Rayman Origins teszt

Egy öreg 486DX2-esnél nem lehetett jobb gépünk még, mikor Rayman először nézett farkasszemet a gonosz seregeivel. Great Protoon világa ezernyi színben pompázott, a csúcsmodern SVGA monitoron csak úgy ragyogtak a színek, 16 MB RAM, 4x-es CD-ROM meghajtó, turbó gomb, ezek voltak csak a szép idők. S ahogyan a játékvilág más nagy legendái, úgy Rayman is elkísért minket a felnőtté válás útján. 


1999-ben, majd 2003-ban jöttek a folytatások, immáron három dimenzióban, velük párhuzamosan pedig olyan spinoffok láttak napvilágot, mint a Junior, a Brain Games, az Arena, vagy a Golf. Hősünk legutóbb 2006-ban kapott önálló játékot, a Raving Rabbids viszont inkább a nyulaknak, mintsem neki hozott népszerűséget, a fehér kis BWAAAA-szörnyek azóta minden évben visszatértek, önálló címekkel, változatlan siker mellett. De ennek vége. A megannyi életképtelen, és szánalmas próbálkozás után a UbiSoft úgy határozott, hogy feltámasztja a régi értékeket, és visszahozza Raymant úgy, ahogyan mindig is szerettük. Két dimenzióban, nyulak nélkül.


A Rayman Origins megalkotásához magát Michel Ancelt, az eredeti trilógia alkotóját kérték fel. A játékmenetet, a stílust, a hangulatot, és az egész összhatást úgy tervezték, hogy tökéletesen kielégítse a rajongók igényeit, a játék eredetileg egy epizódokban letölthető PSN és XBLA cím lett volna, de annyira jól alakult, hogy teljes értékű cím lett belőle. A két nagykonzolon kívül pedig Wiire is kiadták a játékot, s noha mi ez utóbbi platformon próbáltuk ki, a teszteredményen mindez semmit sem változtat, a három változat az utolsó pixelig teljesen ugyanaz.


A történet szerint az Álmok Tisztásán járunk. A sötétség seregei előmerészkedve rejtekükből, megszállták ezt a csodálatos mesevilágot, az egész egy nagymami kicsinyes bosszújával kezdődött, Rayman a hangos horkolásával nem hagyta őt pihenni, de mostanra több lett ez egy sima szomszédi viszálynál. A rettegett Mr. Dark  a káoszt kihasználva megszökött a börtönéből, s véres inváziót indított a jók ellen, Rayman feladata nem kisebb, mint szembeszállni a rosszakkal, kiszabadítani a fogságba esett tündéreket, visszaváltoztatni a megbabonázott királyokat, s száműzni Mr. Darkot oda, ahová való. Az alvilágba.


A kalandokat oldalnézetből követhetjük. Ugrálni és verekedni kell, Rayman nem riad vissza semmitől, ha népe jövője a tét, s minél mélyebbre hatolunk, annál több képességet szerez. A futás gomb nyomva tartásával sprintelni kezd, megtanulja, hogyan lehet néhány másodpercre a levegőben maradni, sőt elsajátítja a falon futás fortélyait, illetve a szúnyogon lovaglás művészetét is, vannak részek, ahol csak a kis vérszívó segítségével juthatunk át. Ha pedig elakadtunk volna, akkor sem kell pánikba esni, a játék rejteget egy four player jump in jump out co-op módot is, melynek segítségével bármikor bárki bekapcsolódhat hozzánk, csak egy szabad kontrollerre van szükség. De jó hír, hogy a UbiSoft munkatársai a karakterekkel se fukarkodtak. Raymannel együtt nem kevesebb, mint 16 különböző szereplő bőrébe bújhatunk bele, mindegyik hasonló képességekkel rendelkezik, de külsőre eltérőek, nem nehéz kitalálni, melyik lesz a kedvenc.


Az Álmok Tisztása szigetekre, azon belül állomásokra van osztva, melynek a végigjátszás során folyamatosan, sorra nyílnak meg előttünk. Minden sziget egyéni környezettel rendelkezik, a helyszínek változatosak, vannak szárazföldi, légi és vízi küldetéseink, maga a játékmenet pedig úgy lett kialakítva, hogy nem elég végigszaladni a pályán, teljesítenünk is kell. A kis sárga electoonok összeszedése a végső értékelésnél jutalmat ér, ahogyan a rejtett barlangok felfedése, és az ott lévő ellenségek legyőzése is, s ha arra vetemednénk, hogy másodjára is végigjátszunk egy pályát, akkor egy újabb feladatot is kapunk. Beindul a stopperóra, és ha időn belül végzünk, plusz egy jutalmat zsebelhetünk be.


A kivitelezés szuper lett. A rajzfilmes látványvilág hibátlan, a játék a vadonatúj UbiArt Framework motort használja, mely a jövőben megjelenő, hasonló stílusú címekhez készült, a technológia feladata nem kisebb, mint egy kész keretprogramot adni a fejlesztők kezébe, akik így a hosszas programozás és tervezés helyett a játékélményre, és a designra helyezhetik erőforrásaikat. A játék 1080p felbontásra és 60 frame per sec sebességre képes, amivel tökéletesen helyt áll minden technikai kívánalomnak, de a hangok se lettek rosszak. Utunkat aranyos platformer zajok kísérik, szinkron nincsen, csak hümmögés, rettentően aranyos az egész.


Az év platformjátéka. Tavaly a Donkey Kong Country Returns nyerte el ezt a címet, idén pedig a Rayman Origins, aki imádja a régmúlt idők ugrabugráit, az nem fogja kibírni, hogy ne játssza végig ezt is. A játék közel tökéletes, az irányítás az egyetlen, melyen lehetne még csiszolni egy kicsit, nem könnyű mindig eltalálni az ellenséget, és a rendes futáshoz is mindig nyomni kell egy plusz gombot, de mindez a második pálya után megszokható, szót se érdemelne tán. Próbáld ki, megéri. Tényleg.