Screamride teszt

Hullámvasutak régóta vannak. Gyermekkorunkban csodálva figyeltük a Fővárosi Vidámpark fagerendákra épített lélekvesztőjét az M3-as csomópont felüljáróján átautózva, most pedig csak arra tudunk gondolni, milyen szép idők is voltak ezek, és mekkora élmény lehet kipróbálni a Ferrari World Abu Dhabi rollercoasterjét, a világ leggyorsabb körvasútját, amin pár éve még Alonso feje is eltorzult. A jövő embere azonban nem éri be annyival, hogy izgalmas és gyors legyen a száguldás, neki több kell ennél. Adrenalin. Tombolás. Rombolás. A Screamride pedig ezt hivatott teljesíteni.


A Rollercoaster Tycoon, a Thrillville, és az új Zoo Tycoon játékokat (meg amúgy az Elite: Dangeroust) készítő Frontier Developments ezúttal Xbox 360 és Xbox One konzolra hozta el látomását. Egy látomást a jövő hullámvasútjáról, mely a legszebb és leggazdagabb metropoliszok tengerpartjain épül fel, felhőharcolók és csúcsmodern épületek között tekeregve, és ahol a pénz nem számít többé. Az új világ lakói, ha kell, egész városrészeket rombolnak le önmaguk és közönségük kedvéért, a vidámpark dollármilliárdos üzletággá, és első számú szórakoztatási iparággá növi ki magát.


Játékmesterként a kor legnagyobb a vidámpark-hálózatában kell bizonyítanunk. Karrierünk az Egyesült Államok keleti partján, a cég első számú központjában veszi kezdetét, majd meggyőző eredményeink a Karib-tengeren, Észak-Afrikán, a Közel-keleten, és az Antarktiszon át egészen Japánig visznek minket. A Screamride ehhez pedig három módot vonultat fel, melyek mindegyike különböző stílusú kikapcsolódást ígér. A névadó Screamrider a klasszikus hullámvasút-élményt nyitja meg látogatóink előtt, egy emelkedőkkel, lejtőkkel, hurkokkal és spirálokkal teli pályán száguldozhatunk benne, a mi feladatunk felügyelőként a kocsi irányítása. Lehet gyorsítani, lassítani, bedőlni a kanyarokban, sokszor annyira, hogy két kerékre állítsuk a kis csillót, illetve vannak bónusz zónák is, melyeken átsuhanva, és a megfelelő gombot lenyomva, a nitrót tölthetjük fel. A cél, hogy látogatóink összecsinálják magukat, és minél nagyobb élménnyel térjenek haza, de mellékfeladatként meg kell felelnünk a vezetőség elvárásainak is. Ponthatár elérése, csúcssebességen száguldás, profi nitrógyűjtés és kétkerekezés, aki a béna érmek helyett az aranyserlegre megy, az mindenre odafigyel.


A második játékmód a Demolition Expert, ahol a cél mi más is lehetne, mint a totális rombolás. Látogatóink egy szuperbiztonságos kapszulába zárva várják, hogy katapultunkkal kilőjük őket a városba. El kell találni a felhőkarcolókat, a pusztítás pedig minél nagyobb, ők annál elégedettebbek. A kilövésnél figyelnünk kell a sebességre és a szögre, fejben számolva ki, hogy embereink hol fognak becsapódni. Koncentráljunk a legnagyobb és legdrágább épületekre, és a kapszula már végzi is a dolgát, a legjobb játékmester pedig az lesz, aki taktikai gondolkodással áll a dologhoz. Üssük ki az épület aljának egyik felét, az meg oldalra dőlve nem csak magát, de a szomszédos házakat is elpusztítja, vegyük célba a robbanó hordókat, vagy épp ellenkezőleg, célozzunk a kevésbé látványos, de nagyobb pontokat ígérő céltáblákat. Az egész olyan, mint egy hús-vér Angry Birds. Hihetetlen költséggel.


