Izgalmas várakozás övezte a Hyrule Warriors megjelenését. Az idei év legjobban várt Wii U címének kikiáltott játék a nagyközönség előtt tavaly decemberben mutatkozott be először, ötletessége pedig mindenkit meglepett. A Dynasty Warriors játékmenetét és a The Legend of Zelda világát ötvöző játék az első perctől sikerre volt ítélve, legalábbis ami a japán játékosokat, és a stílus rajongóit illeti. A megjelenés a távol-keleti szigetországban nyáron volt esedékes, a Famitsu pedig köszöntötte is a játékot egy igen előkelő 36/40-es pontszámmal, a nagy kérdés viszont, hogy van-e benne elég erő meghódítani az európai szíveket is.
Szeptember 19, 2014. Ezt a dátumot minden Zelda rajongó feljegyezte a naptárjába, a Hyrule Warriors végre megvásárolható lett az öreg kontinensen is, másodikként a világon, egy héttel az amerikai premier előtt. A Nintendo jóvoltából mi is jól felkészülhettünk a premierre, két hete toljuk már a játék exkluzív sajtópéldányát, elöljáróban pedig annyit elárulhatok, hogy nem okozott csalódást. A Hyrule Warriors egy remek kikapcsolódást nyújtó spinoff lett, a játék izgalmas és szeretnivaló, viszont tiszta szívből csak azok fogják élvezni, akik amúgy is rajongói az alapokat szolgáltató két sorozatnak. És nem várnak el nextgen szintű kivitelezést.
Kalandjaink a messzi és csodálatos Hirúliában kezdődnek. Link éppen egy szokásosnak mondható lovagi tornán vesz részt, amikor a gonosz Cia vezette sötét seregek megtámadják a Hercegnőnek is otthont adó királyi várat. A két fél egymásnak esik a csatamezőn, magunk is százasával kaszaboljuk az ellenséget, és hamarosan már épp ünnepelnénk a nehezen megszerzett győzelmet, amikor szörnyű hírt kapunk. Zeldának nyoma veszett, a király lányát megint elrabolták. Küldetésünk egy pillanatig se lesz kérdéses, útnak kell indulnunk, hogy átverekedve magunkat a gonosz erők hordáin, kiszabadítsuk szívünk szerelmét szomorú és kegyetlen börtönéből.
A játékmenet a Dynasty Warriors legendás stílusát követi. A hercegnőhöz hatalmas harcmezőkön át vezet az utunk, nem elég viszont, ha kardunkkal sorra végezzük ki a horda tagjait. A pályák eltérő nagyságú és szerepű területekre vannak osztva, a sikerhez pedig taktikai döntéseket kell hoznunk, fejben döntve el, hogy milyen sorrendben, hogyan haladunk előre. Az ellenfél bázisait elfoglalva sorra vehetjük át a területek feletti ellenőrzést, meg kell viszont találnunk az ideális stratégiát ahhoz, hogy biztos legyen a győzelem. Ha túl nagyot harapunk az ellenségből, akkor elképzelhető, hogy egy hátrahagyott bázisunk ellen indítanak támadást, elvágva minket az utánpótlástól, ha viszont nem vagyunk elég agresszívek, akkor két oldalról, harapófogóba kerülhetünk. 
A csatákban több száz katona vesz részt, tisztekkel és gyalogokkal mindkét oldalon. Embereinket harcba vezetve összecsapunk a gonoszokkal, hősünk ereje többszöröse bármelyik ellenfélnek, sokszor elég egyetlen kardlendítés, hogy megtizedeljük a ránk támadókat. A játék vérbeli hack and slash lett, nagyon megizzadni sosem fogunk. Amíg egy terület az ellenfél kezén van, addig a katonái végtelen utánpótlást kaphatnak, folyamatosan jön nekik segítség, ha viszont megöltünk egy bizonyos mennyiséget belőlük, akkor megjelenik az összes többinél nagyobb és erősebb bázisőr. Őt legyőzve kapjuk meg a területet, utolsó lépésként ki kell söpörnünk minden túlélőt a határokon belülről, majd mehetünk tovább, a védelmet már ellátják az embereink.
A területfoglalós harcok közepette folyamatos küldetéseket is kapunk. Visszatámad az ellenség, elvágják a seregünk útját, feltűnik valami hatalmas szörny, amit azonnal le kell győznünk, vagy egy közelben harcoló másik hős kér segítséget, a bajok száma szinte végtelen. A játék pedig ezekre helyezi a nagyobb hangsúlyt is, a Hyrule Warriors inkább feladatokban erős, mint stratégiában, ez pedig egy kicsit rányomja a bélyegét a végeredményre is. A koncepció jó, a gyakorlatban viszont nagyon komoly taktikát nem igényel a győzelem, minél jobban nyomulunk előre, az ellenfél védelme annál gyengébb lesz, ennyire egyszerű a recept. Csak darálnunk kell mindenkit, és gyorsan reagálni a felbukkanó kérésekre.
A játékban tizenhárom Zelda karakter kapott szerepet. A főhős nem is lehetne más, mint Link, mellette pedig legjobban Impa, Sheik és Lana veszi ki szerepét a csatákból, de feltűnik még többet közt Midna, Agitha, Fi, Darunia és Ruto is. Minden karakternek egyéni fegyverei és képességei vannak, tudjuk őket fejleszteni, illetve van customization és crafting is. A Hyrule Warriors stílusának megfelelően pedig a harcrendszer se bonyolult, tudunk kardozni, varázsolni és lőni, illetve vannak bombáink és nyilaink, ez pedig nagyjából le is fedett mindent, amit erről tudnunk kell. De ugyanígy az irányításba se fog beletörni senkinek se a foga, egy-két gombot kell csak nyomkodnunk, hogy emberünk folyamatosan sorozza a többieket, vannak boss harcok, amik egy kicsit komolyabbak már, megtalálva a szörny gyenge pontját viszont itt se lesznek bajok.
