Need for Speed: No Limits teszt

Nem akartam foglalkozni vele. Belefutottam a nevébe, és letöltöttem kíváncsiságból, de egyáltalán nem voltak elvárásaim. Egy olcsó reklámjátékra számítottam, amit csak azért csináltak, hogy még több ember értesüljön róla, új Need for Speed jelenik meg idén. Hamarosan viszont azon kaptam magam, hogy lefekvés után minden este egy órát versenyzek, a No Limits annak ellenére, hogy nem egy felsőkategóriás cím, még mobilon se, hamar megszerettette magát velem. Aztán múlt héten vendégszereplőként megjelent benne a Most Wanted sztárja, Razor, aki öreg M3-as BMW-jét egy 2015-ös vadonatúj M4-esre cserélte, megtartva a kék-fehér csíkozást, én pedig azt mondtam, jó. Most már megérdemel egy bemutatót.


A Need for Speed: No Limits illegális utcai bajnokságaiban klasszikus feladatok várnak ránk. Kezdő versenyzőként a nulláról indulva kell felépíteni karrierünket és hírnevünket, folyamatosan emelkedő nehézség mellett, egyre jobb autókkal. A játék egyperces versenyeket vonultat fel, ezeket a különleges, gyorsan teljesíthető kihívásokat megnyerni pedig csak padlógázzal, szinte hibátlan vezetéssel lehet. A sorozatban a klasszikus sprint különféle változatai képviseltetik magukat, van hagyományos verseny csúcsforgalomban, egy-egy elleni futam, idő elleni játék, rendőrös üldözés, illetve olyan is, ami ugratókkal, vagy egymást érő nitrókapukkal teszi pörgősebbé a száguldást. A rövid versenyeknek köszönhetően izgalmasak a futamok, mindez nem utolsó sorban pedig tökéletes alapot ad ahhoz, hogy bármikor, egy buszra vagy egy ügyintézésre várva is előkaphassuk a telefonunkat, és lenyomjunk néhány kört a játékkal.


Blackridge útjain a tehetség legalább annyira fontos, mint az, hogy milyen autód van, ennek megfelelően pedig ezúttal is kulcsfontosságú szerepet kapott a tuningolás. A játék huszonkét kocsit vonultat fel, a felhozatalban van Fiesta ST, 1999 M3 Coupé, Mazda RX-7, Impreza, Skyline, Golf GTI, de még Mustang, GT-R, Viper, Aventador és Koenigsegg CCX is, melyeket mind teljesen személyre szabhatunk. Külsőleg és belsőleg egyaránt. A versenyen nyert alkatrészekből fejleszthetjük a motort, a motorvezérlőt, a turbót, a nitrót, a váltót, és a kerekeket, így javítva autónk sebességén, gyorsulásán és irányíthatóságán, míg az új modelleket a szintén megnyerhető autóskártyák teszik elérhetővé. Meg van szabva, hogy melyikhez hány kártyára van szükség, de ugyanezekkel lehet a már megszerzett darabok besorolásán is javítani.


Versenyzésre több lehetőségünk is van. A karrier módot az Underground névre keresztelt menüpont rejti, barátok és ellenségek kihívásai várnak itt ránk, egymás után kell teljesíteni a futamokat, így menetelve a 100 százalékos teljesítmény felé. A márkaversenyeknek a Car Series ad otthont, ha megszerzünk egy autót, akkor annak megnyílik a saját sorozata, de olyan különlegességek is vannak itt, amiben csak japán, német, klasszikus vagy új autók vehetnek részt. Érdekesség, hogy a játék sokszor nem enged minket továbbvinni a karriert, amíg nem értünk el egy bizonyos szintet, ilyenkor a márkaversenyekkel kell még több pontot gyűjtenünk, de nem megfelelően tuningolt autónál ezeket is megakasztja. Akkor pedig vissza kell térnünk a történethez, vagy indulni egy éppen futó Tournament vagy Special Event sorozatban. A játék készítői ezeknél mindig kitalálnak valami érdekességet, múltkor például Snoop Dogg szervezett versenyeket, és egy új Mustangot kellett vezetnünk, most meg Razor tért vissza, és egy M4-esbe ülhetünk bele.


