Gravity Rush Remastered teszt

“Oké”, gondolhatod magadban, “de miért erőlteti a Sony egy 2012-es Vita-játék PS4-verzióját?” Nos, a válasz roppant egyszerű: ha minden jól megy, még idén megjelenik a folytatása, amely - hogy forgassuk a tőrt a Vita-tulajok szívében - PS4-exkluzív lesz, úgyhogy tulajdonképpen kikerülhetetlen volt, hogy az asztali gépeken is megágyazzanak a címnek a készítők. Bánjuk ezt? Egy cseppet sem, a Gravity Rush ugyanis minden furcsasága ellenére platformjának egyik legjobb és legegyedibb darabja, amely nem csak a hangulatával, de a játékmenetével is képes rabul ejteni a játékost.

Történetünk főszereplője az imádnivaló Kat, aki amnéziával ébred Hekseville egyik sikátorában. Fogalma sincs arról, ki ő, hogyan került a lebegő városba, azt pedig végképp nem tudja, mit keres mellette az általa csak Dustynak becézett fekete cica. Akárhogy is, hamar felfedezi, hogy különleges képességekre tett szert, képes manipulálni a gravitációt, megtanult lebegni, repülni és a falon futni, így elhatározza, hogy erejét jóra használja, segít a helyi lakosságon, és megvédi őket a gonosz Nevi támadásaitól.

Így veszi kezdetét a mi kalandozásunk is. Hekseville szabadon bejárható, beszélgethetünk a helyiekkel, különböző küldetéseket és kihívásokat teljesíthetünk, hogy aztán az ezekért bezsebelt kristályokból fejleszteni tudjuk a kiskorú dominának öltöztetett Katet. Nem tudnám konkrétan megmagyarázni, hogy miért szeretem annyira a Gravity Rusht, de ha listát kellene írnom a pozitívumokról, a stílusát, a változatosságát, az aláfestő zenéjét és a gondosan kiporciózott kihívástartalmát biztosan megemlíteném. A pehelykönnyű sztorit különösen megkedveltem: nem nagy szám, és nincs is túl magyarázva, de ahogy a részleteket sejtetik és ahogy elgondolkodtatnak a készítők, azt nem lehet nem imádni.

A Gravity Rush játékmenetének alapja (és tulajdonképpen egyetlen olyan eleme, amitől egyedivé válik ez a koncepció), az maga a gravitáció manipulálásának lehetősége. Kat két gombnyomásból és egy kis célzásból képes megváltani a világot: először lebegni kezd, majd irányt változtat, és úgy repül tovább. Ha falhoz vagy plafonhoz ér, szaladni vagy csúszni kezd rajta (ilyenkor a haja lógása árulja el, merre van a “le”), gyakorlatilag bármilyen tárgyat képes megemelni és jó messzire elhajítani, harc közben pedig úgy is kezelésbe veheti a belé kötő csúnyaságokat, hogy le sem teszi a lábát a földre.

Az egésznek valami szédületes tempója van, és baromi szórakoztató, ahogy a mi kis mutatványainkat lereagálja a Katet körülvevő világ. Kis mértékben, de rombolható a környezet, az embereket pedig elsodorhatjuk magunkkal, akik nagyokat jajgatnak, ha a meg nem értett hős akcióba kezd. De a legjobb mégis az, ahogy a fejlesztők a teljes játékidőre megunhatatlanná tudták tenni ezt a játékmechanikát. A sztoriküldetések változatosak, mindegyikbe csempésznek valami apró frissítőt, és hiába tűnik olcsó húzásnak különböző idő- vagy pontszámalapú kihívásokkal teletömni a játékot, az egész egyszerűen annyira addiktív, hogy az ember csak azért is újra meg újra megpróbálkozik velük.

