Fight Night Champion teszt

Ha az ember elég sokáig kutakodik, valószínűleg minden műfajban megtalálja azt a játékot, ami a leginkább valósághű, legpontosabb élményt nyújtja. Kivéve persze, hogy az előző mondatban az élményt idézőjelbe kellett volna tennem, mert a szimulátorok a tanulóidőszakban még messze nem az élményről szólnak, hanem sokkal inkább a technikák elsajátításáról, a játékrendszer betanulásáról és a hozzászokásról. Az igazi élmény csak idővel érkezik, ahogy megtanuljuk az apróságokat, ahogy átlátjuk a lényeget, és ahogy teljesen megértjük a játékot.


Igaz ez a legkomolyabb autó-szimulátorokra, repülő-szimulátorokra, s habár a szimulátor szót nem szeretem ráaggatni a sportjátékokra, valójában igaz ez Fight Nightra is. Legalábbis ha a Round 4-et nézzük, akkor mindenképp, ami talán a boksz legjobb, legrealisztikusabb megvalósítása volt, amit a videojátékok történelmében valaha láttunk. Ez persze azt is eredményezte, hogy sokan nem kifejezetten élvezték, sokaknak pedig hamar beletört a bicskájuk. Ráadásul akadt még egy harmadik réteg is, akik a Round 3 után próbáltak átszokni az új, analógkaros irányításra, de valójában sosem sikerült megkedvelniük a dolgot.


Nos, utóbbiak számára örömhír, hogy az EA Canada ismét változtatott az irányításon. Ha még emlékszünk, a Round 4 rendszerének lényegét az adta, hogy a jobb analógkar tekergetésével különböző ütéseket hozhattunk elő. Ez ugyan nagyon komoly volt és sokkal jobban visszaadta a boksz lényegét, mint a korábbi gombnyomogatós szisztéma, mégis elég nehéz volt megszokni, és ha sikerült is, sokszor bizonyult a rendszer kissé megbízhatatlannak. Ennek következtében pedig alkalomadtán nem éppen azt az ütést hajtotta végre harcosunk, amit mi a fejünkben kigondoltunk neki, s ez tapasztaltabb játékosok ellen akár a meccs elvesztését is jelenthette.


A Championban bevezetett irányítás ezt igyekszik kiküszöbölni, mégpedig oly módon, hogy ezúttal már nem tekergetnünk kell a kart, hanem csak kirántani felfelé, lefelé vagy oldalra, amelyek mindegyike megfelel egy-egy ütésfajtának. Ezen kívül az ütések visszakerültek a gombokra is, így habár nem hajthatunk végre velük olyan komplex támadásokat, mint az analógkarral, a könnyed bunyóra vágyok is megtalálhatják a számításukat. A készítők több más apróságot is módosítottak, hogy egyszerűbb és élvezetesebb legyen a játék: végre kikerült a sokakat idegesítő haymaker, s most már minden ütéshez rendelhetünk egy „erősítést”, s egyszerűsödött a blokkolás is: elég megnyomnunk a gombot, és emberünk magától véd, nem kell az irányt meghatároznunk.


Ezen kívül egyértelműbbé és egyszerűbbé vált a stamina (kitartás) rendszere is, ami így a többi változással együtt azt eredményezi, hogy a Champion kicsit egyszerűbbé vált a technikai „szimulátoros” szinten, viszont sokkal élvezetesebb lett, mint játék, mindezt pedig úgy, hogy ennek ellenére nem veszített a realisztikusságából. Ritka, hogy egy fejlesztőcsapat ezt ennyire el tudja találni. Mert ahogy az lenni szokott, a kezdők ész nélkül zúdíthatják ránk ütéseiket, ameddig nem tanulják meg kihasználni a nagyon fontos – bár most már nem annyira eltúlzottan erős – ellentámadást, a védekezést és az elhajolást, addig könnyű prédák maradnak.


