolni a lövedékeikkel és csak az igazán kemény arcokat megsorozni velük.
Cerberus Network
A Cerberus Network egy játékon belüli marketplace, ahonnan a jó kis DLC-ket lehet letölteni. A gond vele csak az, hogy egy példányhoz csupán egy kód tartozik, amit ha megadunk, a rendszer automatikusan regisztrálni fog minket a gamertagünk szerint (már ha előtte beregisztráltunk az EA-nél is). Tehát ha használt ME2 kettőt veszünk, akkor nem tudunk felmenni a CN-re és nem jutunk hozzá a DLC-khez sem, kivéve, ha kipengetünk érte súlyos 1200 MS Pontot. Ezzel is tulajdonképpen a kalózkodást akarják elkerülni, ami maximálisan érthető is a készítőktől. A megjelenéskor ingyen leszedhető két DLC viszont túlságosan jó ahhoz, hogy nélkülözzük őket. Az egyik egy új karakter ad, akihez tartozik egy plusz acsi és küldetés is és meglehetősen nagy segítség tud lenni a történet végén, a másik pedig egy hihetetlenül hangulatos misszió, amit most inkább nem spoilereznék le itt nektek. Tehát egy megoldás van, eredeti ME2 példányt kell venni, nincs mese.
A felfedezés
A legtöbb ember végtelenül unalmasnak és egysíkúnak tartotta az első részben a különböző bolygók felfedezését és átkutatását. A Bioware hallgatott a rajongókra és ennek megfelelően reformálta meg a játék eme részét is. Nem vagyunk kötelesek egy bolygót sem átkutatni vagy kibányászni, viszont nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a négy alapvető nyersanyagot, amik a fejlesztésekhez kellenek, csak ezzel a módszerrel tudjuk megszerezni. Ehhez nem lesz másra szükség, mint elég üzemanyagra és szondára. Ezeket egyébként a gyakran előforduló állomásokon fel tudjuk tölteni. A bányászat is sokkal egyszerűbb lett, nem kell leszállnunk egy bolygón sem, elég lesz csupán alaposan átszkennelni azt, és összeszedni a szondák segítségével a talált nyersanyagot. Időnként különböző anomáliákra is rá fogunk bukkanni, amik felettébb változatos és élvezetes küldetés formájában arra várnak, hogy megoldjuk őket.
A történet
Direkt a végére hagytam a legfontosabb részét a játéknak, mivel ez talán az egyetlen dolog, amivel nem lesz mindenki megelégedve. Rengeteget gondolkoztam azon,
A 2 milliós sorozat
A Mass Effect első része több mint 2 millió példányban kelt el Xbox 360 konzolon és egy évvel később ugyancsak közel 2 millió példányban PC-n. A második rész már az első héten több mint 2 millió példányos eladást produkált és ez a szám egyre csak nő. Jó hír lehet a PS3 tulajoknak, hogy előfordulhat egy playtationös megjelenés is. Illetve nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy már tervbe van véve egy mozifilm, amit már biztos, hogy nem Uwe Boll fog rendezni!
Az öngyilkos küldetés
Itt semmiképpen se szeretnék spoilerkedni, csupán meg szeretném említeni, hogy az egész játék tulajdonképpen arról szól, hogy halálra vagyunk ítélve. Adott lesz egy küldetés, amit lehetetlen véghezvinni, csupán a legjobbaknak lehet némi esélye. Éppen ezért az a legfontosabb feladatunk, hogy összeszedjünk minden egyes embert, mindig beszélgessünk velük, ápoljuk velük a kapcsolatot, és lehetőleg mindegyiknek oldjuk meg a személyes problémáit. Végül pedig, de nem utolsó sorban, a lehető legtöbb fejlesztést is érdemes megcsinálni. Hogy miért? Mert a végén bizony tényleg lehetetlen döntésekkel fogunk találkozni és csak a legjobbak lesznek képesek mindenkit megmenteni…
A Mass Effect 2 egy szinte minden téren felturbózott változata a bájosan hibás első résznek, kijavítottak benne mindent, amivel bármi gondunk is lehetett. Látszik, hogy nagyon nagymértékben hallgattak a felhasználók véleményére. Igaz kevesebb lett a szerepjáték és több az akció, de olyan szinten élvezetes, hogy arra szavak nincsenek. A feljavított grafika vakítóan gyönyörű, a muzsika, ami alatta szól újra felborzolja a régi emlékeket és olyan húrokat pendít meg, amik már nagyon rég nem szóltak a szívünkben. A döntések és beszélgetések, a többiekkel ápolt kapcsolat, még sose volt ennyire fontos egy játékban. A vége pedig olyan, hogy arra szavak nincsenek. A Mass Effect célja mindig is az volt, hogy az első igazán nextgen játék legyen a piacon és ennyi újítás és polírozás után továbbra is olyan élményekben fog részesíteni minket, hogy képes lesz betölteni nemes célját. Továbbra is sokkal több, mint egy játék: ez egy epikus interaktív film, egy olyan virtuális élmény, amit egyszerűen bűn kihagyni. Egy mestermű apróbb hibákkal, de mint az életben semmi, ez sem lehet tökéletes. Vagy mégis? Meglátjuk két év múlva…
Kapcsolódó cikkek
Kicsit tul konnyunek is éreztem abbol a szempontbol a játékot, hogy fedezékben is mutatta a célkeresztet, így legtobb esetben elég volt fedezékbol becélozni az ellenfelet, majd kihajoláskor csak tuzelni.