A PS4-es átiratot a remasterekre és portokra szakosodott Bluepoint Games készítette el, akiknél aligha lehet jobb fejlesztőcsapatot találni ezen a terepen. Az eredeti célplatformot ismerve azonban még nekik sem volt könnyük dolguk, az a látvány ugyanis, ami szépen festett a Vita 5 hüvelykes, qHD felbontású kijelzőjén, egy full HD tévén nyilvánvalóan nem tud labdába rúgni. A srácok szerencsére sikerrel vették az akadályt, és láthatóan nem kis munkát feccöltek a felújított változatba.

Komplett elemeket rajzoltak újra és dolgoztak ki részletesebben, így a kép nem csak élesebb, de egy percig sem hat elnagyoltnak, inkább ellenkezőleg: teljesebbnek tűnik. A Vita-változattal ellentétben itt élsimítást is kapunk, a trilineáris szűrést pedig anizotropikusra cserélték. Persze ne legyenek illúzióink, a játékot még így sem küldhetjük szépségversenyre, de a Bluepoint kihozta a maximumot az eredeti megjelenésből, és ez a lényeg, a sebességre érzékenyeknek pedig további jó hír, hogy az új verzió már - igaz, a tesztek szerint kisebb megingásokkal - 60 fps-sel fut, nem pedig 30-cal, mint az eredeti.

Az irányítás, továbbra is megszokást és némi türelmet igényel; követi a Vitán lefektetett alapokat, és nem is változott azóta. A játék ebből a szempontból is kihasználta a kézikonzol lehetőségeit, az érintőkijelzőn tapicskolva tudtunk félreugrani harc közben, és az eszköz döntögetésével tudtunk célozni és irányt változtatni repülés közben. A DualShock 4 touchpadjének és giroszkópjának hála nem volt akadálya annak, hogy a kezelést egy az egyben átültessék a kontrollerre, érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy ha úgy tetszik, támaszkodhatunk kizárólag a gombokra és az analóg karokra is. (Ez esetben, érdemes lehet letekerni a giroszkóp érzékenységet, főleg, ha hozzám hasonlóan amúgy hajlamos vagy játék közben rángatni a kontrollert...)

Kitekintésként érdemes azt is hozzáfűzni a fent leírtakhoz, hogy a Gravity Rusht nem csak látványban és irányításban igazították a PlayStation Vitához, de más területeken is visszaköszön a kézikonzolos megközelítés. A Gravity Rush inkább kisebb falatokban fogyasztható, rövidebbek a küldetések, és az emlegetett kihívások teljesítése sem vesz igénybe több időt egy-két percnél. Ez ideális utazás közben, a budin ülve vagy a tévétől távol, amíg a család a Szulejmánt nézi, azonban itt adott esetben nehezítheti a beleélést. Hasonlóképpen, a játékban kevés a szinkronizált átvezető, leginkább állóképes párbeszédekre és képregényes diasorozatokra számíthattok. Engem mindez nem zavart egyébként, de téged talán fog, jó ha tudsz róla.

Ha viszont felkeltette az érdeklődésedet a játék, de nem volt alkalmad kipróbálni, csak ajánlani tudom a PS4-es verziót. A Bluepoint most sem okozott csalódást, a Gravity Rush szebb, mint a PS Vitás játék, képes visszaadni az eredeti hangulatot, ráadásul alapjáraton járnak hozzá az eddig megjelent DLC-k, tehát a tartalom is hiánytalanul meglesz. Ha viszont már megvolt a játék kézikonzolon is, kissé más a helyzet: hacsak nem vagy fanatikus megszállottja Kat történetének, én a helyedben a folytatásra tartogatnám azt a tízezer forintot, amibe a felújított változat kerül.

A Gravity Rush eredetileg PlayStation Vitára jelent meg, a Gravity Rush Remastered pedig kizárólag PlayStation 4-re készült el. Az eredeti játék (pontszámos) tesztjét itt olvashatod el.

Kapcsolódó cikk

• Gravity Rush teszt