The Long Dark alfateszt

Üdítő újdonságként érkezik a Hinterland Games sztárcsapatának túlélő szimulációja a műfaj kedvelőinek. A korábban többek közt az L.A. Noire, a Company of Heroes, a Warhammer, a Far Cry, a Saints Row, a Red Faction, a Mass Effect, a Knights of the Old Republic és még számos más, híres cím fejlesztőcsapatában is dolgozó szakemberekből összeálló gárda „The Long Dark” névre hallgató játékban (végre) nem kell szembenéznünk a már végletekig elcsépelt zombi apokalipszissel. Főhősünk, William Mackenzie, egy pilóta, aki a Földet sújtó rejtélyes geomágneses katasztrófa miatt az észak-kanadai erdőben zuhant le és a legminimálisabb túlélő felszereléssel: ruhájával, egy üres kulaccsal, egy hálózsákkal és 12 szál gyufával indul útnak, hogy menedéket, élelmet és válaszokat találjon az eseményről, mely látszólag megszüntette a technikai civilizációt a bolygón.

Új játék kezdésekor az alfa verzióban a teljes történetet elmesélő kampány egyelőre sajnos nem elérhető, így csak sandbox módban indulhatunk útnak, ami egy véletlenszerű helyre teleportál minket az előre kialakított, statikus tartalmú területen. A rendkívül hangulatos, képregény-stílusú világ hóval borított fehér lankáin, befagyott tavain, és kiterjedt fenyvesében magányunkat csak az időnként a távolban kóborló őzek csörtetése és vérszomjas farkasok fekete sziluettje töri meg akik mind untalan táplálék után kutatnak az elhagyatott, kíméletlen vidéken.

Bár hús-vér, hagyományos értelemben vett támadó ellenségekkel az utóbb említett ragadozókon kívül nem kell számolnunk, az éhség, a szomjúság, a fizikai fáradtság, a fertőzések és az alacsony hőmérséklet állandó és brutális kihívást jelentenek majd a szinte garantálhatóan rövidke életünk során. A változékony időjárás bármikor lesújthat a nyugodtnak hitt sétánk alatt, a gyorsan múló idő hatására változó napszakokból eredő drasztikus hőmérséklet változások és a szabad ég alatt szinte folyamatos, irgalmatlan zimankó pillanatok alatt csonttá fagyaszt minket, ha egy két dombnál és völgynél tovább botorkálunk a rengetegben menedéket keresve. Karakterünk sem egy ízig-vérig kemény legény, amivel néhány percnyi játék után szembesülnünk kell. A legegyszerűbb feladatok is olyan fékezhetetlen tempóban merítik a kalóriakészletünket, hogy befutott dietetikusok térden csúszva könyöröghetnének főhősünk 250-300 kcal/órás zsírégető módszeréért cserébe.

Ha futunk, néhány percnyi játékidő alatt éhen vagy szomjan halunk az energiatartalékaink pazarlása miatt, ha viszont takarékoskodunk az erőnkkel és gyalog fedezzük fel a területet, jön a fagyhalál, vagy a szagunkra odagyűlő farkasok. Egy kis ugrás egy nem túl magas szikláról és reccsen a boka, a sérüléstől pedig gyorsan rosszabbodni kezd az állapotunk. Feladataink elvégzéséhez a stabil tempóban romló felszerelésünk mellett meg kell küzdenünk a gépi esélyszámítás véletlenszerűségével is. Ez biztosítja, hogy csak elvétve legyen biztos a sikerünk a tűzrakásban, a szórványosan fellelhető tárolók tartalmának kirámolásában, de még az élelmiszerek elfogyasztásában is. Utóbbit ugyanis viszonylag sokszor kell megtennünk, a rövid szavatossági idejű táplálék elfogyasztása mindazonáltal könnyen kíméletlen ételmérgezéshez vezethet, ami ebben a környezetben VIP-jegy a túlvilágra. Bizony nagyon billeg a mérleg nyelve élet és halál között, és minden döntésünkkel szó szerint pengeélen táncolunk a fennmaradásért vívott, soha meg nem álló harcunk során.

