Monument Valley mobilos teszt

A londoni ustwo csapatának játéka jött, látott és győzött. Pedig nem volt könnyű dolga: végigtekinteni sem tudunk az App Store, vagy a Google Play kínálatán, be kell érnünk az ajánlott címekkel, így a Monument Valley könnyen eltűnhet a süllyesztőben. Ez viszont olyan lenne, mintha egy többmilliós Picasso-festményt dobnánk ki a kukába csak azért, mert nem tudjuk, hogy ki festette. Az összehasonlítás egyáltalán nem túlzó, olyan élményt nyújt, mint egy művészeti alkotás. Végig kell rajta menni, ízlelgetni, befogadni a látványt és a zenét – a pszichológiai mondanivaló gyakran sokkal többet ér, mint egy főellenség legyőzése. Utazni is a táj és a hangulat miatt érdekes, nem mindig az számít, hogy hova érkezünk. A Monument Valley-n röpke két óra alatt végig lehet szaladni, ám ezért a vizuális kirándulásért 900 forint szinte semmi.


A Monument Valley a Colorado fennsík azon területe, ahol vöröses színű, gyakran 300 méter magas táblahegyek és sziklakürtök foglalnak helyet – bár a játéknak ehhez csak annyi köze van, hogy a pályák egy kicsit hasonlítanak az említett geológiai formákhoz. A zene megnyugtató ritmusa, a feladatok megoldásával töltött idő, a sikerélmény és elsősorban a varázslatos atmoszféra együttes hatása miatt újabb klasszikust üdvözölhetünk a Monument Valley személyében. Pedig, ha ízekre szedjük, semmi rendkívülit nem találunk benne, igaz, a híres műalkotások is csak egyszerű festékből és vászonból állnak össze. Lehet hajtépésektől mentesen is összerakni egy puzzle címet, ahol nem az számít, hogy szétaprítod az ellenséget, hanem a The Journey-hez hasonlóan végigvándorolj rajta.


Főszereplőnk, Ida, a fiatal hercegnő, aki némán szemléli az előtte tornyosuló tájat. Szavak nélkül is megértjük a lány identitását, aki megbocsátás reményében vállalkozik az útra. A sztori néhány felvillanó mondattöredékből áll, csupán sejtéseink lesznek, hogy mi forog a háttérben, s mi ennek a szürreális birodalomnak a sorsa. A konkrétumok csupán szimbólumok, a béke túl kézzelfogható, kicsit furcsának hat az egész, ám az indulatok egy másodpercre sem szabadulnak el. Maga ez a lágy idill adja a játék igazi varázsát. Idát a folyamatosan változó építmények akadályozzák a cél elérésében, nem beszélve a fekete madáremberekről, akik ha túl közel érnek hozzá, végeznek vele. A világ kellően bizarr geometriával operál, ám egy alapszintű logikai készséggel felvértezve, nem ütközünk megoldhatatlan nehézségekbe. Az ustwo szórakoztatni akar, s teszi mindezt feneketlen fantáziával és utánozhatatlan melankóliával. Tíz apró pályán tehetjük próbára képességeinket egy sor 3D-s térbeli rejtvényen keresztül, amit keresztül-kasul bejárhatunk. Az első próbatételek még egyáltalán nem nehezek, Ida oda megy, ahová a képernyőn bökünk, a nézetet forgathatjuk, s a sík a megfelelő módon találkozik, a leányzó továbbjuthat, a’la FEZ. A szintek folyamatosan változnak, a lépcsősorok egyszer csak falakká válnak, az elemek önmagukba nyílnak, minden egy zsúfolt labirintusnak tűnik, persze ez csak a látszat. Ha gyerekkorodban sokat építőkockáztál, akkor szerencsés esetben magadra szedtél némi térérzéket.


Ha a szürreális geometriák nem lennének elegek, akkor barátkozz meg a gondolattal, hogy a későbbiekben már komplex kapcsolórendszereket hozhatunk működésbe, rendszerint az megfelelő időzítésen múlik minden. Szerencsére a design kellően letisztult és okos ahhoz, hogy ne érezzük frusztrálva magunkat. Jól esett gondolkodni, a program nem sürget, nem büntet, kényelmes ütemben teljesíthető egészen a végéig. Viszonylag hamar rájövünk a megoldásra, forgatjuk a pályarészeket, rámpákon sietünk fel, majd egy újabb csavar és a feje tetejére áll minden – szó szerint. A Monument Valley-hez úgy kell hozzáállni, hogy félreteszed a fizika órán tanultakat és csak az aktuális nézőpontban kivitelezhető útvonalat próbáljuk megfejteni. Naná, hogy a játék nagyban épül az optikai csalódásokra, a szemünket könnyű megtréfálni, de azért adott nekünk az Úr agyat, hogy használjuk. A fejlesztők egy ideig fogják a kezedet, szinte adja magát a módszer, ám később minden eldurvul, az illúzió szinte megfoghatatlan világba taszít. A pasztellszínek egyedi stílust adnak a látványnak, semmi sincs túlcsicsázva, letisztult grafikával van dolgunk, amely szinte simogatja a lelkünket.


A maximum háromórás játékidő valóban maradandó emlékeket gerjeszt, a mobiljátékok piacán ritkaságszámba megy az ilyen. Mint a gitár húrjain megszólaló dallamok, úgy pengnek és sokasodnak bennünk az érzelmek. A Monument Valley minden aspektusában egy műtárgy, amire büszkék lehetnek az alkotói, van eleje, közepe és vége. Ha hosszabb lenne, elveszne belőle az, ami csak a rövid, lopott örömökre jellemző. A rohanó világban csak nehezen figyelünk fel az apró szépségekre, ám ha közelebb húzódunk hozzájuk, magunkba szippantjuk, gondolataink szárnyra kapnak, amik az idő múlásával kellemes emlékké formálódnak. Ilyen dolgokba kell kapaszkodnia az embernek.

A Monument Valley-t az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.