Dead Rising 3 teszt

Nick Ramos kiutat keres a pokolból. Egy maroknyi túlélő lehet csupán életben, mindenki átváltozott már, az utcákat élőholtak uralják. A hadsereg bejelentette a város teljes bombázását, csillogó felhőkarcolók, gyönyörű üzletek, iskolák és családi házak, hol régen fényűző élet volt, ott hamarosan semmi se lesz már. A Capcom Vancouver és a Microsoft közös akciójátéka a zombi világvége legvéresebb napjait hozza el, ha szerettél a Willamatte bevásárlóközpontban ártatlanokat gyilkolni, és tetszett a Fortune City városát felforgató vérengzés, akkor az Xbox One-exkluzív Dead Rising 3 a te játékod lesz.


Tíz év telt el a második rész óta. A Zombrex meggyógyította a világot, a béke helyreállt, a városok újjáépültek, az Egyesült Államok erősebb és gazdagabb, mint valaha. Az idilli állapot viszont hazug utópia csupán, az apokalipszis napja újra beköszöntött. Az eseményekbe a vírus pusztításának első napjaiban kapcsolódunk be, Nick éppen egy külvárosi óvóhelyre tart, mikor a zombik áttörik a karantént, kis híján elkapva, és szétmarcangolva hősünket. A fertőzöttek karjából éppen, hogy ki tudunk szabadulni, amikor egy repülőgép zuhan az autópályára. A város panorámája ekkor tárul fel előttünk először, a pusztítás szörnyű, az épületek ledőltek, a belvárosból sűrű fekete füst száll fel az égbe, a holtak felkeltek, és hatalmas hordákba verődve keresik új áldozataikat. Élő ember alig van már itt, napjaink megszámláltattak.


A játékmenet az előző részek mechanikáját követi. Hősünkkel szabadon kalandozhatunk a fertőzött városban, a zombik lassúak, és csak akkor jelentenek komolyabb veszélyt, ha sokan vannak, vagy ha közel érünk hozzájuk. Kedvünkre darabolhatjuk őket, a gyilkolásra pedig fegyverek egész tárháza áll rendelkezésünkre. Gyakorlatilag felvehetünk a földről mindent, amit találunk, megdobhatjuk őket téglával, lehet késelni, szerezhetünk körfűrészt, lőhetünk és robbantgathatunk, minden belefér. 


Nick megmenekülésének történetét a fő küldetések mutatják be, kövessünk térképünket, és eljutunk a célig. A végigjátszás során öt teljes napon át kell talpon lennünk, a kalandok során találkozni fogunk más túlélőkkel, és olyanokkal is, akik teljesen bekattanva nagyobb veszélyt jelentenek az élőholtaknál. De ha kedvünk tartja, elmerülhetünk a másodlagos küldetésekben, és a véletlenszerűen generált helyzetek megoldásában is, sorstársakat kell menteni, és bizony a Zombrex is visszatér, mint kulcsfontosságú eszköz a túléléshez. A gyógyszert most azonban magunknak kell beadnunk, Nicket a történet elején megharapja egy élőholt, sorsa megpecsételődött, vége lesz, hacsak nem szerzünk neki gyógyszert. Izgalmas újdonság pedig, hogy a történetet immáron lehet online is játszani. A kalandok kezdetén meg kell adnunk, hogy milyen stílust képviselünk, szeretnénk végigrohanni a városon, vagy elmerülnénk-e inkább a részletekben, kezdő vagy hardcore játékosok vagyunk-e, az Xbox LIVE pedig ennek megfelelően fog társat osztani mellénk. De a magányos farkasok se ijedjenek meg, aki nem vágyik társaságra, le tudja tiltani az egészet.


Los Perdidos városa fantasztikus lehetőségeket kínál. A helyszín nagyobb, mint az első két játék területe együttvéve, az utcákon pedig annyi zombi van, hogy az ember nem hisz a szemének. Több száz rohadék tör az életünkre folyamatosan, mindenhol ott portyázik az ellenség, nem muszáj azonban gyalog, puszta kézzel átvágni magunkat rajtuk, a hatalmas terek legyőzésére lehetőségünk van járműveket használni. A korábbi részektől eltérően immáron egész komoly eszközök állnak rendelkezésre, van motor, többféle személyautó, szedán, kombi és kupé, az én kedvencem viszont az úthenger. Az útfelújítások környékén fellelhető aszfaltegyengető monstrum csak úgy darálja a mocskokat, belehajtva a tömegbe tízesével megy fel a gyilkossági számlálónk, ha ránk mászna valamelyik, csak lökjük le őt a kontroller megrázásával, lassú a gép, de egy zombi apokalipszis során ki se lehet találni nála hatékonyabb járművet.


