Zheros teszt

Dr. Vendetta robotserege az emberiséget fenyegeti, a professzor dühe megállíthatatlan. Sorra foglalja el a Szövetség bolygóit, és hajtja igája alá azok népeit, a Zheros Intergalaktikus Védőrsége viszont segít a bajban. Márpedig most baj van. Két legképzetlenebb katonájuk, Mike és Dorian puszta kézzel veszi fel a harcot az ellenséggel, különc figurák mindketten, de be kell érnünk velük. Más ugyanis pont nem ért rá. Hőseink viszont komolyan veszik a feladatukat, és távoli galaxisokat, ismeretlen helyeket bejárva, egyenként küldik ellenségeiket a roncstelepre, ahová valók.

A Zheros az ő történetüket dolgozza fel. Harcolnunk kell, verekedni és lőni, hogy visszafoglalva az elvett területeket, megállítsuk a gonosz professzor ámokfutását. A játék a klasszikus beat 'em up stílus jegyében hamar belecsap a lecsóba. Egy gyors eligazítás után már darálnunk is kell az ellenséget, a csatákat oldalnézetes perspektívából követhetjük, eleinte kisebb harci robotok állják utunkat, majd ahogy haladunk előre, úgy lesz keményebb nem csak a csata, de a játéktér is. Mozgó pallók, lézeres csapdák, és árammal védett, lezárt területek várnak ránk, feltéve, ha bírjuk a strapát. A játék ugyanis rendesen megdolgoztat minket a sikerért, nem is annyira a kihívás, hanem a monotonitás, ami meg fog minket viselni.

Ez pedig egyben a játék legnagyobb negatívuma is. Üres folyosókon kell harcolnunk, ugyanolyan ellenségeket gyilkolva tízesével, százasával, és bár a helyszínek viszonylag változatosak - vannak futurisztikus városok, koszos ipartelepek, érintetlen őserdők -, az egész hamar unalmassá válik. Mondjuk a harmadik pályánál. Persze hosszútávon lesznek meglepetések, például sokszor irányítunk majd óriásrobotokat, találkozunk mini bossokkal, és tudjuk fejleszteni hőseinket is, mindez nem alkot egy olyan egészet, amire azt mondanám, hogy ütős, jó játék lett belőle. Meg hát a karakterfejlődés se egy nagy dolog. A megölt ellenségek és szétvert ládák pontokat adnak, amiket a pálya végén reputation pontokká vált be a játék, egy hatfokozatú skálán lehet velük növelni hősünk harci erejét, pajzsát, és fegyverét, egyben új kombókat is unlockolva. Ennyi volna az egész.

A bunyós, lövöldözős beat 'em up játékmenet egyébként még kifejezetten kellemes is lenne, ha mindezt nem szakítanák meg ügyességi, ugrálós részekkel. Már a játék elején van egy olyan pálya, amit időre kell megcsinálnunk: egy óra számol vissza folyamatosan, nekünk pedig dobozokon kell ugrálni egy zöld lávafolyam felett. Minél tovább jutunk, annál nagyobb a láda és a palló között a rés, double jump nincs, és ha csak egy kicsit is hamarabb, vagy később nyomjuk meg az ugrás gondot, máris a szakadékban kötünk ki. Vagy százszor meghaltam, aztán mire sikerült megcsinálni, a játék összerakott egy olyan ellenséggel, akivel előtte nem is találkoztam, kivédett minden támadást, nem hatott rá semmi, azt hittem, hogy a kontrollert belevágom a tévébe.

Mielőtt bárki temetné viszont a játékot, azt azért meg kell mondjam, hogy co-op módban kifejezetten jó vele elütni a vasárnap délutánokat. Ilyenkor a két főszereplő egyszerre indul útnak, vállvetve kell harcolnunk barátunkkal, a stílus és a játékmód miatt így pedig van az egésznek egy kis retro hangulata is. Mintha megint valami Dreamcast-, vagy PS1-címet nyomnánk, megmozgat azért az emberben valamit.

A karakterek egyébként nekem kifejezetten tetszettek, Mike és Dorian nagyon jó arc, meg lehet őket szeretni, illetve jópofa a rajzfilmes grafika is, nem technikailag, hanem művészileg. A kidolgozás ugyanis nem a legjobb, folyton látni homályos textúrákat, és elnagyolt részleteket, ami pedig a zenénél is idegesítőbb, az a folyton leeső framerate. A játékot Xbox One-on teszteltem, és állandóan lehetett érezni egy kis szaggatást - amit a hardver nem indokol ugye -, az ugrálós részeknél tűnt fel először, amikor ez okozta a vesztemet. Újra és újra és újra. Képzeld el, hogy amúgy is frusztrált vagy az óra és az idióta mozgó palló miatt, milliméterre pontosan kell kiszámolnod mindent, aztán amikor nekifutnál, hirtelen 15-20fps-re esik le minden. Na akkor kívánod az egészet a fenébe.

Közepes játék lett. Nem mondom, hogy kifejezetten rossz, de nem is egy jó darab, kipróbálásra mindenesetre ajánlom, hiszen aki szereti a beat 'em up címeket, meg a retro sci-fi shooterek hangulatát, az ebben is meg fogja találni a pozitívumokat. A Zheros január 16-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, utóbbi platformon ráadásul a Games With Gold keretein belül egy hónapig ingyen is van. Ha van szabad fél órád, kapd le gyorsan. Aztán várjuk a véleményeket!