Batman: Arkham Knight teszt

A brit fejlesztőcsapat elsőként mutatta meg, hogyan lehet kiváló minőségű adaptációt készíteni, nem sokkal később bebizonyította, hogy lehet ezt még fokozni, most pedig a Batman: Arkham Knighttal csúcsra járatja a művészetét. Lehet, hogy az Arkham-sorozat utolsó felvonása játékmenet tekintetében nem tudott már akkorát ugrani, mint korábban, azonban feldolgozásnak rendkívüli darab, ez kétségtelen. Ha kicsit is szereted a Batmant, egészen biztos, hogy elolvadsz majd a játéktól: tátott szájjal és libabőrrel izgulod majd végig hősünk talán legnagyobb megpróbáltatását.

A történet szerint kilenc hónappal járunk az Arkham City eseményei után, Joker halott, Batman és a gothami rendőrség pedig lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi történik ezután. Habár az utóbbi időben meglepően nagy volt a csend, valahol mélyen mindenki sejtette, hogy előbb-utóbb pukkan a lufi, és alvilági háború tör ki Gothamért. Végül a Madárijesztő az, aki először lép ki a fényre, és minden korábbinál grandiózusabb tervet eszel ki arra, hogy mérges ideggázzal terítse be a várost és a teljes amerikai keleti partot, tettestársa pedig a titokzatos Arkham Knight, aki egész kis hadsereggel siet a gonosztevő segítségére. Ami különösen aggasztó, hogy Batmannek fogalma sincs, ki ez a fickó, ő viszont nagyon jól ismeri, előre sejti minden lépését, és nyilvánvaló, hogy meg akarja ölni őt.

Mondok jobbat, tulajdonképpen senki sem tudja, hogy ki az Arkham Knight, az új főgonoszt ugyanis a Rocksteady találta ki a játék kedvéért. Valószínűleg ez jelenti az adaptálás csúcsát: amikor nem csak, hogy tökéletesen dolgozod fel az alapanyagot, de képes is vagy hozzátenni valamit úgy, hogy az ne süljön el kirívóan rosszul. Nem, sajnos nem az Arkham Knight minden idők legjobb Batman-gonosza, de ide kiválóan passzol, és úgyis megőrülsz, mire megtudod, hogy ki ő valójában. Merthogy ez is kiderül majd, szóval fordulat is akad a sztoriban, igaz, a cselekmény menete sokszor kiszámítható, az Arkham Knight személyére is elég erősen utalgatnak a srácok. De talán nem is ez a lényeg: az Arkham Knight sztorija mélységeiben érdekes inkább, itt a főszerepet Batman és az ő gondolatai, a szövetségeseivel való viszonya és a felhánytorgatott múltja kapja. A Rocksteady elképesztően hatásosan tálalja, hogy mi járhat a karakter fejében, teletömte a játékot utalásokkal és klasszikus történetekkel - a rajongóknak mindez óriási élmény lesz, ezt megígérhetem.

És a Batman: Arkham Knight ezeken túl is tartogat olyan pillanatokat, amitől ki fog rázni a hideg. Amikor először a szemeid elé tárul Gotham, azonnal neki szeretnél majd esni, az Arkham Knight játszótere ugyanis nem csak, hogy nagyobb, mint az előző részek pályái, de összetettebb és külsőre is jóval meggyőzőbb. Fénykavalkádban úszó kínai negyed, óriási felhőkarcolók és lepukkant ipartelepek követik egymást, az utcán a csőcselék lebzsel, a szemét halmokban, egy távoli kereszteződésben rendőrautók zúznak el, épp üldöznek valakit. Élmény repkedni a város felett, ha pedig kellően magasra törsz, teljes Gothamet beláthatod.