Találni nem, csinálni viszont lehet. A korábbi részekben megszokhattuk már, hogy különböző eszközök párosításával új fegyvereket lehet létrehozni, most viszont ugyanezt megtehetjük a járművekkel is. Nick egy igazi Tibi, csak úgy ég a keze alatt a munka, na meg a hegesztőpáka. A megfelelő alkatrészek birtokában olyan zombigyilkos verdát tud csinálni, hogy azt még Mad Max is megirigyelné. Oldalról kipattanó pengék, hatalmas gallytörők és nyársak, robbanótöltetes tetőfegyverek, egy megrohamozhatatlan, páncélozott furgonban, ez kell ide, semmi más.


A játékot a Capcom saját fejlesztésű Forge Engine motorja hajtja, mely a Dead Rising 2-nél háromszor több zombit képes egyszerre megmozgatni a képernyőn. Az Xbox One teljesítményére szükség is van, hatalmas terek, és óriási hordák várnak ránk Los Perdidosban, nagy kár, hogy a technikai kivitelezés más fronton már közel se ilyen erős. A grafika inkább az előző generációs konzolok teljesítményét idézi, mintsem az újakét, kevés a poligonszám, a textúrák néhol egészen rondák, és a speciális effektek is elavultak. Az embernek nincs olyan érzése, hogy egy kiforrott Xbox One-játékot kapott kézhez, ráadásul gyenge az irányítás és a karakterek animációja is, ami az összhatásra szintén rányomja a bélyegét.


Játékélmény tekintetében viszont azt hiszem, nem kell szégyenkeznie a Dead Rising 3-nak. Az időlimitet eltörölték végre a fejlesztők, nem kell másodpercre pontosan kiszámolt határidőknek megfelelnünk, a játék öt nap történetét dolgozza fel, annyit lézenghetünk a városban, amennyit csak akarunk. A budira betérve immáron menteni is annyiszor lehet, amennyiszer csak kedvünk tartja, de a fontosabb pontoknál autosave is van természetesen, aki viszont visszasírja a régi rendszert, az a Story Mode alatt található Nightmare gombra nyomva visszakap minden szívatást. Ha ez kell, hát ez kell.


A játék támogatja a Kinect és a Smartglass kiegészítőket is. Előbbivel vigyázni kell, mert a játék figyeli minden tettünket, így ha nagy a mozgás a szobában, vagy beszélgetés megy, hangosak vagyunk, akkor az olyan, mintha a karakterrel hívnánk fel magunkra a figyelmet. A zombik könnyebben észrevesznek, sőt nagyobb zajokra azonnal oda is kapják a fejüket, de lehet mindezt az előnyünkre is fordítani, csinálhatunk csapdákat, kiabálással belecsalva áldozatainkat. A Smartglass tesztelése nem jött össze, a Lumia 820-as készülékemre nem sikerült letölteni az Xbox One alkalmazást, pedig a segítségével a térképet és különböző in-game alkalmazásokat tudtam volna kitenni másodlagos képernyőre, kár érte, de megszoktam már, a Microsoft termékek nem kompatibilisek más Microsoft termékekkel.


A fejlesztést nem csapták össze, Keiji Inafune és a Capcom Vancouver három évet dolgozott a Dead Rising 3 megalkotásán, jó hír pedig, hogy ezúttal se maradunk majd DLC-k nélkül. David Reese, a fejlesztőcég vezetője egy interjúban elárulta ugyanis, hogy a Case Zero és a Case West, mint önálló mellékszál fantasztikus sikert ért el pár évvel ezelőtt, ezért várható a harmadik részhez is hasonló kiegészítés, a letölthető részek pedig egyben hídként is fognak szolgálni a második, harmadik és negyedik epizódok eseményei között.


A Dead Rising 3 állat játék, nem találok rá más jelzőt. Gyilkolni kell benne, olyan keményen, ahogy csak tudunk, folyik a vér, ezrek halnak meg, minden sarkon utolérhet a vég, a műfaja mégse horror, hanem könnyed akció, és ez nagyon jól áll neki. Az a rengeteg fegyver, amivel ellenségeinket küldhetjük a túlvilágra, azok a ruhák, amiket magunkra húzhatunk, a jól kidolgozott karakterfejlődés, és mindaz a humor, akció, és jó értelemben vett klisé, ami a játékmenetet átjárja, fantasztikus egészet tud alkotni. A Dead Rising a kedvenc zombis sorozatom, nem tökéletes, nem túl szép, és a legkevésbé se nevezhető nextgen játéknak, mindez viszont mit számít, ha közben eszméletlenül jól érezzük magunkat. Nem igaz?