BREED Bemutató

Adva volt ugye a Halo nevű remek kis taktikai „súter”, ami inkább konzolon aratott, mintsem kicsiny PC masináinkon. Ezt a játékot azért szerettük (vagy nem szerettük), mert nem csak egy félisten Rambót kellett eljátszanunk, hanem tulajdonképpen egy egész háborút kellett levezényelnünk a saját szemszögünkből, így megcsillogtatva kommandírozói képességeinket. A Breed hasonló dolgokkal próbálkozik, ne is szaporítsuk tovább a szót, hadd bizonyítson!

Rögtön a közepébe dobnak, ahogy elindítjuk a játékot, hiszen már az intro is elég heroikusra sikerült, jelezvén, hogy itt csak úgy csobogni fog a sok adrenalin. Csupa hangzatos mondat ( Győzünk! Előre! Stb…), ami a harci morálunkat igyekszik felfele tornázni. Miután megkaptuk a magunk adrenalin adagját, már be is tuszkolnak minket egy szállító repülőgépbe, és indulhat a móka. Illetve még nem. Előbb melegen ajánlott a két training pályán végigküzdeni magunkat - jó kis harci tapasztalatokra tehetünk szert ezek által. Megtanulhatjuk kezelni a fegyvereinket, parancsokat osztogatni, járműveket vezetni stb. Ezeken a pályákon is instruktorunk fogja vezényelni minden lépésünket, aki valóban egy igazi kemény legény benyomását kelti. Kedvenc beszólásom tőle, mikor a küldetés legelején azt mondja: „ha ezt most elrontod, a bakancsomat a se**edből húzhatod majd ki!” Most, hogy így megkaptuk az útravalónkat, már tényleg készen állunk a csatára. Nem is sokáig parkoltatnak minket, behajóznak egy szállítóhajóba, és indulunk is első küldetésünkre, némi elveszett info visszaszerzésére, ami a közeli bolygó egyik kis szigetén vesztegel, s csak arra vár, hogy begyűjtsük. A szigeten nagy a túlerő, ám parancsnokunk szerint semmi ok az aggodalomra, ugyanis nálunk van a meglepetés előnye… amivel gyakorlatilag semmire nem megyünk, mivel már amikor leszállunk, úgy hemzsegnek a Breed-ek mindenhol, ahogy azt kell. Kicsiny csapatunk jelenleg három főből áll (amúgy később összesen négy tagja lehet a bandának), úgymint tengerészgyalogos, mesterlövész, valamint a díszes kíséret biztosítására egy nehézgépágyús koma. Amint kirontunk a gép hátuljából, több dologra is figyelmesek lehetünk.:

1.)     elsöprő a túlerő

2.)     azt sem tudjuk hol áll a fejünk,

valamint az is megfordul a fejünkben, hogy vajon jó helyen raktak-e ki bennünket? Jobb lesz tehát, ha felnövünk a feladathoz, és megismerkedünk a lehetőségeinkkel, hogy sikeresen vehessük a Breed-ek által elénk állított akadályokat.

Először is a legfontosabb, hogy ismerjük a birtokunkban levő fegyverek mibenlétét. Legelőször is alapfegyverünket nézzük, ami Cobra R-340 névre hallgat. Parancsnokunk szerint ez lesz a legjobb barátunk, és az igazat megvallva nem is sokat tévedett, remek fegyver. Erős, pontos, gyors, talán kicsit kicsi a tárja, ezenkívül tényleg nagyon jól szuperál. Remek eszköz a tömegoszlatásra. Van másodlagos funkciója is, ez egy gránátvető, amivel mondjuk kicsit nehéz célozni, ám meleg helyzetekben igen jól jöhet. Vigyázzunk, mert ha nem jól célzunk, könnyen megsebződhetünk mi magunk is. A másik fegyver, ami nagy szerepet játszik a játékban a mesterlövész puska. Használatát gondolom felesleges ismertetni (másodlagos funkciója a távcső), hasznosságát viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni! A távoli gépágyúkból, lövész ütegekből ránk zúduló csapást frankón megválaszolhatjuk ezzel a stuffal, egy pontos fejlövés keretében, amit természetesen a fegyvert kezelő egyénnek címzünk. Van még shotgun, ami a többi játéktól eltérően meglepően használhatónak bizonyult, ám én mégsem használtam túl sokat, talán azért, mert elég kevés hozzá a lőszer. Aztán itt figyel még a nehézgépágyú, ami ugyan rengeteg tölténnyel bír, ám csak úgy zabálja azt.