Hamar észre fogod venni, hogy a város arányaiban is megváltozott. Az utcák jóval szélesebbek, Gotham valamivel szellősebbnek hat, mint korábban, ez pedig nem véletlen, az Arkham Knight elsődleges játékmeneti újdonságához, a Batmobil szerepeltetéséhez van köze. Habár a játékban repülve is tökéletesen lehet közlekedni, ha úgy tartja kedved, egy gombnyomásra odahívhatod magadhoz a végtelenül kemény négykerekűt, belepattanhatsz, és aztán nyomhatod neki a gázt, ahogy a csövön kifér. A harckocsit is remekül eltalálták a készítők, elképesztő élmény vezetni a kicsikét, és nézni ahogy a bandák verőemberei szétspriccelnek előtted, vagy ahogy egy izzasztóbb üldözésben kisodródva lepattintod az épület sarkát a kocsi fenekével. Én tulajdonképpen már csak akkor vagyok hajlandó Need for Speeddel játszani a jövőben, ha ezt a járgányt hajthatom benne.

Nem túlzás talán kijelenteni, hogy a Batmobil a játék másik főszereplője, és nem csak egy egyszerű jármű, hiszen a behozásával új szintet kapott a játékmenet. A Batmobillal üldözőbe veheted a rosszarcúakat, ha pedig körbevesznek, átkapcsolhatsz harci üzemmódba: ilyenkor lényegesen lassabban, de legalább ennyivel precízebben mozoghatsz, és alapjáraton kétféle fegyverrel, egy ritkábban használható, de nagyobbat ütő ágyúval és egy gépfegyverrel darálhatsz, ezeken kívül pedig egyéb kiegészítőknek is örülhetünk; használhatunk EMP-t és meg is hackelhetjük az ellenséges járműveket, hogy a mi oldalunkon harcoljanak. A harckocsit emellett lopakodásra is használhatjuk (néhány izmosabb ellenfelet csak hátulról tudunk leszedni), sőt a tulajdonképpeni puzzle- és platformer-részekben is szerepet kap: több olyan jelenet van, amiben a Batmobillal kooperálva tudunk továbbhaladni, máshol pedig egészen konkrétan ide-oda kell ugrálni a gépezettel.

És ez az a pont, ahol fel kellett vésnem az első fekete pontot. Úgy érzem, a Rocksteady kissé túlzásba esett a Batmobillal: utazásra, üldözésre egészen kiváló, a kooperatív fejtörők teljesen rendben vannak, a harcjelenetek ideig-óráig elmennek, a lopakodós és platform-részek azonban már-már kiábrándítóak, néha pedig egyenesen frusztrálóak. A kevesebb néha több, mondják, és ez itt is igaz.

Az Arkham Knight játékmenete lényegében nem kapott más újdonságokat, de igazság szerint ezt nem is tartom problémának. Elérkeztünk ugyanis ahhoz a ponthoz, hogy az Arkham-sorozat játékmenete annyira komplex, hogy ezt már felesleges lett volna tovább bonyolítani, érzésem szerint így is bőven elegendő az az eszköz és megoldási lehetőség, amit a fejlesztők a kezedbe adnak egy-egy szituáció során, sőt egy részük szinte természetszerűen, játékstílustól függően szorul háttérbe játék közben. A harcrendszer - bár akad egy-két új lehetőség benne - lényegében változatlan, visszatérnek a nyomozós és a vadászós-lopakodós jelenetek is, a fejtörők is a jól bevált arkhami logikára épülnek, és természetesen megint lehet képességeket fejleszteni, csak ezúttal egy másik skillfa alapján.

Általánosságban viszont megfigyelhető, hogy a fejlesztők igyekeztek áramvonalasabbá tenni a játékot. Habár Batman még mindig elég lomhán fut, ha repülésről, bunyóról vagy vadászatról van szó, mozgékonyabb, mint korábban, ennek megfelelően egy kicsit a játékmenet is felgyorsult: könnyebb nagyobb távolságokat repülni, látványos manővereket végrehajtani a levegőben (a repülésnek ugye az autózással kellett versenyeznie ezen a téren), és a harc is lényegesen pörgősebb, hamar végzünk majd az ellenfelekkel, valamint a vízköpőkön való totojázásnak is vége, ami a lopakodást illeti. Ezt a pályatervezésen túl több apró változtatás is elősegíti, megjelent például az úgynevezett Fear Takedown, amivel egyszerre három ellenfelet kaphatunk le egy-egy gyors gombnyomással, bizonyos harcjelenetekben pedig kapunk egy-egy szárnysegédet, akik segítenek nekünk küzdeni, és még menő, páros kiütésekkel is szórakoztathatjuk velük a rosszfiúkat. Látványos? Nagyon. Kényelmes? Persze. Még könnyebbé teszi a harcot? Az biztos! Sajnos a Batman: Arkham Knight sem lett nehezebb ebből a szempontból.

