Game of Thrones: E6 - The Ice Dragon teszt

Figyelem! Mivel egyre nehezebb kikerülni a korábbi részek spoilereit, én meg sem fogom próbálni, úgyhogy innentől csak saját felelősségre olvass tovább!

Nem tudtam őszintén örülni a bejelentésnek, az pedig fel is bosszantott, hogy a fejlesztők saját bevallásuk szerint eleve úgy ugrottak neki az első hat résznek, hogy tudták, lesz folytatás. Ez alapvetően nem lenne probléma, sőt a Trónok harcához szinte hozzátartoznak a cliffhangerek, csakhogy a Telltale játéka amúgy sem volt túl intenzív; nyilván előreléptünk valamit a történetben, meg meghaltak páran az elmúlt egy évben, de azért lehet hiányérzetünk.

Az utolsó epizód tesztje kicsit más lesz, mint a korábbiaké, hiszen a finálé kiváló apropót biztosít a teljes évad értékelésére, így a cikk is inkább összegzésnek készült. Most már kockázat nélkül kijelenthetem például, hogy valószínűleg ez volt a legrosszabbul felépített Telltale-játék, a gazdag és közkedvelt alapanyag ellenére a Game of Thrones ugyanis nem nyújtott elég vaskos élményt ahhoz, hogy ugyanolyan kitörő lelkesedéssel ugorjak neki a hatodik epizódnak, mint egy évvel ezelőtt az elsőnek. Egyrészt nem tudom megérteni, hogy miért kellett - rendhagyó módon! - hatrészes évadot írni, mikor ez a sztori nyilvánvalóan nem bírt el egy ilyen hosszú évadot, másfelől azt is furcsállom, hogy egy évig húzták a dolgot, és ennyire komótosan adagolták az újabb részeket. Oké, sejtem a döntés okát, de egész biztos, hogy nem a meglévő játékosokat szerették volna kényeztetni ezzel.

Ha egyben tolod végig az évadot, nem panaszkodsz majd ennyire, mert ha hagy is némi kívánnivalót maga után, a Game of Thrones története nem rossz. A Forrester-család drámája van annyira érdekes, hogy elférjen a “nagyok” mellett, az pedig külön öröm, hogy úgy nyújt hozzáadott értéket, hogy közben egy sor ismerős szereplőt és helyszínt is megmozgat. Fordulatokból és az univerzumot tágító érdekességekből sincs hiány, egy dolog nem tetszett csak: habár a sztori teljesen a Telltale íróinak agyszüleménye, az új karakterek és néhány jelenet nem sikerült túl eredetire, ha ismered a könyveket vagy a sorozatot (márpedig ezzel a játékkal leginkább a Game of Thrones-rajongók játszanak), több ponton is ismerős lesz, amit látsz.

A Game of Thrones játékmenet tekintetében rutinosan követte a Telltale-formulát, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Ha a jelképesen megjelenő point & click-jeleneteket nem számítjuk, elsősorban döntéshozós párbeszédek és QTE-sorozatok abszolválásával röpülünk majd át a másfél-kétórás epizódokon, és ez a műfaj ugyan jól áll a Trónok harcának, de csak akkor, ha ehhez a forgatókönyv is asszisztál éppen. Mert töltelékjelenetek akadnak azért, ilyenkor a sztori egész egyszerűen annyira háttérbe szorul, hogy azon kapjuk magunkat, céltalanul válaszolgatunk az NPC-k kérdéseire és megszokásból nyomkodjuk a gombokat.

Aki eddig is kedvelte a Telltale játékait, valószínűleg most sem fog panaszkodni, de azt azért el kell ismerni, hogy ráférne már némi frissítő a csapat produktumaira. Elég csak a nyár végén megjelent Until Dawnra gondolni: habár az alapok azonosak, mégis, a Supermassive sokkal frappánsabban, okosabban és látványosabban használja ki az egyébként egységsugarú játékmenet adta lehetőségeket. A döntéseink például szokás szerint befolyásolják a történéseket - hol többé, hol kevésbé látványosan -, azonban az Until Dawn új szintre emelte ezt a játékelemet: az egyes helyzetek sokkal több bizonytalanságot hordoztak, a fejlesztők mindig úgy trükköztek, hogy a játékos elhiggye, számít a döntése; még akkor is, amikor egyébként semmi jelentősége nem volt egy-egy húzásunknak.

Ugyanígy kihagyott ziccernek érzem, hogy az újításként beharangozott többszereplős felállásnak egyelőre semmi jelentősége nincs, már azon kívül, hogy több szálon fut a történet; a főhősök cselekedetei nincsenek hatással a többiek tetteire, pedig ez egy nagyon érdekes része lehetett volna a játéknak. Hogy mi lesz a folytatásban, az egy másik kérdés, de a fejlesztők szerint a második évadban is számítanak majd az első hat rész során meghozott döntéseink, ami önmagában - főleg az alternatív végkimeneteleket tekintve - mindenképpen ígéretesnek tűnik. Meglátjuk!

Maga az utolsó epizód nem sikerült rosszul, de ahogy a pontszáma sejteti, nem tetszett annyira, mint az első vagy a harmadik rész, amiket a sorozat legjobbjainak tartok. Ahogy említettem, a történetet és így az alapkonfliktust nem zárja le, de a végére átrendezi annyira a sakktáblát, hogy a második évad frissen kezdhessen. Az új részben akad egy-két nagyon jó és régen várt jelenet, ezek nem is okoznak csalódást, és néhány új szereplővel is megismerkedünk majd, akiknek a kibontása csakugyan a folytatásra marad. Én már csak azt kívánom, hogy néhány új ötlet és egy motorcsere is szerepeljen a fejlesztők tennivalói között.

Az évad átlagos értékelése: 7

A játék PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra, iOS-re és Androidra jelent meg. Mi a PC-s verziót teszteltük, méghozzá az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.