Tömegoszlatásra hatványozottan alkalmasabb, mint az R-340-es. Ha már tömegpusztítás, akkor természetesen rakétavető! Ez itt nemes egyszerűséggel csak a „Népirtó Delux” nevet viseli… Kihagytam volna valamit? Azt hiszem nem. Ennyi fegyverre futotta Breed-től, ám ezt nem említeném meg hátrányként, én legalábbis nem tapasztaltam, hogy zavart volna. Minden embernél csak két fegyver lehet, adódik ez abból, hogy mindenkinek megvan a maga posztja, amin tevékenykedik. Ergo a mesterlövész ne rohanjon az első sorba virtuskodni, mert gyorsan lekaszálják. Mindenesetre élethű elgondolás. Fegyvereinket el is dobhatjuk, ha esetleg egy másik jobban megtetszene. Teszem azt 2 darab töltényünk van már csak a shotgun-unkban, érdemes eldobni, és felvenni egyet a Breed-ek fegyverei közül (merthogy ezt is lehet). Ennek gyakorlati haszna ugyan nincs, a fegyver ugyanis használhatatlan, ám halálunk esetén legalább lesz milyen fegyvert hullánk mellé temetni. Nem kis szerepet játszanak a játékban az ellenfél álló ütegei. Nevezetesen, ha kilőjük a kezelőjét, szépen átvehetjük az irányítást felette, és ellenük fordíthatjuk saját fegyverüket. Ez lőszer-takarékossági szempontból rendkívül kedvező hatásokat mutat. A fegyverek mellett csapatunk összehangoltsága a legnagyobb előnyünk az idióta Breed-ekkel szemben, akik szervezetlenül rohangálnak, és lőnek mindenre, ami mozog, és nincs Breed alakja. Az összehangoltság pedig min múlik? Persze rajtunk is, de főleg azon, hogy milyen parancsszavak hagyják el ajkainkat. Van felzárkózás, szétszóródás, néhány formáció, „helyben maradsz” parancs, aztán ezzel nagyjából ki is merültek vezetői szakszavaink. Kérhetünk még lőszert, valamint medipack-ot, de ennél többet már tényleg nem tehetünk. Kicsit kevésnek tűnik a felhozatal, ami még nem is lenne baj (lásd: fegyverek), ám embereink elég korlátolt módon hajtják végre őket. Hajlamosak felülbírálni minket, és inkább halálba rohanni, illetve ahelyett hogy fedezéket keresnének, eljátsszák a mártírt, és feláldozzák magukat… a semmiért. Ez némileg kedvemet szegte, ám közel sem olyan gyászos a helyzet, mint amilyennek leírtam, csak néhányszor nagyon idegesítő volt, hogy a pálya kezdése után 2,5 perccel már egyedül nézek farkasszemet egész „Breediával”. Ezekben az esetekben legjobb, amit tehetünk, ha keresünk egy járművet, és azzal állunk neki aprítani az ellent, míg el nem értjük a következő pályarészt, akkor ugyanis új embereket kapunk magunk mellé. Szóval járművek! Ezekből akad pár, tanktól a buggy-n keresztül a repülőig. Az egyik pályán még a saját csapatszállítónkat is vezethetjük! Amikor megtudtam, hogy járművek is lesznek a gamében, már előre féltem, hogy elrontják vele az egész játékmenetet (mint pl.: a FarCry-ban), ám pozitívan kellett csalódnom! Mindegyik jármű remekül alkalmazkodik hozzánk! Még a repülőből is könnyedén lehetett célozni az ellenfelekre, annak ellenére, hogy 87 dologra kell egyszerre figyelnünk még azok mellett, már ha nem akarunk a föld talajszerkezetével közelebbről is megismerkedni. Most, hogy van rálátásunk a játék nagyobb részére, már csak a pályákkal kell tisztában lennünk, hogy bátran nekivághassunk „Breedia” világának. Nincsenek is igazából pályák, mivel a sziget maga a pálya, és ez oszlik részekre. Vannak rajta szép nagy hegyek, a hegyekben furmányos alagutak, vannak magas lőtornyok, amiken a gaz Breed-ek nem általnak úgy helyet foglalni, és onnan áldást zúdítani ránk, hogy még csak véletlenül se tudjuk viszonozni a tüzet érdemben. Csodálatosan nagy kiterjedésűek az egyes részek, így remekül tudjuk majd érvényesíteni Sniper puskánk szavát! Természetesen a külső részek mellett vannak épületen belül játszódó felvonások is. Érdekes módon nekem a belső részeknél kezdett folyamatosan átmenni a játék képregénybe, holott a kinti részeken jóval több poligont kell kezelnie a motornak. A pályákon végrehajtandó feladatok semmi különöset nem hordoznak magukban, vannak egyszerűen „menj oda oszt lődd rommá” küldetések, van, ahol a csapataink mozgását kell elősegíteni egy híd leeresztésével, és vannak a klasszikus „kísérős” missziók is, ahol a kedvezményezett személy nem hunyhat el, különben parancsnokunk elzavar minket a körletbe egy kis fogkefés padlósúrolásra.

Érékelés következik! Amikor megláttam először a játék menüjét, már gondolkodóba estem, hogy kell-e ezt nekem folytatnom, de aztán meggyőztem magam, hogy igen. És milyen jól jártam! A Breed egy iszonyatosan hangulatos játék a gyermekbetegségei ellenére! Nagyon lehet érezni a harctér feelinget, szinte már csak a puskapor szag hiányzik. De hát mit is beszélek! Ezek a fegyverek már nem puskaporral műkszenek! Szóval még ez sem hiányzik! J Grafikáját tekintve felette van a jelenlegi átlagnak, nagyon szép és részletes, mondhatnók örömünk telik benne, és megadja a löketet a további gyilkolászáshoz. Csakúgy, mint a hangok! Remekek a fegyverek hangjai, a robbanások, parancsnokunk érces baritonja, stb… Ami nem tetszett, az a bajtársaink szűkszavúsága. Nem nagyon kommentálnak, és ha kiadunk egy parancsot, azt is egyféleképpen nyugtázzák. A zene (ahol van) nagyon jó! Néhol Drum’n’Bass-es, néhol bekeményít, de nagyon jól illeszkedik az adott szituhoz! Az egész játék úgy, ahogy van nagyon kellemes meglepetést okozott, egyáltalán nem vártam volna ezt tőle. Talán még az irányításba lehetne egy kicsit belekötni (néha beragadunk), ha akarnánk, de nem akarunk! Fps mániákusoknak kötelező darab, nem fognak benne csalódni, de mindenkinek ajánlok egy próbát, annyit mindenképpen megér!