Az említett szárnysegédeknek elsősorban a mellékküldetésekben osztanak lapot - merthogy azokból is akad bőven. Rébusz visszatért, és nem csak a trófeáit dugta el előlünk, de foglyul ejti a Macskanőt is, akitől csak változatos, alapvetően logikát és ügyességet megkövetelő feladatok teljesítése után hajlandó megválni. Nightwing segít nekünk a Pingvin rejtekhelyeinek felszámolásában, meghiúsíthatjuk Kétarc bankrablós kísérleteit, ráadásul az Arkham Knight hadseregét is fel kell számolnunk: le kell kapcsolnunk a csapatszállítóikat, fel kell kutatnunk az aknáikat, és az őrtornyaikat is ki kell vonnunk a forgalomból.

Ami különösen izgalmas, az a küldetések tálalása. Az Arkham Knight hála az égnek mellőzte az open world játékokban egyre elterjedtebb “szabadítsd fel a tornyot, cserébe megmutatjuk, hol akad tennivaló” című történetet, ehelyett két lehetőséget kínál: alapvetően rád hagyja, hogy megtaláld a feladatokat, idővel azonban fokozatosan megmutatja, hogy merre keresd őket. Ez lényegesen elegánsabb módszer, van benne kihívás, ugyanakkor mégsem hagy elveszni a játék, és még a beleélést sem rombolja, mikor Alfred beszól neked a rádión, hogy történt valami a közelben, talán érdemes lenne kivizsgálni. Ne legyenek kétségeid, ha rákapsz a játékra, ki akarod majd maxolni, extraként pedig ott van a kötelező New Game + játékmód, az AR-küldetéssorozat és a “ki a jobb Batman?” metajáték is, ami a játékbeli eredményeidet veti össze a haverjaidéval egy nagy toplistán. Ez alapján sejthető, hogy az elszántabbak egész sok időt tölthetnek el az új Batmannel: nekem a sztoriküldetések és a mellékfeladatok körülbelül egyharmadának teljesítése 17 órámba telt, és most járok 60 százalékos végigjátszásnál.

Az Arkham Knight audiovizuálisan is kifogástalan. A játék elképesztően néz ki, döbbenetes, hogy hová gyurmázta a Rocksteady a harmadik generációs Unreal Engine-t. A részletesség mind Gothamet, mind a karaktermodelleket (és persze a Batmobilt) illetően példás, ráadásul egy baromi látványos effektparádénak lehetünk tanúi: azért mégis egy olyan játékról beszélünk, ami egyetlen esős éjszaka játszódik egy fényáradatban úszó metropoliszban. Batman köpenyére különösen figyelhettek, ahogy lobog a szélben, gyűrődik mászás közben és lepereg róla az eső, az elsőosztályú. Ráadásul a játék az audiorésze is kifejezetten erős: nem csak a zene és a szinkron (Kevin Conroy in da house!) kiváló, de minden egyes csattanás, kattanás és dobbanás félelmetes súllyal kényezteti a dobhártyáidat.

A Batman: Arkham Knight nagyon jó játék lett, az a fajta open world anyag, ami nem csak a szabadságával akar letaglózni, elvégre mellé egészen kiváló körítést is kapott. Ha nem is merném kijelenteni, hogy ez a sorozat legjobb része, egyértelmű, hogy bizonyos tekintetben felülmúlja az elődeit, és óriási Batman-pornóval lepi meg a rajongókat. Tökéletesen búcsúztatja az Arkham-sorozatot, erről a szériáról évek múlva is jókat fogunk beszélgetni.

A Batman: Arkham Knightot az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

Kapcsolódó cikk

• Batman: Arkham Knight előzetes