Mellékfeladatok itt is vannak, illetve érdekesség, hogy a romboláshoz különböző kapszulák is rendelkezésünkre állnak. Van olyan, ami elképesztő sebességgel csapódik be, és mint egy ágyúgolyó, átszakít mindent, viszont méretre elég kicsike, míg használhatunk nagyobb, de lomhább darabot is. Meg olyat, ami gombnyomásra robban. A játékélmény a madaras alapokra épít, úgyhogy aki szerette a Rovio klasszikusát, annak ez is tetszeni fog. A harmadik, és egyben utolsó mód pedig az Engineer. Itt a hullámvasutazás, az építés, és a rombolás egyaránt szerepet játszik: megrendelésre különböző pályákat kell építenünk, melyek mindegyike különböző élményeket kínál majd. Néha a gyorsaság és a halálfélelem a cél, néha pedig az, hogy maga a rollercoaster park rombolja le a környezetet, egy hosszú egyenes után építsünk egy ugratót, embereink annak örülnek, ha csúcssebességgel törhetik át az irodaépület ablakait.


A pályák végén mindig kapunk értékelést, illetve van egy leaderboard is, mely barátaink eredményét hasonlítja össze velünk. A közösségi élmények pedig nem fulladnak ki a pontszámolgatásban, a sandbox menüpont alatt építhetünk magunknak saját pályákat, melyeket a level centerben meg is lehet osztani. Az építés egyszerű, a hullámvasutat nézhetjük távolról, és első szám első személyből is, mintha kocsink mindig az utolsó síndarabon állna éppen, a vasat különböző irányokba forgatva pedig olyan pályát rakunk ki, amilyet csak akarunk. Persze figyelni kell rá, hogy a fizika határain belül maradjunk, és embereink ne zuhanjanak bele a tengerbe már az első sarkon, egy-egy pálya megépítése viszont remek kikapcsolódást tud nyújtani, még ha a játék nem is rendelkezik egy tycoon bonyolultságával.


A Screamride nagy hibája pedig pont ez. Az akcióra helyezi a hangsúlyt, a menedzseri szálakat pedig teljesen háttérbe szorítja. Nem kell embereket csalni az attrakciókhoz, nem az a cél, hogy mi alkossuk meg a világ legjobb vidámparkját, egyszerűen sorra le kell tudni a küldetéseket és kész, karrierünk már a csúcsára is ért. Nagyjából két délután alatt. Így az élmény pedig nem lesz átütő és maradandó, amin pedig a gyenge kivitelezés se segít. A játéknak Xbox One-on is olyan grafikája van, mintha még mindig 360-on tolnám, a textúrák gyengék, a speciális effektek pedig idejét múltak, semmi szépet nem lehet felfedezni az egészben, illetve nekem nem jött be maga a metropoliszos környezet sem. Hülyeség, hogy drága felhőkarcolókat kell romba dönteni benne, mondjuk egy azok szomszédságában álló, lebontásra ítélt óváros jobban illett volna hozzá, a régi kor sokszínűsége változatosságot is vitt volna az egészbe. Mert most ez sincs. Minden ugyanúgy néz ki, mindig ugyanaz vár ránk. Csak más háttérrel.


Színvonalban a játék az olcsóbb kinectes címekhez hasonlítható leginkább, egy casual kis kaland az egész, melyben gyerekkel el lehet egy kicsit merülni, de a hardcore játékosok semmi kihívást nem fog nyújtani. Xbox 360-on 9000, Xbox One-on pedig 12000 forintba kerül, ennyi pénzért vehetünk egy sokkal tartalmasabb, igazi AAA-játékot használtan, vagy egy 12 hónapos LIVE-előfizetést. Lefogadom, hogy a Screamride hamar a Games with Gold ingyenes címei között végzi, ez nem az a hullámvasút élmény, amit a stílus klasszikus részeitől megszoktunk.


Összességében közepes játék a Screamride. Kicsit rövid, kicsit csúnya, és kicsit csalódás is, de ha van egy vidámparkimádó kisgyerek a családban, vagy te szereted ezeket a csúcssebességen pörgő attrakciókat, akkor jól elszórakozhatsz vele. A demó elérhető a LIVE-ról, szóval zsákbamacskát nem fogsz venni, próbáld ki, hátha. De rábeszélni nem foglak.