Ráadásul harcosunk staminájának beosztása minden eddiginél fontosabb, mint ahogy az is, hogy mindig figyeljünk oda: hiába állunk nyerésre, ha óvatlanok vagyunk, akkor az ellenfél betalálhat egy tökéletes ütéssel, és máris jön az azonnali kiütés, ahonnan már nem kelhetünk fel. A bunyó keménységét pedig csak fokozza a fantasztikus grafika: minden egyes sérülés megjelenik a bokszolókon, az ütések brutálisan csattannak az izzadt testeken, a látvány minden eddiginél durvább. Az ötven licencelt profi bokszoló már-már döbbenetesen élethűen néz ki, de persze ezúttal is megalkothatjuk (és megoszthatjuk) saját bajnokunkat, akinek grafikája nem fog sokkal elmaradni a beépített modellekétől.


Évek óta minden játékújságíró folyamatosan rinyál, amiért a sportjátékokban szinte sosincs rendes történet, valamiféle sztorimód, ami kicsit emberközelibbé varázsolná a nyers meccseket. Nos, az EA Canada hallgat a szép szóra, ami dicséretes, hiszen a boksz világa amúgy is remek alapanyag erre: elég csak a Rocky-filmekre, vagy az Alira gondolni, és máris el tudja képzelni mindenki, milyen lehet egy bokszjáték sztorimódja. Érdemes elképzelni egyébként, mert pontosan olyan: a fejlesztők átvettek szinte minden bokszfilmes klisét, és ebből alakították ki az egyébként nagyon hangulatos Champion módot, ahol főhősünket, Andre Bishopot terelgetjük börtönbunyóstól a profi liga csúcsáig.


A Champion mód egyébként nem csak történet és egy kis emberi érintést visz a dologba, hanem egy kiválóan felépített tanuló részként is szolgál, a játék ugyanis folyamatosan adagolja nekünk a használható új technikákat, melyeket aztán később a keményebb meccseken kamatoztatnunk is kell. A dolog egyébként mérkőzések és remekül megvalósított átvezető jelenetekből áll, s gyakran olyan kis extra eseményekkel, melyek megdobják a sima meccseket. A kedvencem az volt, amikor megsérül az egyik kezünk, és minden alkalommal, amikor azzal támadunk, az visszahat az életerőnkre. Később aztán, hogy a hitetleneknek bizonyítsuk, hogy rendbe jött a halálos ököl, azzal kell kiütnünk az ellenfelünket. Apróságok ezek, de nagyon fel tudják dobni az egyébként néha kissé lélektelen ütközeteket.


Amit viszont nem értek, hogy ennyire jó Champion után miért szerepel még mindig a Legacy mód? Itt ugyebár a saját magunk által készített bokszoló karrierjét terelgethetjük, és már a Round 4-ben is halálosan unalmas és idegesítő volt. Itt feljavították kicsit, hozzáadtak néhány elemet az EA Sport’s MMA-ból, de az irritáló minijátékok még mindig nem élvezetesek, s kezdetben a meccsek lassúak és érdektelenek. Az újdonság, hogy szponzori pénzekből jobb helyeken edzhetünk, illetve átalakult a skillek rendszere is: az edzőteremben megszerzett tapasztalati pontokat elkölthetjük emberünk 17 különböző tulajdonságának tápolására, saját belátásunk szerint.


Ezek mellett pedig oda kell figyelnünk emberünk fizikai erőnlétére is. Ez viszonylag könnyű, amíg még fiatalok vagyunk és nem kell olyan kemény küzdelmekben részt vennünk, később azonban nem árt atlétikai tréningekkel szinten tartanunk magunkat, különben elpuhulunk. Aztán ahogy a skill már megvan, szinte teljesen csak az erőnléti edzésekre kell átváltanunk, ahogy azt a valóságban is teszik az igazi bokszolók. Ebből a szempontból tehát a Legacy mód visszaad valamit egy teljesen kezdő sportoló elindulásáról a csúcs felé, de… de attól még unalmas.


De ez ne bizonytalanítson el senkit, mert az EA Canada abszolút telitalálatot lőtt: ha tetszett a Fight Night Round 4, akkor ez még jobban fog, ha pedig a Round 3 rajongója maradtál, akkor nagy eséllyel be fog jönni a Champion. Már csak a Champion módért is érdemes legalább egyszer elővenni, megfelelő nehézségi szinten kitart egy hosszú délutánig, utána pedig valószínűleg már tudni fogod, hogy szeretnél-e még jobban belemélyedni az anyagba. Erősen ajánlott!