Bear Grylls tapasztalatából és felkészültségéből adódóan nyilván gyakorlott mozdulatokkal felfejtené a méteres vastagságú jeget, és ruháját félrerakva megmártózna az apró tavak valamelyikében, hogy valamilyen – a környezetében talált – eszköz segítségével vacsorát fogjon magának a lék alatt úszkáló halak közül, lebirkózna egy szarvast, bogyókat gyűjtene, vagy csapdát állítana a környéken szaladgáló mókusoknak. Ezek után a lehántolt kéregből, lehullott ágakból és mohából profi tüzet rakna, ami egyszerre forralna neki vizet, sütné meg az ételét, és szárítaná meg a ruháját is.

A mi lehetőségeink sajnos ennél valamivel limitáltabbak lesznek. A tűzgyújtáshoz nekünk is fát és gyújtóst kell keresnünk a TAB-bal előhívható menün keresztül, ami sikeres próbálkozásaink után egyre nagyobb, de mégis véletlenszerű eséllyel ad valamennyi üzemanyagot a tüzünkhöz. Ha a keresés nem hoz eredményt, a dermedést kockáztatva újra kell próbálkoznunk, vagy gyalogszerrel kell tüzelő után néznünk a területen, a probléma viszont az, hogy az elsőre kézenfekvőnek tűnő faforrásokkal semmit nem tudunk kezdeni, így alaposan át kell kutatnunk a terepet, konkrétabban azokat a nem túl gyakran felbukkanó házikókat, ládákat és holttesteket, melyek elszórtan hevernek a tájon. Az esély viszont, hogy ezzel az eljárással fagyhalálunk előtt befűthetünk valahol, sokkal csekélyebb mint az említett menü igénybevételével.

Az épületekben és ezek környékén fellelhető tárolók tovább komplikálják az amúgy sem egyszerű feladatunkat, hiszen túlnyomórészük tartalma minden játék során változó, ugyanakkor karakterünk elképesztő tempóban fogyasztja erőforrásait, ami nem csak nehézzé, de szinte lehetetlenné teszi, hogy egy jó adag szerencse, a pálya ismerete, és alapos felkészültség nélkül akár 24 órát is életben maradjunk a vadonban. A feladat azért persze nem lehetetlen, hiszen kitartással és némi odafigyeléssel az ember felfedezheti az észak-kanadai helyszínt, ahol széfnyitó minijátékok, helyenként garantált loot és biztonságos menedék is vár ránk. Nekem például legalább húsz nekifutásra volt szükségem mire ráakadtam az egyetlen helyre, ahol fegyvert és lőszert találtam, de ezt az alábbi játékmenet videóban láthatjátok is.

Mivel egy befejezetlen játékot csak az általa mutatott irány és az ebben rejlő lehetőségek alapján lehet megítélni, a The Long Darkot még értelemszerűen sem túlmagasztalni, sem elmarasztalni nem fogjuk és nem is akarjuk, hiszen a fejlesztés még javában tart. Véleményünk mindazonáltal van: a játék izgalmas és újszerű megközelítéssel környékezi meg a túlélő-műfajt, stílusra szép, hangulata pedig magával ragadó, a tesztünk alapjául szolgáló alfafázis sandbox módja kissé talán sokat vár tőlünk, és csak kevés eszközt bocsájt rendelkezésünkre ahhoz, hogy megérjük a holnapot, de nyilván a valóság sem éppen elnéző hasonló helyzetben. Bízunk benne, hogy a bétában remélhetőleg már elérhető epizódokra vágott sztori mód és az addig is tovább optimalizált játék tovább erősíti majd a rengeteg potenciált tartogató játékot, főleg mivel ott már társaságunk is lesz majd.