Jó hír, hogy a fejlesztők odafigyeltek a Dynasty Warriors körüli kritikákra, és igyekeztek csak a jó dolgokat átvenni belőle. Nagyon hasznos például, hogy lehet lockolni a főellenségeket, így a kamera folyamatosan őt mutatja, és hősünk is csak őt támadja, nem fog minket zavarni a körülötte legyeskedő tucatnyi talpnyaló, rettenetesen hiányoltam viszont azt, hogy nem lehet utasítani az embereinket. Jó lett volna, ha adhatunk részletes parancsokat, így csak minket követnek, leállnak kardozni egy kicsikét, de igazán semmit se tesznek a győzelmünkért, inkább díszletek ők, mint igazi katonák. Ez pedig rettentően kiábrándító, még ha meg is szoktuk már az elődtől.
Az ellenség számolatlanul respawnol a pályára, és rendkívül szörnyű, hogy katonái nem csak ugyanúgy néznek ki, de még ugyanúgy is mozognak. Sokszor vagy egy tucat zsoldos áll egymás mellett, ugyanazokat a mozdulatokat csinálja mindegyik, ráadásul tökéletesen egyszerre is, kiábrándító a látvány, nem hiszem el, hogy akkora feladat lenne véletlen külsőket és mozgásokat generálni. De hasonló csalódást okozott nekem a repetitív játékmenet is, a harcokba hamar bele lehet fáradni, egy-két pályánál többet nem is tudtam egyhuzamban megcsinálni. Nincs nagy újrajátszási faktora se a játéknak, viszont a karakterfejlődés erre rákényszerít. Ha rendesen fel akarjuk magunkat gyúrni, akkor minden pályát többször is meg kell csinálni, ami iszonyatosan fárasztó, még ha busásan meg is jutalmaz érte a játék.
A látvány közepes lett. A grafika a Wii U hardveres képességeihez mérten nagyjából rendben van, a Hyrule Warriors stabil 60 FPS-sel fut, színes, rajzfilmes, aranyos, imádnivaló. Pont, mint minden Nintendo játék. Az ellenfelek persze sokat rontanak az összképen, és a környezet se lett valami jól kidolgozva, a játékmenet viszont mindezért tökéletesen kárpótol. A kaland még a monoton harcok ellenére is élvezetes, érdeklődésünket folyamatos küldetések tartják fent, a térképek felépítése pedig nagyon jó. Sokszor kell kerülnünk, eljuthatunk valahová többféle megoldással, illetve nem egyszer kapunk levágásokat, utánpótlásokat is. A játékban ráadásul rengeteg utalás van a régi Zelda játékokra, számtalan történeti elem és párbeszéd épül a korábbi részekre, a rajongók elképesztően fogják élvezni az egészet. 
Hangok terén nem domborít nagyot a játék. A beszédek nincsenek leszinkronizálva, a karakterek tátognak, nekünk pedig feliratokat kell olvasnunk, persze ez hozzátartozik a japán játékok hangulatához, de nyugati szemmel igénytelen spórolásnak tűnik csak. Nagy hiba továbbá, hogy a nehézségi szint nem állítható rendesen, ha fentebb vesszük az értékeket, csak annyi változik, hogy többször kell megütnünk valakit, míg el nem terül előttünk, minden más marad a régiben. A játékidő egyébként a maga 10-12 órájával pont elég, a Dynasty Warriors stílusából ennyi még a boldogan fogyasztható mennyiséghez tartozik, persze ha szeretnénk egy baráttal közösen játszani, akkor ez kitolható a végtelenségig. A játékban viszont csak local multiplayer kapott helyet, és az is rettenetes megoldással. Ha csatlakozik hozzánk valaki, akkor a játék felbontása a felére esik le, a látvány pocsék lesz, nem hittem a szememnek, mikor megláttam. Ilyet 2014-ben nem tudok elfogadni.
Számomra nem volt könnyen emészthető az ötlet, hogy keresztezzék a Dynasty Warriors stílusát a The Legend of Zelda világával, de néha a legfurcsább dolgokból születnek a legjobb eredmények. A Hyrule Warriors minden hibája és igénytelensége ellenére elképesztően élvezetes játék lett, annyira hihetetlen, hogy a Nintendo mindig ráérez a sikerre. Valami megmagyarázhatatlan, természetfeletti képességgel tudják, hogy mi kell nekünk, játékosoknak, mi fog működni, és mi nem, a világ összes kiadója irigyelheti őket. És irigyli is.
Kapcsolódó cikk
Hogy a játékhoz is hozzászóljak, egy másik dolog amit el nem tudtam volna képzelni, hogy ezekben a Dynasty Warriors stílusú játékokban meg lehet találni akár csak egy aprócska örömforrást is... na ezt még most sem tudom elképzelni.
A Wii U sokkal többre képes azért, viszont jól mondod Daks, hogy rajzfilmes, mert ennyit kíván (talán). Jó látni, hogy Wii U játékokról is vannak tesztek, ez a tendencia remélem folytatódik. A játékhoz annyit, hogy N-es létemre ezt tuti nem fogom beszerezni, sosem szerettem a Zelda (alapú) játékokat.
Köszönjük a tesztet.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.