Az első részt sajnos nem állt módomban letesztelni, mert túlságosan későn érkezett meg szerény szerkesztőségünkbe a Sony tesztpéldánya. Azoknak, akik hozzám hasonlóan kihagyták ezt a címet, közlöm a jó hírt, miszerint a lemez tartalmazza a komplett első fejezetet is (International Edition). Tehát „tú in van” pakkot vásárolhat meg minden kedves érdeklődő, nem maradtok le semmiről.
A készítők egy igencsak különleges módját választották a folytatásnak, ugyanis ha rögtön a második résznek futunk neki, akkor egészen pontosan ott folytathatjuk a kalandot ahol korábban abbahagytuk, olyannyira, hogy mind a szereplőink mind pedig az ellenfelek 35-ös szintről indulnak majd. Ennek köszönhetően a játékmenet is jóval nehezebb lesz, aminek mindenki örülni fog vala, hiszen az első rész egyik nagy negatívuma a végtelen számban jelentkező igencsak könnyű csatározások voltak ugyebár. 
A történetről nem igazán érdemes túl sok szót ejteni, hiszen meglehetősen sablonos, érdektelen és ellentétben a JRPG-k legerősebb tulajdonságaival, ami maga a sztori és a szerethető karakterek szoktak lenni, itt mindkettő vonatkozás eléggé gyengére sikeredett. Röviden annyi a lényeg, hogy vannak a csúnya gonosz szörnyek, akik a csodálatosan varázslatos világunkat akarják elfoglalni majd elpusztítani, de még az is lehet, hogy fordított sorrendben. Adott lesz Leonard, a szupercuki, 12 éves szűzfiú fejjel rendelkező hős, aki véletlenül megtalál egy ősi varázstárgyat, mellyel meg tudja idézni a Fehér Lovag szellemét, ezzel keményen elkenve mindenkinek az arcát. A csata első felét megnyertük, de a gonoszság legyőzéséhez azért jóval nagyobb erőfeszítésekre lesz szükségünk.
Korábban már írtam, hogy kissé furcsa módját választották a folytatásnak, hiszen aki nem játszott az első résszel, eléggé meg lesz zakkanva attól, hogy minden egyes szereplőnek be kell állítania a 35 szint alatt összeszedett képességét, amik hatalmas választékban jelentkeznek, igaz normális esetben ennek örülnünk kéne, de így elsőre azért eléggé sokkoló. De mindezek előtt végig kell néznünk a hosszú percekig tartó történetet (ami uncsi ugyebár) majd ezek után jön a karaktergenerálás. Ami meglepően alapos és hihetetlenül aprólékos lehetőségekkel kecsegtet, de tekintettel arra, hogy az egyjátékos módban nem ő lesz a főszereplő, erre sem érdemes olyan sok időt fecsérelni. Persze bármikor megtehetjük, hogy átváltunk az általunk generált lovagra és vele kalandozunk, nincsen ezzel semmi gond, de nagyon érződik a játékon, hogy legfőképpen arra találták, hogy vagy co-op küldetéseket vállalva vagy pedig online, egy MMO-hoz hasonlóan akár egyszerre hatan menjünk végig a történeten. 
Itt lép a képbe a játék legzavaróbb tulajdonsága, ugyanis egyedül végigmenve a sztorin egy idő után halálra fogjuk unni magunkat, hiszen a csaták hamar olyan nehézzé válnak, hogy csak többszöri nekifutásra leszünk képesek végigverekedni magunkat a célig. Ezen kívül a történet nem elég jó ahhoz, hogy ezt meg is tegyük. Ha véletlenül meg rendelkezünk egy baráti társasággal, akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva velünk akarnak nyomulni, akkor meg olyan szinten tápos lesz a party (lévén mindenki 35-ről indul), hogy hamar bele fogunk fáradni az eszetlen, leginkább az FF XIII-hoz hasonló végtelen csatákba.
De jöjjön azért pár jó dolog is a játékról. Az első, ami rögtön mindenkinek fel fog tűnni, az a fantasztikusan kidolgozott, élettel teli, csodálatos grafika és persze az alatta szóló rendkívül minőségi, hangulatos muzsika. A sokak által kritizált harcrendszert alaposan átdolgozták: továbbra is megmaradt a félig körökre épülő, félig real-time harc, tehát még mindig parancsok nyomogatásával kell majd küzdenünk. Számtalan újdonsággal lepték meg a rajongókat, olyanokkal, mint mondjuk a támadásokat összekötő kombó-rendszer. Saját várost továbbra is tudunk építeni és tervezni, ezzel megint jól ellesz minden kedves kreatív elme. Úgy alapjában véve egy erősen közepes játékélményt azért elkönyvelhetünk ebben a forró nyárban.
Úgy gondolom, hogy hiába a sok pozitív fejlődés az első részhez képest, túl sokat akartak a készítők egyszerre, de a megvalósításra már kevés idejük maradt. El kellett volna dönteni, hogy akkor most egy single JRPG-t vagy pedig egy MMO-t akarnak kihozni a termékből. A harc sokat javult, ahogyan a látvány és a hangulat is, de az uncsi történet és sablonos karakterek miatt nem hiszem, hogy pár napnál tovább le fog kötni bárkit is. Kár érte, hiszen egy PS3-exkluzív címről beszélünk…
Tavaly a Level 5 csapata a jó öreg JRPG hagyományokat követve, vegyítve azt egy csipetnyi hagyományosan klasszikus japán szubkultúrával (óriás robot helyett óriás lovag), kiadta a White Knight Chronicles-t. Ami sajnos egy eléggé felejthető produktumnak bizonyult. Úgy gondolom, hogy egy jobb folytatáshoz időre lenne szükség, lássuk hát mit sikerült összehozni alig egy év alatt…
A kettővel még nem játszottam, de igazából ez a teszt nem beszélt le arról, hogy beszerezzem, úgyhogy amint lehet, megpróbálok hozzájutni a saját példányomhoz.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.