A látvány erős közepes lett. A Need for Speed: No Limits nem néz ki rosszul, a város változatos és megfelelően kidolgozott, az autók rendben vannak, a fények és textúrák pedig megállják a helyüket a kisképernyőn. Nincs benne semmi kiemelkedő, de szégyenkeznie sem kell, ami pedig jó hír, hogy tökéletesen fut. Én egy Samsung Galaxy S5-ön tolom a kicsikét, és egy reccenés nem volt még, mondjuk nem is olcsó telefon, viszont másfél éve volt csúcskategóriás, azóta bőven megelőzte őt nem csak a konkurencia, de a házon belüli utód is. Érdekesség pedig, hogy bár a játék mobilokra lett tervezve, a készítők nem erőltették bele a döntögetéses vezetést. Részemről gyűlölöm, ha ágyban fekve nem lehet játszani, mert mintha egy igazi kormányt fognék, úgy kell mozgatni a telefont a levegőben, de nem itt. Az autó képernyőérintéssel irányítható, a kijelző széleit fogdosva tudunk kormányozni, felfele húzással kapcsoljuk be a nitrót, lefele húzással pedig driftelünk, ennyi az egész. A gáz automatikus, fékezni meg nem kell. Hiszen ez a Need for Speed.


A játék kihasználja a free-to-play modellek minden eszközét ahhoz, hogy megszerettesse magát velünk, beszippantson a versenyekbe, és nem utolsósorban rávegyen egy kis pénzköltésre. Az első héten elképesztő gyorsasággal fejlődünk, dől a pénz, és folyamatosan kapjuk az új autókat, miközben egyre több verseny, és fejlesztés válik elérhetővé. Hatalmas lendülettel indulunk el az illegális futamok királyának járó cím megszerzése felé, napi többszöri visszatérésünket pedig alkatrészekkel teli ajándékdobozzal, és feltankolt benzintartállyal jutalmazza a játék. Utóbbi gondoskodik róla, hogy egyszerre ne tudjunk annyit játszani, hogy ráunjunk a száguldozásra, 10 egységnyi üzemanyagunk lehet egyszerre, egy futam pedig 1-3 egységet használ fel. A teljes újratöltés néhány óra, az alkalmazás pedig push üzenetben szól nekünk, ha megvan. Vagy feltölthetjük azt igazi pénzen is. A játékban kövér forintbefizetésünkért ugyanis arany jár, ami tényleg mindenre jó. Lehet belőle tankolni, illetve vehetünk ajándékdobozokat, autóskártyákat, tuningelemeket, és a feketepiacot meglátogatva ritka, drága alkatrészeket is. A csavar pedig most jön. A játék egy idő után behúzza a kéziféket, és nem kimondva, de választás elé állít minket. Vagy kitartó versenyzéssel, lassan építkezve folytatjuk karrierünket, vagy megvesszük, ami a gyors és biztos sikerhez kell. Aranyat teljesítményünkért pedig épp csak annyit kapunk, amivel belekóstolhatunk az előnyeibe, de igazán jó cuccokra sose fogja futni. Jól ki van ez találva.


Kimaradt egy év. Az Electronic Arts szándékosan zárta rá a lakatot a világ legnagyobb autós játéksorozatának garázsára, pihentetni kellett a márkanevet. A Need for Speed az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy próbált megfelelni a játékosok igényeinek, bárhova is kapott azonban, az eredmény mindig ugyanaz lett. Hatalmas beharangozó után megjelent egy játék, amit mindenki utált, de mindenki meg is vett. És ezért mindenki még jobban utált. Még ha voltak is jobb részek, az Underground sikere megismételhetetlennek látszott, és bár továbbra se tudták utolérni, a mobilokra készült Need for Speed: No Limits azért több lett egy olcsó reklámjátéknál. Töltsd le, ingyen van. És nagyon jó móka!