Uncharted: Golden Abyss teszt

Régi barátja, Jason Dante van hősünk mellett a bajban, azonban egy gyönyörű nő, mint mindig, ezúttal is nem várt gyorsasággal forgatja fel az eseményeket. Marisa Chase nagyapja alig néhány napja ezen a vidéken tűnt el, szinte nyom nélkül, híres archeológusként ősi titkok nyomába eredt, ám nem ő volt az egyetlen, akit a legenda idevonzott. A baj Nathant is hamar utoléri, a nyomok egy 400 évvel ezelőtti spanyol mészárlás részleteiről rántják le lassan a leplet, úgy tűnik, olyasmibe botlottak, amibe nem szabadott volna.


Az Uncharted: Golden Abyss a híres legendavadász legújabb kalandjait dolgozza fel, maga a történet pedig a Drake’s Fortune közvetlen előzményeibe enged betekintést. A közép-amerikai vadonban sűrű őserdők, hatalmas szakadékok és gyilkos barlangok nehezítik hőseink útját, a feladat pedig nem kisebb, minthogy kiderítsük, min dolgozott Marisa kisasszony nagyapja, s miért van egy hadseregre való zsoldos hőseink nyomában.


Véres akciójelenetek, árulás, dráma, izgalom és akció, a Golden Abyss nyújt olyan játékélményt, mintha ezt egy nagykonzolon, Playstation 3-on élnénk át. A játék egy pillanatra se hagy minket pihenni, amikor pedig éppen nem törtnek az életünkre, akkor kihívásokkal teli ügyességi részek, és komoly gondolkodást igénylő logikai feladványok váltják egymást tökéletes összhangban. Ahogyan a Tomb Raiderben, vagy a sorozat korábbi részeiben, úgy az előrehaladásunkat itt is ezernyi dolog nehezíti meg, természeti csapások, beszakadt járatok, csapdák és rejtélyek állnak az utunkba folyton, azonban minden megoldott kihívással egyre közelebb kerülünk a kincshez is, a titok lassan feltárul.


A kalandokat third person nézetből élhetjük át, az Uncharted: Golden Abyss az új kézikonzol szinte minden lehetőségét kihasználja. A bal oldali kar irányítja hősünket, a jobb forgatja a kamerát, célozni a bal ravasszal lehet, a lövés meg a jobb. A d-pad szolgál a fegyverváltásra és az újratöltésre, a háromszög, kör, kereszt és négyzet gombok pedig az akció során szükséges funkciókat látják el, ugrás, fedezékbe bújás, csak a szokásos. Ami viszont nem tartozik a mindennapi dolgok közé, az a hátoldali touchpad, a sixaxis mozgásérzékelő, az érintőképernyő, és a kamera által nyújtott rengeteg új élmény.


A játék ezernyi módon próbálja kiaknázni az új eszközök nyújtotta lehetőségeket. A touchpadet például használhatjuk sziklamászáshoz, vagy a megszerzett ereklyék körbeforgatásához, a sixaxis mozgásérzékelő segít nekünk a célzás pontosításában, a pallón egyensúlyozásban, illetve a hegyi patakon végigcsúszva ezzel tudunk manőverezni is, míg az érintőképernyő az ereklyék leporolásánál, a logikai feladványok megoldásánál, vagy a QTE verekedéseknél jön jól. 


Ha bunyózunk, akkor néha felvillan egy balra, jobbra, vagy felfelé mutató nyíl, gyorsan végig kell húznunk rajta az ujjunkat, mire Nathan ugyanabból az irányból behúz egy hatalmasat az ellenfelünknek, igazán jó látni, hogy nem csak a fegyverekhez, de a pofonokhoz is ért. S ha már a kamera részt sikerült a Vitáról szóló cikkben lespoilereznem, akkor elmesélem újra. Van egy rész, amikor hősünk talál egy öreg papírt, s csak úgy tudja elolvasni, hogy mi van ráírva, ha a fény felé fordítja azt. Fel kell kapcsolnunk a lámpát, majd pár másodpercig ott tartani a gépet, a rejtély megoldódott.


A Playstation Vita brutális teljesítményre képes hardvere gondoskodik róla, hogy teljes értékű játékot kapjunk. A bejárható területek hatalmasak, a töltési idő az indítási előkészületet leszámítva minimális, a motor az átvezető videók alatt tölti be a soron következő eseményeket, a mozgás folyamatos, a kép egy pillanatra se akad meg, ami pedig a legszebb, az a grafika. A panoráma, az emberek kidolgozottsága, a fények, és maga a teljes játék annyira gyönyörű, hogy néha el se hittem, mindezt egy ekkora kis gép képes megmozgatni, a PSP-re köröket ver a Vita, s egészen biztos, hogy a Playstation 2 teljesítményét is régen túllépte.


Jó érzés az Among Thieves és a Drake’s Deception után visszatérni az áthatolhatatlan dzsungelbe, az Uncharted: Golden Abyss lehengerlő kalandokat kínál. A játék a Playstation Vita egyetlen AAA-nyitócíme, s megérdemli a figyelmet, a játékélmény szuper, a minőség kifogásolhatatlan, egyetlen hibát tudunk csak mondani. A nagykonzolos verziókhoz képest a legújabb részben rettenetesen kevés újdonság van, a játékmenet és a kihívás szinte teljesen ugyanaz, az új irányítási lehetőségeken kívül sok meglepő dologgal nem fogunk találkozni.