Annyit elárulok, hogy a harmadik részben gyakran fogysz káromkodni amiatt, hogy fedezékbe bujás helyett, majd gurul egyet a karakter, viszont az utkozetek valami kurva élvezetesek voltak a 3.-ban.
További jo játékot hozzá :)
Ha majd elkezded a 3-at, minden DLC-t szerezz be hozzá, ami csak létezik. Letaglózó lesz a komplexitása. És készülj fel rá, hogy az egyik legjobb multija van, noha bizonyos értelemben rá is leszel kényszerítve, ez kivételesen meg fogja hálálni magát.
számomra MINDEN téren felülmúlta az első részt, amiben a harcot pl totál elbaszottnak tartottam, nem "bájosan hibásnak" :D miért kúszik ki a fedezékből? miért nem vették át as GoW (vagy még inkább a Kill.Switch rendszerét egy az egyben) itt már igen, itt lehet élvezni a küzdést
viszont engem épp az tett boldoggá, hogy nem kellett kajtassak a municióért, erre visszahozzák azt, a fegyverek túlmelegedése engem nem zavart az egyesben azt pedig nagyon nagy ötletnek tartottam, hogy univerzális ammo van, ami akár hónapokig is elég
azt már nem, hogy ilyen alapon miért kell négy különböző fegyver? miért nem egy ZF-1-es? :D ami bármi lehet, ami épp kell
a Makos részek hála a jó istennek kukára találtak, az 50. random bolygótól már agyfaszt kaptam, meg a fák, növényzet nélkül random elszórt majmoktól is, a története volt igazán király annak a résznek, és eddig (kb 40%-nál járok a kettesben, ez itt még nem olyan jó, de a hangulata máris űbereli, meg sokkal többet lehet röhögni, és az Asds Effect is jobb :D)
Lenne 1-2 kérdésem...:
1. Ha veszek Bioware pontot és letöltöm az Overlord-ot akkor az magyar feliratos lesz?
2. Nekem a játék magyar és hogyha belerakom az Overlord-ot akkor az összes felirat stb. angol lesz? Vagy csak a DLC szövegei?
Köszi a válaszokat!
Hello
spoiler!!
[ne spoilerkedjünk ha lehet, főleg ilyen durva dolgokat ne lőjünk le, úgyis mindenki elolvassa, mindegy, hogy kiírod a spolierveszélyt!!! - szerk.]
2. menj be a játék mappájába,ott a binaries,és ott van 1 masseffectconfig.exe fájl.ott asszem be tod állítani,meg az AA-n kívül minden mást beállítani
Eszméletlenül jó a játék, remekül ki van találva az univerzum.
Bár nem egy csúcsgépem van (2 magos AMD, 2 giga ram, 4870 Radeon), mégis simán bírja 1920 felbontáson 16X anizotróp filterrel. Egy dolog zavar, nem tudom a beállítás menüben állítani az élsimítást. Ebben kérném a segítségeteket. 40-45 FPS-em van és szeretnék szép éles széleket a játékban, ha már lúd legyen kövér. Radeon HD 4870-es karim van. Catalystban hiába állítok külön élsimítást, a játék felülírja a saját beállítását, magarán a nulla élsimítást. 2-4X már tűéles, és csipkementes képet adna ezen a felbontáson, de nem tudom hogy lehetne beállítani, mivel a beállítások menüből hiányzik sajnos.
Persze szigorúan jó értelemben ;-)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.